Gömör ismert személyiségeit bemutató sorozatunkban ezúttal Ambrúzs Zoltánt mutatjuk be olvasóinknak. A rimaszécsi Ambrúzs Zoltán azok közé az egyszerű emberek közé tartozik, akit környezete soha nem tudott visszatartani attól, hogy alkosson, hogy tegyen, hogy dolgozzon népe javára. És mert soha nem adta fel, hetven éves korára ismert és megbecsült tagja lett közösségének. Olyan ember, aki tisztességgel és jó lelkiismerettel tud visszaemlékezni életútjára.
Az interjúban beszél nekünk a kezdetekről, iskoláiról, kedvenc tanárairól, munkahelyeiről, közéleti és politikai tevékenységéről. Beszél a magyar pártban végzett munkájáról, arról, hogyan fonódott össze élete Rimaszécs község mindennapi életével, beszél krónikási munkájáról, amely tevékenysége keresztmetszetet és hiteles ismereteket nyújt nemcsak a község, de egész Dél-Gömör életéről is.
Hogyan emlékszik életútjának a kezdeteire?
Így, hogy már elértem a hetvenet, van mire visszaemlékezni. Az igaz, hogy Rimaszombatban láttam meg a napvilágot, de mindig Rimaszécset tekintettem szülőfalumnak, ahová ősi szálak kötnek. Az első ismeretekre a helyi alapiskolában tettem szert az első, ahol nagyszerű pedagógusok oktattak. Kiemelném kedvenc tanáromat Rigó Lászlót, aki megtanított a magyarságom szeretetére.
Az alapiskola elvégzése után, szüleim unszolására a tornaljai Műszaki Mezőgazdasági Középiskolába kerültem. Könyvelői szak volt az iskola fő profilja, ennek ellenére nekem Szalay János történelem tanár lett a kedvencem. Az érettségi után a kötelező katonaszolgálatot Csehországban, Klatovyban kezdtem és az ország másik végén Bardejovban fejeztem be.
Következett a „nagybetűs élet“…
A civil életet a helyi szövetkezetben kezdtem, majd a rimaszombati Járási Mezőgazdasági Intézetbe kerültem és a járás szövetkezeteiben a számítógépes nyilvántartási rendszer bevezetése lett a feladatom. Ebben nagy segítségemre volt Komlósi Zsolt, aki később az unszolásomra lépett be a nagypolitikába és megérdemelten lett a felvidéki magyarság egyik vezéralakja.
Sajnos édesapám korai halála véget vetett ennek a munkakörnek, és visszakerültem a helyi szövetkezetbe, ahol a fafeldolgozó melléküzemág – népiesen ”szögelő” vezetője lettem. Kezdetben csak 10, később már majdnem 200, többségében roma személynek a munkáját irányítottam, ahol nagyon rossz körülmények között kellett teljesíteni a termelési tervet. Amit minden évben sikerült túlteljesíteni, igaz emiatt komoly nézeteltérésbe kerültem a szövetkezet akkori elnökével.
Ez vezetett 1989 tavaszán munkahely változásra, ekkor kerültem a Csehszlovák Állami Vasutak helyi pályafenntartó részlegéhez, ahol mint pályamester dolgoztam le közel harminc évet. Ez a munkahely megtanított a pontosságra és a fegyelemre, amit elvártam a beosztottjaimtól is.
Térjünk át a politikai és közéleti tevékenységére. Jól tudom, hogy ez a mai napig tart?
Közéleti pályafutásom már ifjúkoromban elkezdődött. Leszerelésem után pár hónappal megválasztottak a helyi ifjúsági alapszervezet elnökévé, ahol rengeteg feladat várt rám. Rövid idő alatt a járás egyik legjobban működő alapszervezeté küzdöttük fel magunkat, aminek a példája a létrehozott ifjúsági klub és a kultúrház mögött kialakított teniszpálya, beatzenekar, valamint a rengeteg kulturális akció. Emellett szinte minden tömegszervezetnek a tagja voltam.
Különösen a helyi sportszervezetben elvégzett munkámra vagyok büszke, ahol a 80-as évek elején a diák futball csapattal több évig a kerületi osztályban szerepeltünk, és értünk el kiváló eredményeket. A nyolcvanas években tíz éven át mint a Polgári Bizottság elnöke szerveztem a községi „Z” akciós beruházásokon való részvételt. Emelt hatáskörű központi község voltunk, sok volt a munka, de a lakosok segitségével győztük.
Hogyan érintette a rendszerváltás?
Az új munkahelyemen, a vasútnál ért a rendszerváltás híre, aminek kezdeti céljaival teljesen egyetértettem. Elmondhatom, hogy Rimaszécsen valódi rendszerváltást hajtottunk végre. Megszabadulva a régi hatalmi struktúráktól elkezdtük építeni a saját „községi demokráciánkat”, aminek a célja, hogy minél nagyobb nyilvánosságot adjunk a közösségi munkának. 1989. december 2-án vezetésemmel megalakult községünkben a Független Magyar Kezdeményezés, mely aktív szerepet játszott a helyi rendszerváltásban.
Milyen szerepet játszott az önkormányzat életében a rendszerváltás után?
Az első szabad választások után jöttünk rá, hogy a választási ígéretek nem sokat érnek. Az önkormányzati választások eleinte a meglévő vagyon magánosításával foglalkoztak, ennek vetett véget az 1994-es képviselő-választás, amikor bekerültem az önkormányzat körforgásába, amelynek jelenleg is tagja vagyok. Ez alatt a harminc év alatt rengeteg feladatot kellett megoldani, amit még tetőzött a községünket sújtó nagy munkanélküliség és a hirtelen jött demográfiai robbanás. Ebben az időben lettem polgármester helyettes, amit rövid megszakításokkal a 2022-es választásokig töltöttem be. Szinte fel sem lehet sorolni azokat a beruházásokat, kulturális és sport akciókat, amelynek a kidolgozásában és véghezvitelében részem volt és amelyekre büszke vagyok.
Milyen volt a viszonya az újjáalakult magyar párthoz?
1998-ban megválasztottak az MKP helyi alapszervezete elnökének, amelyet közel 10 évig töltöttem be és vezetésem alatt a járás legnagyobb alapszervezetévé nőte ki magát. Közel 100 tagunk szinte minden munkában kivette a részét. Ennek korszaknak vetett véget a 2009-es pártszakadás, aminek a hatása még a mai napig is látható. A felelős helyi politizálást felváltották az önös érdekek és a kiéleződött ellentétek, a választások körüli hatalmi harcok, sárdobálás, irigység, ami sajnos még a mai napig is tart. Ez a hozzáállás sok embernek elvette a kedvét a politikától.
A szép idők után milyen gondokkal találkozott a község életében?
A növekvő lakossági létszám ellenére jelentősen csökkent a magyarok száma a községünkben. Ennek egyik oka a nagyarányú munkanélküliség, az ipari beruházások, valamint a megfelelő infrastruktúra hiánya. A gondokat tetőzte a személyvonat forgalom megszüntetése Dél-Gömörben. 2012. december 8-án közel 100 kilométeres szakaszon megszűnt személyvonat-közlekedés, azzal az ürüggyel, hogy fenntartása nem rentábilis a vasúttársaságnak. Ez a döntés nagy felháborodást váltott ki az érintett lakosok körében, és szervezésemben petíciót nyújtottunk be a Közlekedési Minisztériumba közel 4000 aláírással. De reménykedésünket hamar eloszlatta az onnan jövő válasz: „Ha majd lesz munkahely, akkor lesz utas és lesz személyvonat is”.
A személyvonatok pótlására bevezették a „regionális” gyorsvonatot, amelynek az lenne a feladata, hogy a gyorsvonat megálljon a déli régiók székhelyein, így Rimaszécsen, Ajnácskőn és nem utolsó sorban Lénártfalán. Erre lenne hivatva az Integrált Közlekedési Rendszer (IDS), aminek a végrehajtása csak az ígéretig jutott el. Viszont ebben nagyobb részt kellene vállalni az érintett megyei képviselőknek, polgármestereknek, de úgy látszik ez nagy falat a számukra.
Komoly gondot okoz a lakosságnak az egészségügy problémája is, mert hiába vannak felújított egészségügyi központjaink, ha nincs orvos, aki benne rendeljen. Ez vonatkozik a gyógyszertárakra is, ami vállalkozási alapon működik, „ha nincs orvos, nincs recept, nincs bevétel“ elv alapján esélyünk sincs ennek működtetésére.
Mindezek mellett még szerkesztői, sőt értékmegőrző munkát is végez a községben. Hogy győzi?
Az összegyülemlett gondok megoldására és ezek nyilvánosságra hozása érdekében szerkesztésemben 2004-ben kiadásra került a Rimaszécsi Hírvivő községi lap, amelyben lakosaink értesülhettek a községben történtekről, az önkormányzat munkájáról és más időszerű problémákról. A legnagyobb bánatomra nem tudtam rendszeressé tenni a megjelenését. Igaz, hogy a facebookos oldala közösségi lapként szerkesztésemben a mai napig működik, de a községi hírek visszatartása miatt nem tudok mindenről beszámolni. Ennek ellenére még működtetem az oldalt.
Legnagyobb munkámnak jelenleg a Rimaszécsi Krónika folyamatos írását tekintem, amelyet 1984-ben kezdtem vezetni és kronológiai sorrendben követi a község történelmét. Ez jelenleg szintén elérhető a „Rimaszécsi Krónika” facebookos oldalamon. Büszkén mondhatom, hogy több évi kutató munkám eredményeként már fel van dolgozva 54 fejezetben közel 6 ezer oldalnyi anyag és ebben az évben kinyomtatásra került 3 év (1974, 1989 és 1999) krónikája. Dolgozom a Rimaszécsi Sport Klub sporttörténelmének feldolgozásával is, ami ugyancsak leköti a szabadidőmet. Pár hete örömmel vettem Simon Attilától, a Fórum Kisebbségkutató Intézet igazgatójától kapott hírt, hogy lehetőséget adnak a már feldolgozott kutatásaim elhelyezésére az intézet bibliotékában.
Ez a sok munka nem megy a család kárára?
Ebben a munkában nagy segítség számomra a családom támogatása. Külön szeretném megköszönni a feleségemnek, Stefániának, nagyfiamnak Zoltánnak, lányomnak Stefániának a bizalmát és a kis unokámnak Dorkának az ösztönzését.
Karácsony lesz. Szeretnék boldog, de főleg békés ünnepeket kívánni a Körkép minden olvasójának!
Köszönjük szépen a beszélgetést és mi is kívánunk Önnek kellemes ünnepeket, jó egészségben és boldogságban eltöltött éveket a továbbiakban!
Mede Géza
Képek: Ambrúzs Zoltán archívuma
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
