Zárva van most a hotel, de álljanak csak be nyugodtan, a nosztalgiafürdő működik – így biztat minket Egerszalókon Román Sándor, az egerszalóki Saliris Resort szálloda előtti parkoló őre. – Azért van zárva, mert új tulaj érkezik. Állítólag jön a Mészáros. Mármint a Mészáros Lőrinc, az Orbán Viktornak a haverja – mondja.
A parkolóőr mindjárt hozzá is teszi, hogy mindez pletyka csupán, ő is csak hallotta, olvasta. Valóban, a felszámolás alatt álló négycsillagos szállodával kapcsolatban is csak feltételes módban cikkeznek arról, hogy az impozáns komplexum Magyarország leggazdagabb gázszerelőjének a kezébe, vagy legalábbis az érdekeltségébe kerülhet. Mindennek az alapját az adja, hogy a Nemzeti Reorganizációs Nonprofit Zrt. részéről Nagy László felszámolóbiztos azt nyilatkozta a minap, hogy az e heti leállás után a zárómérleg ismeretében átadják az üzemeltetést az Event-Immo Kft.-nek.
Ebben a cégben érintett többek között Schmidl Péter, akinek Linkedin-profilja szerint június óta a Saliris hotel igazgatója. Rajta kívül tulajdonos még a Scentrum Kft. is, amelyben döntős részesedése van a nagykátai Csík Zoltánnak, a Budapesti Rendőr-főkapitányság egykori életvédelmi nyomozójának. Ő több, Mészáros Lőrinc felcsúti polgármester érdekeltségében lévő cégnél vezető tisztségviselő.
A Scentumnak és Csík Zoltánnak nem a Saliris Resort az egyetlen szabadidős üzlete. Egy Quaestor-károsult a minap arra hívta fel a figyelmünket, hogy a Mátraházán található, egykori Quaestor-vagyonhoz tartozó Lifestyle Hotel Mátrának is az Event-Immo Kft. lett az üzemeltetője. Az ügyről a Hír TV megkérdezte Rogán Antalt is. A Miniszterelnöki Kabinetirodát vezető miniszter úgy fogalmazott, noha az ügy részleteit nem ismeri, nem tartja aggályosnak az üzemeltetőváltást, mert szerinte „minden forint, ami kártalanítási célból a kasszába folyik, az csak jó lehet a károsultaknak”. Rogán Antal arról viszont már nem akart beszélni, hogy az egerszalóki és a mátraházi szálloda Mészáros Lőrincnek vagy bizalmasainak az érdekeltségébe kerülhet.
A Saliris Resorttal kapcsolatban egyébként februárban felröppent az a hír is: úgy kerül majd a felcsúti polgármesterhez a hotel, hogy az ügyvezető igazgató a miniszterelnök lánya, Orbán Ráhel lesz.
Erről Román Sándor nem beszélt, nem hallott, egészen más foglalkoztatja ugyanis. – Én holnap dolgozom itt utoljára. Azt hallottam, hogy a biztonságiak közül többeknek is felmondtak. Majd hoznak valakit a rokonságból. – A zömök, szakállas parkolóőr beletörődve mondja mindezt. Utolsó előtti munkanapján mindenesetre nem unatkozik, sorra jönnek a magyar, lengyel, szlovák, orosz rendszámú autók.
– Jönnek sokszor egészen Németországból, de jártak már itt ukránok is. Ott lövöldöztek – mutat a közeli gazos területre. Gyorsan letudja a választ arra a kérdésünkre, mi a terve a jövőre nézve: mivel munkalehetőség errefelé nem nagyon van számára, hamarosan jön az öregségi nyugdíj. Eddig rokkantsági volt, de nem lehet megélni 69 ezer forintból. Furcsán nézünk végig mokány alakján, mire megmutatja autóbalesetben kicsavarodott karját. De nem veszteget rá sok szót, inkább a szállodáról mesél. „Itt dolgoztam az építkezésen is mint éjjeliőr, itt voltam akkor is, amikor Medgyessy Péter járta be a területet” – emlékszik vissza. Hogy a volt miniszterelnök pontosan mikor és miért járt itt, azt Sándor már nem tudja, úgyhogy inkább megmutatja az utat a fő látványosságnak számító sódomb felé.
Ott pihenő, söröző munkásokat találunk. A sódomb világosítását korszerűsítik.
– Az új tulajdonos kérte ezt önöktől? – kérdezzük.
– Azt nem tudjuk.
– És azt tudják, hogy ki lesz az új tulajdonos?
– Mi csak sejtjük, de valószínű, önök pontosan tudják.
– Mészáros Lőrincről beszélnek…
Amikor a felcsúti polgármester nevét kiejtjük, megszólal egy eddig csendes melós.
– Elég szomorú, hogy ide jutottunk.
– Nem örülnek a hírnek?
A férfi terepszínű bálnavadászkalapját igazgatva négyszer ismétli, el, hogy „ennek örülni már nem lehet”.
Bajszos, baseballsapkás barátja viszont felvidul, amikor a fürdő múltjáról kérdezzük. De nem a sörtől mosolyog, hanem a nosztalgiától. Elmeséli, hogy régen csak egy úgynevezett néplavór volt itt, idejárt mindenki, méghozzá ingyen. A sódomb, ami pedig egyedülálló, teljesen máshogy nézett ki. A végére hagyja a legpikánsabbat: itt működött nyáréjszakánként a környék első nudistastrandja.
Most azonban ezen a területen nem működik semmi, a szálloda ajtajai becsukva, a medencék vize leeresztve, a teraszokon seprűs emberek szorgoskodnak. A bejáratnál A4-ess méretű papír fogad: „A hotel karbantartás miatt május 2-tól 6-ig zárva. Ez idő alatt a Nosztalgia Strandfürdő nyitva van.” Itt a jegyszedő nem tudja, hogy ki lesz az új főnöke; arra biztat minket, hogy kérdezzük meg fél év múlva, akkor majd lesz róla kialakult véleménye.
A szomszédos hotelban sem tudnak Mészáros Lőrincről. A portásnő egy dologban bízik csak: rendben tartják majd a Salirishoz tartozó gyógyfürdőt, mert ha sorsára hagyják a sódombot, akkor azt ők is megérzik.
Egerszalókon nemcsak a rivális szálloda él szimbiózisban a komplexummal, hanem tulajdonképpen az egész falu. Ezt az is bizonyítja, hogy a település honlapján a kivilágított szálloda képe fogad, és az is, hogy Egerszalók tele van szállókkal, éttermekkel, borozókkal. Pedig a Saliris Resort nincs is szó szerint a település területén: néhány kilométer és egy napenergia segítségével megvilágított bicikliút köti össze a faluval.
Egerszalók kereszténydemokrata polgármesterével beszélgetve azonban úgy tűnik, nagyobb ez a távolság. Varga István a pletykákkal nem foglalkozik. Hangsúlyozza: neki az a legfontosabb, hogy a felszámolás véget érjen, legyen biztos tulajdonosa vagy bérlője a Salirisnek. Korábban is jó viszonyra törekedtek a hotel mindenkori vezetésével, de a településnek az is fontos, hogy a szálloda újra fizessen iparűzési adót, ez ugyanis a polgármester elmondása szerint szünetelt a felszámolás alatt. Megkérdezzük, mi a véleménye a helyieknek Mészáros Lőrinc jöveteléről, mire a település vezetője azt feleli, sokan vélhetően nem is hallottak erről, mivel „az egerszalókiak dolgos emberek, nincs idejük ilyesmivel foglalkozni”.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 05. 06.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
