A szerzőről: Philip Giraldi volt terrorelhárító szakértő és az amerikai CIA katonai hírszerző tisztje. Publicista és tévékommentátor, valamint a közel-keleti politikával foglalkozó Nemzeti Érdek Tanácsának ügyvezető igazgatója. Európai történelemből doktorált.
18 éven át dolgozott a CIA-nak. Számtalanszor szerepelt az amerikai MSNBC, a Fox News, a kanadai CBC, a BBC, az al-Dzsazíra, a Russia Today, stb. adón.
A cikk így kezdődik (szó szerinti fordítás következik):
Nemrégiben konferencián beszéltem Amerika háborús pártjáról, ami után egy idősebb úr jött hozzám, és azt kérdezte: „Miért nem mer senki becsületesen beszélni a szobában lévő hatszáz fontos gorilláról? Senki nem említette Izraelt e konferencián, noha mindannyian tudjuk, hogy az amerikai zsidók azok, akik minden pénzükkel és hatalmukkal támogatnak minden közel-keleti háborút Netanjahu érdekében? Nem kellene megnevezni őket, és nem engedni, hogy elsunnyogják ezt?
Ez egy olyan kommentárral feltett kérdés volt, amelyet sokszor hallottam korábban is, és válaszom mindig ugyanaz volt: bármilyen szervezet, amely azt akarja, hogy meghallgassák a külpolitika szintjén, tudja, hogy ha megérinti az Izrael és az amerikai zsidók forró huzalát, az gyors utat jelent a feledés irányába. A zsidó csoportok és a mély zsebű egyéni donorok nem csak a markukban tartják a politikusokat, hanem a tulajdonukban van és irányítják a sajtót és a szórakoztatóipart, ami azt jelenti, hogy az őket megsértő félről soha többé senki nem fog hallani. Különösen kényesek az olyan kérdésekre, mint a „kettős lojalitás”, főként mivel a kifejezés maga egy álca, hiszen az teljesen egyértelmű, hogy közülük nem egynek egyetlen igazi lojalitása van, mégpedig Izraelhez.
Giraldi ezután ismerteti az Irán-gyűlölet bizniszt és az ellene szított háborús igyekezetet, illetve készülődést. Majd kiemel néhány neokonzervatívot, mint David Frum, Max Boot, William (Bill) Kristol, Bret Stephens, Michael Ledeen, Reuel Marc Gerecht, Daniel Pipes, John Podhoretz, Elliot Abrams, Robert Kagan (Victoria Nuland férje), Paul Wolsfowitz, Douglas Feith, stb.
Ezután ismerteti a legbefolyásosabb Izrael-barát agytrösztöket.
Giraldi cikke vége felé ezt írja:
Olyan amerikai zsidók esetében, akikben a morális integritásnak még egy darabja sincs, a sajtótól meg kellene követelni, hogy címkézzék meg őket a tévé képernyőjének alján, amikor felbukkannak. Például William Kristolt így: „Zsidó és Izrael állam hangos szószólója.” Ez olyan figyelmeztető címke lenne, mint ami egy patkánymérget tartalmazó üvegen van, és nagyjából úgy lehetne lefordítani, hogy „saját kárára nyelje le akár a legkisebb dózist abból a nonszenszből, amit Bill Kristol felböfög”.
A záró bekezdés:
Mivel a fentiek közül semmi nem fog megtörténni, az egyetlen alternatíva amerikai állampolgároknak, akiknek elegük van attól, hogy országok nemzetbiztonsági érdekeit egy olyan csoport téríti el erőszakkal, amely egy külföldi kormányt szolgál, hogy jobban figyeljenek arra, ami történik. Egy kis fényt kell villantani a sötétségbe és felismerni, hogy kivel szórakoznak és ki teszi az. Ki kell mondani. És ha valakinek az érzéseit az sérti, annál jobb. Nekünk nem kell háború Iránnal csak azért, mert Izrael azt akarja, és egyes gazdag és nagyhatalmu amerikai azt boldogan megteszi. Tényleg, ez nagyon nem kell.
Forrás:lovasistvan.hu
Tovább a cikkre »
