Hogyan válik a politikai iszlám a CIA fegyverévé.
Részletek F. William Engdahl ELŐSZAVÁBÓL:
Nyugat-Európa egy – történelmében példa nélküli – kulturális és társadalmi kihívással néz szembe. A brutális, négy éven át tartó szíriai háború az egész világon megmutatta a hatásait. Egy, saját magát ISIS-nek, illetve Iszlám Államnak nevező szervezet drasztikus hirtelenséggel lépett 2014-ben a globális közvélemény színe elé, és jogot formált arra, hogy létrehozzák a globális kalifátust. A szíriai háború és kegyetlenkedések elől több mint két millió ember menekült, biztonságot keresve – közülük csak 2015 utolsó hónapjaiban egy milliónál is többen jöttek Európába menedékért.
2015. szeptember 30-án az Oroszországi Föderációt kereste meg Bassár el-Aszad, Szíria elnöke, hogy segítsenek neki legyőzni az ISIS-t Szíriában. A hívás a több mint egy éven át tartó, állítólagosan az ISIS-fellegvárak ellen irányuló amerikai bombázások ellenére érkezett, amelyek látszólag csak megnövelték az ISIS befolyását…
Az oroszok közvetlen katonai beavatkozása saját határaiktól távol a Szovjetunió negyed évszázaddal korábban lezajlott összeomlását követően a globális politika új korszakának kezdetét jelölte ki. A világ látszólag elkerülhetetlenül sodródott egy új, vallási feszültségekben gyökerező világháború felé. Az iszlám terrort végső soron háborús fegyverként alkalmazták, amelynek célja Oroszország és Kína leigázása, az Egyesült Államok egyedüli hegemóniáját kikezdő rivális felemelkedésének legyőzése.
Groteszk öngyilkos merényletek jelölték 2015. november 13-án Párizsban a civilizáció elleni támadások egy új fázisát. De kevesen tették fel a kérdést: ki áll valójában az IS és a terror uralma mögött. Ahhoz, hogy erre választ adjunk, vissza kell mennünk a II. világháború lezárását követő időszakig, egy új amerikai hírszerző ügynökség születéséig.
Az amerikai hírszerzés egyik frakciója már több mint hat évtizede használ, sőt, képez különböző iszlám politikai csoportokat saját céljaira – az amerikai hegemónia kiterjesztésére. A CIA és a politikai iszlamisták bizonyos csoportjai közti viszony az 1950-es években alakult ki, a háború utáni Münchenben, és az 1980-as évekre kapott új dimenziót, amikor a CIA a szaúdi hírszerzéssel karöltve vitt át Pakisztánba egy Oszama bin Laden nevű, tehetős szaúdi iszlamistát, hogy ott toborozzon iszlám dzsihadistákat, akik Afganisztánban felvehetik a harcot a szovjetek Vörös Hadserege ellen.
A CIA afgán és más származású mudzsaheddin harcosok felfegyverzését és képzését célzó Operation Cyclone műveletének sikerére alapozva Washington ugyanezt a taktikát alkalmazta a Varsói Szerződés és a Szovjetunió összeomlása után, az 1990-es évek elején is. Az afganisztáni mudzsaheddin harcok veteránjai, sokan közülük a bin Laden szervezete, az al-Káida által toborzott szaúdiak, illetve egyéb arab országok polgárai, a CIA magángépein repültek át Azerbajdzsánba, ahol brit és amerikai olajcégek szemeztek a Kaszpi-tenger olajkincseivel. A CIA átszállította őket Jugoszláviába, az ottani háború tűzének szítására, Bosznia-Hercegovinától egészen Koszovóig. Csecsenföldre, Dagesztánba csempészték be őket, ahol az orosz vezetékeket szabotálták.
Mivel minden egyes próbálkozást nyilvánvaló sikerek koronázták, Washingtonban megrészegültek a stratégiától. Meg voltak róla győződve, hogy felfedezték az ideális eszközt, amellyel a világ bármely pontján kirobbanthatják a terrort a globális hegemónia terjesztése érdekében most, a Szovjetunió összeomlása után, miközben az egészet Zbigniew Brzezinski szavaival: „a tébolyult, felszított muszlimokra” foghatják.
A CIA és a Pentagon kezében végre ott volt az új „ellenségkép”, amit a szovjet kommunizmus helyére tehetnek, amikor a 2001. szeptember 11-én New Yorkban és Washingtonban történt eseményekkel Oszama bin Ladent és az al-Káidát vádolták, akár megalapozottan, akár nem. Washington sietve kikiáltotta a terror elleni háborút, és ennek zászlaja alatt világszerte új katonai bázisokat helyezett el, kiterjesztve a hegemóniáját olyan helyeken is, ahol egy évtizeddel korábban elképzelhetetlen lett volna. Félelem szorongatta a bizonytalan amerikai társadalmat, akik csatlakoztak is az új háborúhoz.
Az amerikai katonai erőknek megvolt a kifogása a 2003-as támadásra az olajban gazdag Irak ellen. Ott fogtak neki az álszent katonai terror terjesztésének, amellyel a szunnita és síita muszlim irakiakat ugrasztották egymás torkának. A véres amerikai megszállás révén drasztikusan megnőtt az al-Káida iraki újoncainak száma. Ezzel egy időben a CIA a türk területeken kezdett tevékenykedni, Üzbegisztántól egészen a nyugat-kínai Hszincsiangig, ahol Kína olaj- és gázkitermelésének jelentős része zajlik. Újoncokat képeztek egy török dzsihádhoz, az Ottomán Birodalom visszaállításának illúzióját felhasználva, ezzel terrort és káoszt szabadítva az ásványokban gazdag Közép-Ázsiára, aminek végső célja, hogy a hataloméhes nyugati multik befurakodhassanak a Szovjetunió összeomlása utáni hatalmi vákuumba.
2010 decemberére Washington készen állt arra, hogy megindítsa a radikális politikai iszlám terjesztésének eddig legambiciózusabb formáját. Annak apropóján, hogy egy fiatal tunéziai, Mohamed Búazízi felgyújtotta magát, a CIA, az amerikai külügyminisztérium, Soros György Nyílt Társadalom Alapítványa, a Freedom House, a NED, és más, a CIA-hez köthető NGO-k megindították a színes forradalmakat az arab országokban. Ez egy, a CIA és az amerikai külügy által támogatott rezsimváltás volt, a Twitter és Facebook felhasználásával, hónapokkal korábban Washington által kiképzett, fiatal aktivisták bevetésével…
Az olajban gazdag iszlám világ kezdett túlzottan függetlenné válni a brit és amerikai bankoktól és olajvállalatoktól. Az egyiptomi Hoszni Mubárak, a tunéziai Ben Ali, a líbiai Kadhafi egymással szövetkezve akarták létrehozni az iszlám bankok kamatmentes unióját, amely potenciálisan veszélyeztette a Wall Street és a londoni City dominanciáját. Ezen felül Kína is elkezdett terjeszkedni a régióban, milliárdokat fektetve Szudánba, Irakba, Líbiába és más országokba is, olajkészletének biztosítása érdekében.
Az úgynevezett Arab Tavasz elindításával azonban Washington, valamint annak NATO- és Tel-avivi szövetségesei előtt egy rémálomszerű folyamat kezdett kibontakozni. Olyan tektonikus törésvonalak keletkeztek, amelyekre egyik sem számított. A Muszlim Testvériség CIA támogatta, Muhammad Morszi vezette egyiptomi diktatúráját megdöntötte a feszült szaúdi monarchia pénzelte, az egyiptomi társadalom támogatta katonai puccs. Líbia törzsi háborúskodások színtere lett, olajtermelése a polgárháború folyamán szinte teljesen elapadt…
Az Iraki és Szíriai Iszlám Állam [Islamic State of Iraq and Siria] (ISIS) rendkívül impozáns nevet viselő iszlám terrorszervezet – más néven Iraki és Levantei Iszlám Állam (ISIL), Iraki al-Káida, Iszlám Állam (IS), illetve arab nevén Daesh – egy megdöbbentő sikerhullámban, 2014 nyarán számos katonai sikert ért el. A legmodernebb fegyverekkel és járművekkel felszerelt szervezet bevette a stratégiailag fontos Moszult, valamint Irak több, kulcsfontosságú olajközpontját, így többek közt Kirkukot, majd átsöpörtek a határon Szíriába, egészen a török határig.
Az ISIS szervezet neve akkor vált ismertebbé, mikor a James Foley amerikai újságíró állítólagos lefejezéséről készült YouTube-videók – amelyekről utólag bűnügyi szakértői eszközök segítségével bizonyították, hogy hivatásos színészek által eljátszott, megrendezett felvételek – hatására a NATO az USA vezetésével valóságos támadáslavinát zúdított Irakra és Szíriára.
Az ISIS eredetét közvetlenül össze lehet kötni a CIA 1980-as években zajló, afganisztáni mudzsaheddin-projektjével, amelynek során a CIA képezte fegyveresek, valamint Oszama bin Laden szaúdi, illetve jordániai partnere, Abu Muszab al-Zarkávi a történelem legnagyobb titkos CIA-műveletét hajtották végre, melynek célja a szovjet hadsereg megfutamítása volt Afganisztánból, és Oroszország megszégyenítése…
Az IS elleni háború egy bizonyos szinten az olajról, gázról, vezetékekről szólt, a terület hatalmas olajkincsének ellenőrzéséről, valamint arról, hogy Oroszország ne férhessen hozzá az Ukrajnától független, Európába tartó Déli Áramlat gázvezetékhez. Egy mélyebb szinten ez a háború egy nagyobb, globális stratégia része…
A dzsihadisták és az IS zsoldosainak pszichotikus, gyilkos dühét csak akkor érthetjük meg, ha megvizsgáljuk történelmi gyökereiket. Ez a vizsgálat visszavisz bennünket az első világháborúhoz, a Sykes-Picot-egyezményhez, és az arab tombolás történeti gyökereihez. Visszavisz az 1920-as évek Egyiptomáig, a szunnita iszlám halálkultusz, a Haszan al-Banna vezette szunnita Muszlim Testvériség létrehozásáig. Visszavisz a Muszlim Testvériség fejlődéséig, a nem muszlim hírszerző ügynökségekkel – a brit MI6-tól Heinrich Himmlerig és a náci SS-ig – végül pedig, az 1950-es években, a CIA-vel kötött, világi szövetségekig.
Euripidésznek tulajdonított ókori közmondás: „Akiket az istenek el akarnak pusztítani, azoknak elsőként az eszét veszik el.”
*
TARTALOM:
A Szerző ELŐSZAVA – Az Iszlám Állam és az elvesztett hegemónia
A Szerző BEVEZETŐJE – A halál testvérisége, egy „új keresztes hadjárat” szervezése
• 1. A dzsihád Németországba jön;
• 2. Irak, és Washington iszlámellenes keresztes hadjárata;
• 3. A haragvó iszlám gyökerei: Sykes-Picot, Balfour és a brit hitszegés;
• 4. „Halál Allah szolgálatában”: a Muszlim Testvérek születése;
• 5. A Muszlim Testvériség csatlakozik Hitler zsidók ellen folytatott „szent háborújához”;
• 6. Münchenből a szovjet sztyeppékig: a CIA megtalálja a Muszlim Testvéreket;
• 7. A CIA afgán keresztes hadjárata: ópiumháborúk, bin Laden, mudzsaheddinek;
• 8. A dzsihád globalizálása Afganisztántól Boszniáig;
• 9. „Szent háború” és heroin Koszovóban és a Kaukázusban;
• 10. A CIA egy „új oszmán kalifátust” támogat Eurázsiában;
• 11. A CIA dzsihádja Oroszországba megy;
• 12. „Szent háború” Kína ellen;
• 13. terrorellenes háború: háborúcsinálás a vallás segítségével;
• 14. A NATO Arab Tavasza és a nem várt következmények;
*
Ajánljuk mellé:
A gondolatgyárak
NGO – Titkos akták
Magyarország álomtörténete 1929-1941
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
