Zavaros, súlyosan prekoncepciós cikk: Két novemberi nap: az „all in kapitalizmus” megérkezése.
Felteszi a kérdést „Az elmúlt évtizedek legsürgetőbb kérdése az, hogy éppen azok a rétegek, amelyek a baloldal célkeresztjében állnak, miért szavaznak inkább mégis a radikális jobboldalra és a jobboldali populistákra – nem pedig az őket elvileg képviselni akaró baloldalra?„. Eleve a kérdés hibás, összemos mindenkit.
Ezt hosszú ideje észlelem a liberális médiákban, de még a ténylegesen – azaz nem csak névleg – baloldali médiák nagy részében is: kitaláltak egy egyszer „szélsőjobb”, másszor „radikális jobb” vagy „populista jobb”, megint máskor meg „konzervatív-jobb” nevű tömböt. Gyakorlatilag ide sorolnak mindenkit, akit nem tekintenek baloldalinak és kilóg a liberális jobbos szabványból, így összeterelve teljesen ellentétes irányzatokat. Ez kb. olyan, mint amikor a brezsnyevi időkben a szovjet médiákban két kategória volt a nyugati politika leírására: „népi erők” és „polgári erők”, s utóbbiba mindenki beleszámított újfasisztától szocdemig.
A válasz itt nevetséges: kb. az, hogy ha az elmúlt „aranykort” akarjuk vissza, az „konzervatív” érték. Ez persze játék a szavakkal. A „konzervatív” szó persze kétértelmű, de a két értelem egész más: attól, hogy valaki valamit „konzerválni” akar, még nem lesz politikailag konzervatív – ez pont ugyanaz, mint a „liberális” szóval szokásos hasonló játék, lásd „aki nem liberális, az ellenzi a szabadságot”.
Azt írja „a baloldal máig képtelen volt egy radikális jövőbeli társadalmi víziót megjeleníteni” – dehát egyrészt ezt megtette és ez nem működött, másrészt a baloldal zöme nem képtelen erre, hanem nem is akarja ezt, a baloldalon belüli szétválás alapja éppen az, hogy a kommunistáknak és az anarchistáknak van radikális víziójuk, míg a szocdemeknek nincs, ők inkább a polgári társadalmon belüli reformokban hisznek.
Amiben a szerzőnek igaza van az a woke kritikája. Dehát ez nem ok, hanem okozat.
S persze a javasolt megoldás igaz, csak nem úgy, ahogy a szerző hiszi: „a legátlagosabb és legártatlanabb dolgok, a legszürkébb hétköznapok válnak később meghatározóvá” – csakhát ebben semmi baloldali nincs persze. A baloldal csődöt mondott, ahogy persze a jobboldal is.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
