Abd al-Rahim Husseyn Muhammad al-Nashiri. Ez nem egy idézet a Koránból, hanem a teljes neve annak az al-Qaeda terroristának, akinek 100 000 eurós fájdalomdíjat ítélt az Emberi Jogok Európai Bírósága, miután kiderült, hogy a szaúdi származású férfit nem megfelelő börtönkörülmények között tartották fogva Romániában. 2003-ban Abd al-Rahim al-Nashiri egy bukaresti CIA-börtönben vendégeskedett, ahol a vádirat szerint egyebek mellett nem hagyták aludni, és hideg vízzel locsolták a testét, ami ugye ellenkezik a fogvatartottakat érintő európai normákkal.
A szaúdi férfi jelenleg a Guantamo Bay-i börtönben senyved, tizenhét amerikai katona meggyilkolásával gyanúsítják, miközben az Emberi Jogok Európai Bírósága százezer eurós kártérítésben kívánja részesíteni, mert a CIA és a román állam sajnálta tőle a meleg vizet és nem hagyott neki kellő időt, hogy kipihenje jól megérdemelt fáradalmait. Emellett állítólag gyakran kényszerítették olyan testtartásba, ami néhány perc után fájdalmat okoz. És a hosszan tartó szenvedés ugyebár nem mondható el a tizenhét lemészárolt amerikairól, mert velük azonnal végeztek a golyók. Ezért az al-Qaeda harcosa megérdemli a százezer eurós bónuszt, hiszen az amerikaiakkal és a román börtönőrökkel ellentétben, ő nem hagyta szenvedni áldozatait, azonnal végzett velük, ami messze nem olyan hosszan tartó kínt jelent, mint a szándékosan beidőzített rendszeres alvászavar.
Na, ezért kell a Stop Soros. Aztán még egy, és még egy, mindaddig, míg ezeknek az emberi jogot és igazságot hirdető álszent gazembereknek az utolsó sejtjét is kiirtjuk a magyar föld közeléből.
Mi ez? Karrierlehetőség gyilkosoknak? Terrorizmus, mint védett és megbecsült szakma? Komolyan mondom, akár egy álláshirdetés is lehetne.
Nemzetközi cég betanított munkára keres független és elszánt férfiakat, akár 100 000 ezer eurós kereseti lehetőséggel.
Persze Abd al-Rahim al-Nashiri csak a töredékét kapja ennek az összegnek, ő valójában csak egy eszköz, egy árucikk, mint a dohány, ami szintén öl, mégis legális és nyereséges üzlet.
Az emberiség ellen elkövetett egyik legnagyobb bűn Hitler nevéhez fűződik, aki időnként jutalomban részesítette azokat a náci tiszteket, akik a kötelesség mellett fáradságot nem ismerő elhivatottsággal vettek részt a zsidók lemészárlásában. Ma ezek a náci tisztek simán feljelenthetnék Hitlert az Emberi Jogok Európai Bíróságán, amiért időnként kénytelenek voltak a tűző napon, harmincfokos melegben parancsot adni az előttük álló több száz zsidó saját sírjának megásatására és kivégzésére. Csak annyi a különbség, hogy miközben a hitleristák cselekedeteit a világtörténelem legsötétebb korszakaként idézzük, addig az emberi jogok mindentudóinak cinikus és bicskanyitogató döntéseit demokratikus igazságszolgáltatásként próbálják lenyomni a torkunkon. És fura módon, akinek nem veszi be a gyomra ezt a globális egyenlőségnek hazudott nyílt társadalmú vegyes salátát, az kirekesztő diktátor – a demokrácia és a jogállamiság esküdt ellensége –, mint Orbán Viktor.
A terrorista keresztényeket öl, mert felesküdött erre, amikor belépett valamelyik radikális szervezetbe. Ezzel szemben a liberális mindenható értelmiségi egyelőre megelégszik a templomok megtizedelésével. Aztán találkoznak valahol a bíróságon, és amolyan kéz kezet mos alapon mindent megtesznek, hogy a végén mindketten elégedetten távozzanak a teremből. Az européer jogtudós boldog, mert egy etikailag megkérdőjelezhetetlen nemzetközi intézményben lefolytatott perben újabb győzelmet aratott a józan ész felett. Ráadásul a demokratikus normáknak megfelelő tárgyalási folyamat során sikerült bebizonyítani a kétkedőknek, hogy a terrorista is ember, tessék hát ennek megfelelően bánni uraságával. Az al-Qaeda mészárosa ezzel szemben anyagi kárpótlásban részesül az őt fogva tartó keresztények csínytevései miatt. Éljen a demokrácia, éljen a jogállamiság, éljen az emberi méltóság tisztelete.
Íme, egy leegyszerűsített példa az európai értékekre hivatkozó álcivil szekták és az uniós hivatalokat bitorló öltönyös ördögök ügyintézési gyakorlatára. Ha egy afrikai menekült lopott pénzből lerészegedve pofára esik egy belvárosi lépcsőházban, rajta kívül mindenki perelhető és büntethető. Első körben az építkezési vállalkozó felelősségét kezdik majd kivizsgálni a szimatot fogó emberjogi szervezetek. Világos, hogy amennyiben a lépcsőt építő cég akár egy kicsit is puhábbra keveri a betont, a pórul járt áldozat fején jóval kisebb ütés keletkezik. Ezután a csapostól lehet kártérítést követelni, hiszen a lerészegedés határán tántorgó vendéget nem szokás tovább itatni, amennyiben a kocsmáros mégis megteszi, akkor fen áll a nyereségvágyból elkövetett bűnrészesség. A következő személy, akinek jelenése lesz a bíróságon, az a balesetet szenvedő férfi lábán lévő cipő gyártója. Jó esély van rá, hogy keményebb gumitalp esetén az arcra bukás kimaradt volna a napi menüből. A házmester szintén ott fog ülni a vádlottak padján, hiszen alig tíz perccel a becsapódás előtt mosta fel a lépcsőházat. Ha éjjel fél kettőkor veszi kézbe a felmosót, bizonyára nem történik meg a baj. Az igazán nyerő helyzet akkor következhetne be, ha kiderülne, hogy az afrikai fiatalember transznemű, ebben az esetben duplázódhat a homofób házmestertől kisajtolható összeg, mert mi van, ha látta az átmeneti otthona felé lődörgő egyént, és szándékosan mosta fel előtte a lépcsőt, egy távozást kikényszerítő nyaktörés reményében.
A végén pedig jöjjön egy találós kérdés. Honnan ismered fel az antidemokratikus fideszest a rendőrségen? Onnan, hogy éppen feljelentést tesz az ellopott pénztárcája miatt, és az általa gyanúsított elkövető személyleírásánál külön kiemeli a gyorsabb azonosítás miatt, hogy ha jól látta, akkor az illető egy „színes bőrű” férfi volt. Egy liberális ilyet soha nem tenne. Inkább lemond a pénzéről, a házáról, az országáról, a kultúrájáról, mintsem azt merészelje gondolni, hogy születhetett az elmúlt évtizedekben akár egyetlen olyan ember is ezen a bolygón, aki hitványabb a saját nemzetének bármelyik polgáránál.
Nagyjából az ilyen mentalitás, egy ilyen világ ellen küzdünk az ENSZ-ben, Brüsszelben, a LIBE Bizottságban, Budapest egyes választókörzeteiben, vagy az ATV stúdiójában. Megbélyegezve ugyan, de felemelt fejjel építjük a gátat rendíthetetlenül, hogy el ne öntse szívünket és agyunkat a liberalizmus mérgezett mézesmadzagja, egy olyan világ formájában, amelyben wellness-szállodaként működő börtönökben kényeztetjük megbecsült gyilkosainkat. Ahol milliárdosok védik és gyarapítják a hazaárulókat, miközben szerzői jogot hamisítanak a szólásszabadságra, pedig pont ők nem képesek meghallgatni az ellenvéleményt, és messze túllépve emberi és szakmai határaikat el akarják dönteni helyettünk, hogy a gyermekünk fiú vagy lány.
Akik pedig diplomatikus hangnemben gyógyszeres kezelést ajánlanak nekik – mint Orbán Viktor vagy Szijjártó Péter –, azokat beállítják Putyin és Erdogan mögé a sorba, nehogy kiderüljön, hogy pont ők, a tejhatalmú liberális ítélőbírók az igazi elkövetők, és csak annyiban különböznek a terroristáktól, hogy nem ők húzzák meg a fegyveren a ravaszt.
The post Ambrus Csaba: Uniós karrierlehetőség gyilkosoknak appeared first on PolgárPortál.
Forrás:polgarportal.hu
Tovább a cikkre »
