Nem szoktam cikkről szóló cikkről írni, de most kivételesen igen. A Mandiner beszámolója egy homokos prédikációról: Németország az utolsókat rúgja.
Azért döbbentett meg, mert nemrég gyászmisén voltam (a körülmények ismertek). S így még jobban érzem az újkeresztények abszurditását, összevetve azt az eredeti kereszténységgel.
Az újkeresztény eszmeiség tulajdonképpen csúcshumanizmus – emlékeztető: a kereszténységben a „humanizmus” negatív kifejezés -, teljesen a végletekig elvíve. A lényeg: mindenki élje meg azt amit akar.
Ezzel azonban 2 baj is van. Egyrészt, minek arra egyház, hogy hirdesse a „mindenki szabadon csináljon bármit” elvet? Másrészt, miért van ezeknek az újkeresztényeknek bajuk pl. az agresszív homofóbokkal? -hiszen nem kellene, hogy ők meg így élik ki magukat, homokosok verésével, hiszen ezt diktálja lelkük, megélik azt. Önellentmondás az egész eszme: mindenki élje ki magát, kivéve ha nekünk nem tetszik???
Párhuzamként a szabályos ortodox gyászmise központi része (katolikus gyászmisén egyetlen egyszer voltam, nem emlékszem a szövegre, de gondolom, ott kb. ugyanez lehet), saját fordítás, szóval nem teljesen csiszolt a szöveg:
„Ó, lelkek és minden testek Istene, aki legyőzted a halált és legyőzted az Ördögöt, s életet adtál világodnak, Te, ugyanaz az Úr, adj nyugalmat elhunyt szolgáid lelkének a fényesség, a felüdülés, a nyugalom helyén, ahonnan minden betegség, sóhaj és bánat elmenekült. Bocsásd meg minden vétküket, amit elkövettek, akár szóval, akár tettel, akár gondolattal. Mert Te jó Isten vagy és szereted az embert; mert nincs ember, aki él, de ne vétkezne, mert csak Te vagy bűntelen, a Te igazságod örökkévaló, s a Te igéd igazság. Mert Te vagy a feltámadás, az élet és a nyugalom elaludt szolgáidnak, ó, Krisztus, a mi Istenünk, s Neked adunk dicsőséget örökkévaló Atyáddal és a Te szent, jó és életet adó Lelkeddel együtt, most és mindörökké, örökkön-örökké. Ámen.„
Mi a lényeg itt? Hogy az igazi kereszténység még az éppen meghalt embert sem „kíméli”, hiszen bűnösnek nevezi. S ezen senki se botránkozik meg. Sőt, a szabványos részvétnyilvánítás az ortodoxiában mindig tartalmazza az „Isten bocsássa meg!” mondatot, azaz elhunytnak a bűneit. Miközben az újkeresztények az élők esetében se beszélnek bűnökről. Mekkora hatalmas eltérés!
Szerintem az újkereszténység az valami olyan, mint egy olyan fogyókúrás dietológus, aki azt mondja a pácienseinek „egyetek bármit, bármilyen mennyiségben, ahogy csak kívánjátok„. Vajon ki venne komolyan egy ilyen „szakembert”?
Na, pontosan így szarjuk le mi az újkeresztényeket. Csúnya, de pont helyén való szóhasználat itt a „szarás”, hiszen ez Isten parancsa a konkrét esetben. Amíg 4 fal között csinálják, hát tegyék, de ha hozzánk nyúlnak a legkisebb mértlékben is, akkor kemény falat kell emelni eléjük, amibe majd beverik az ostoba gonosz fejüket.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
