Miután az Egyesült Államok nagy csinnadrattával kilépett az Egészségügyi Világszervezetből, több fórumon is megkérdőjelezték a második világháború utáni világrend egyik nemzetek feletti szervezetének létjogosultságát. Pedig érdemeit és feladatait nem nagyon lehet vitatni.
A Geopolitical Futures elemzése szerint a WHO egy hidat képezett az olyan országok között, amelyek rendelkeznek erőforrásokkal a járványok feltartóztatására, és azok között, amelyek nem. ,
Mi ehhez azért hozzátesszük, hogy a gazdag országok napjainkban egyre kevésbé érzik sürgetőnek, hogy kisegítsék a kevésbé tehetős államokat. És nem kell hozzá az USA-t és a Kongói Köztársaságokat példaként megemlíteni, elég arra gondolni, mikor a németek blokkolták az EU más tagállamaiba irányuló egészségügyi szállítmányokat a koronavírusjárvány elején.
Épp a koronavírusjárvány mutatott rá, hogy a kórokozók nem ismernek határokat a kifejezés semmilyen értelmében sem. A koronavírus a kínai Vuhan tartományból, egy nagybani piacról indult el, de egy Szingapúri hotelben tartott nemzetközi konferencia résztvevői terjesztették el a világ számos pontján, többek között Spanyolországba, ahonnan aztán nem sokkal később a Valencia szurkolói hurcolták át az olaszországi Berhamóba februárbvan. Ma már tudjuk, hogy a járvány egyik legsúlyosabb, olasz lefutásának központja épp Bergamo volt. Kétségtelen, hogy még egy olyan ország sincs védve, amelyet keletről és nyugatról óceánok védenek, és csak egy-egy szomszédja van északon és délen – ez az USA.
A GF elemzése visszamegy egészen az ötvenes évekre, mikor elindult a világtörténelem legnagyobb egészségügyi vállalkozása: a himlő kiirtása. A 20. században több mint 300 millió áldozatot szedő, minden harmadik fertőzöttet meggyilkoló kór felszámolását a Szovjetunió kezdeményezte 1958-ban, és a világ országai el is értéka céljukat 1979-re.
A bravúr elképzelhetetlen lett volna a WHO szervezése nélkül. Az Egészségügyi Világszervezete gondolata az ENSZ 1945-ös konferenciáján fogant meg a brazil és kínai delegáció javaslatára. Akkor arra hivatkoztak, hogy az „orvostudomány a béke egyik pillére”. Három évvel később létrejött a WHO, de a legelső pillanattól kezdve nagy viták alakultak ki a finanszírozása körül.
A Szovjetunió 1949-ben kilépett belőle, mert úgy vélte, az USA-nak túl nagy befolyása van a szervezetre, de Sztálin halála után 1956-ban ismét csatlakozott.
Ma hatvannégy évvel később a szovjet forgatókönyv fordítottja játszódik le: az amerikaiak azért léptek ki, mert úgy vélik, Kína Kína túl nagy befolyást gyakorol a WHO-ra.
„Természetesen a WHO sem élhet örökké. A világ, amelyből született, már nem létezik. A második világháború utáni világrend véget ért, a nemzetközösségekbe vetett hit megrendült. Ez a hit egykor az országok széles körét vonzotta, ma azonban felváltotta a nacionalista stratégia”
írja a GF.
Az USA kilépett az Egészségügyi Világszervezetből
Az sem elhanyagolható érv, hogy a WHO reformokra szorul. Az AP hírügynökség közlése szerint a világszervezet csak a múlt évben 200 millió dollárt költött utazásra, beleértve a WHO-s tisztviselők luxusszállodákban bérel szobáit és elsőosztályú repülőjegyeket. Ez nagyobb összeg, mint amit a szervezet az AIDS, a hepatitisz, a malária vagy tuberkolózis elleni küzdelemre fordított.
Korábban pedig amiatt keveredett botrányba a szervezet, mert a rákkutatási részlege vélhetően meghamisította a tudományos jelentéseket, mert az egyik tisztviselője anyagi érdekei ezt diktálták.
A WHO a korrupción és az elkényelmesedett bürokrata viselkedésen kívül szakmai hibákat is vétett. 2009-ben, a H1N1 influenzajárvány során (nagy valószínűséggel a politikai mainstream nyomására) mindenáron el akarta kerülni, hogy sajtóban mexikói influenzaként emlegessék a betegséget, ezértt a sertésinfluenza kifejezést dobta be a köztudatba.
Az eredmény katasztrofális volt: járványügyi szempontból megalapozatlanul vágtak le tömegesen állatokat és korlátozták az élő sertés és a sertéshús kereskedelmét.
2014-ben a szervezet szándékosan késlekedett egészségügyi vészhelyzetet hirdetni az Ebola-járvány miatt, mert – ahogy az AP hírügynökség korábban írta –
„félt magára haragítani azokat országokat, amelyek bányászati érdekeit ad döntéssel negatívan befolyásolta volna, vagy amelyek a muszlimok mekkai zarándoklatának megtartásáért lobbiztak”.
A WHO ebben a második esetben is a politikának és az anyagi érdekeknek hajtott fejet.
Trump: Az Egyesült Államok megszakít minden kapcsolatot a WHO-val
Most, a koronavírusjárvány idején pedig valószínűleg szintén azért késlekedett egészségügyi vészhelyzetet hirdetni, hogy kedvében járjon a Hszi Csin-ping kínai elnöknek. Mivel Kínából érkezett a kór, a politikai felelősség hárítása elsőbbséget kapott.
Mindezek arra utalnak, hogy a WHO döntési mechanizmusa a szakmaiság rovására átpolitizált, kockázatkerülő és kényelmes. Nem csoda, hogy sokan amiatt azzal a megjegyzéssel javasolják megszüntetését, hogy a szervezet kudarcai éppoly monumentálisak, mint egykori sikerei.
Mindezek ellenére az USA döntés a kilépésről nem tűnik teljesen megalapozottnak. Minimális fenntartási költségekkel járt a tagság (évi 900 millió dollár nem jelenthet gondot az USA számára), és a WHO meglévő nonprofit hálózatai, kutatási összeköttetései pótolhatatlan infrastruktúrát jelentenek, amelyet belátható időn belül lehetetlen lemásolni.
Persze az sem kizárt, hogy az amerikaiak meggyengíteni akarják a WHO helyzetét, hogy rákényszerítsék a megújulásra – jelentsen ez náluk bármit is. Az USA még mindig a legnagyobb hozzájáruló volt, Kína pedig csak a 15. legnagyobb .
Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
