2024. 11. 01.
Ali Hámenei néhány nappal ezelőtti teheráni beszéde volt az első azóta, hogy Irán megindította második közvetlen támadását Izrael ellen, de azóta is, hogy a Hezbollah harcosai és az izraeli csapatok között a kölcsönös drón- és rakétatámadások nyílt háborúba torkolltak.
Közel egy évvel azután, hogy a nemzetközileg is terrorszervezetnek tartott palesztin Hamász történelme leghalálosabb támadását indította Izrael ellen, Tel-Aviv bejelentette, hogy a libanoni határ védelmére helyezi a hangsúlyt. Izrael egyértelmű célja a Hezbollah által egy éven át tartó, határokon átnyúló rakétatámadások miatt elmenekült 60 000 izraeli otthonaikba való visszatelepítése.
Hámenei a sorozatos izraeli csapásokra reagált
Izrael egy sor Hezbollah-parancsnokot likvidált az utóbbi időszakban, és az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb akciójában végeztek a csoport vezetőjével, Haszan Naszrallahhal. Irán legfőbb vezetője, Ali Hámenei szerint
az arrogánsok és zsarnokok politikája a muszlimok közötti viszály szításán alapul, mivel az iszlám nemzet ellensége az országonként eltérő módszerek ellenére ugyanaz.
Hozzátette, hogy „minden népnek joga van megvédeni földjét és szuverenitását a megszállókkal és bitorlókkal szemben”.
Hámenei az ellenállás zászlajának és az elnyomottak bátor védelmezőjének nevezte a Hezbollah néhai vezetőjét, akit Izrael egy szeptemberi rajtaütés során meggyilkolt, megjegyezve, hogy „a gyáva ellenség nem tudott hatékony csapást mérni az ellenállási csoportok struktúráira, és a gyilkosság és a pusztítás politikájához folyamodott”. Irán legfelsőbb vezetője a többezres tömeg előtt beszélve azt mondta:
A térség ellenállói nem hátrálnak meg, és győzni fognak.
Mindeközben Izrael a megtorlást mérlegeli Irán legutóbbi, október eleji rakétatámadásáért, amely Teherán szerint bosszú volt Naszrallah és más vezetők megöléséért. A perzsa állam vezetője kijelentette, hogy katonailag reagálni fognak abban az esetben, ha Izrael ellentámadásba lendül. Az eszkaláció miatt a libanoni emberek attól tartanak, hogy nem lesz gyors vége az országukat elárasztó erőszaknak.
Milíciák a Közel-Keleten
Irán régóta jelentős befolyást gyakorol a Közel-Kelet politikai és katonai folyamataira, különösen azáltal, hogy különböző milíciákat támogat a régióban. Ezek a fegyveres csoportok lehetőséget biztosítanak arra, hogy Teherán közvetett módon vegyen részt a regionális konfliktusokban, anélkül, hogy közvetlenül szembenézne az ellenséges hatalmakkal. Viszont érdemes megemlíteni, hogy e szervezetek szerepe rendkívül összetett, mert amellett, hogy sokan veszélyesnek ítélik őket a Közel-Kelet stabilitására nézve, egyúttal sok helyen (pl. Libanon) szociális szerepet is betöltenek, például oktatási intézményeket, egészségügyi ellátást, infrastrukturális fejlesztéseket és humanitárius segélyeket biztosítanak. Továbbá több helyen a terrorszervezetek ellen is küzdenek (pl. Irak), ami miatt megítélésük bizonyos körökben rendkívül pozitív. Ezek az intézkedések hozzájárulnak ahhoz, hogy megerősödjön helyi támogatottságuk és legitimációjuk.
A legismertebb ilyen szervezet a libanoni Hezbollah, amely az 1980-as évek elején alakult, és azóta az egyik legmeghatározóbb erővé vált Libanon politikai és katonai színterén. Az iráni Forradalmi Gárda szoros együttműködésben áll a Hezbollahhal, és ez utóbbi jelentős támogatást kap Iránból pénzügyi, katonai és hírszerzési téren is.
Irán más közel-keleti országokban is jelen van. Szíriában az Aszad-rezsim támogatására különböző síita milíciákat mozgósított, köztük a libanoni Hezbollah mellett afgán, pakisztáni és iraki síita harcosokat is. Ezek a csoportok segítettek a szíriai elnök hatalmának megszilárdításában a polgárháború alatt, és továbbra is fontos szerepet játszanak a szíriai konfliktusban. Az iráni támogatás révén e csoportok jelentős fegyverarzenálhoz jutottak, és gyakran közvetlenül Iránból kapnak kiképzést és logisztikai támogatást.
Emellett az iráni befolyás különösen megerősödött Irakban, mióta az amerikai invázió 2003-ban megbuktatta Szaddám Huszein rezsimjét. Ezt követően számos iráni támogatású milícia jött létre, amelyek közül a legismertebb az ún. Népi Mozgósítási Erők. Ezek a csoportok sokat tettek az Iszlám Állam terrorszervezet felszámolására szervezett harcokban, aminek köszönhetően jelentős politikai befolyásra tettek szert, és az iraki kormány intézményeiben is jelen vannak.
Továbbá Jemenben a húszi felkelők szintén fontos szereplők. Katonai támogatást kapnak Teherántól, különösen rakéták és drónok formájában. Bár Irán hivatalosan tagadja, hogy fegyverszállítmányokat küldene a húsziknak, a nemzetközi közösség és a térségbeli ellenfelek széles körben úgy vélik, hogy a perzsa állam aktívan részt vesz a jemeni konfliktus alakításában. Befolyásuk révén a húszik képessé váltak precíziós rakéták és drónok bevetésére, amelyeket többször is használtak szaúdi célpontok, különösen olajlétesítmények ellen. Ezek a támadások jelentős gazdasági károkat okoztak, és fokozták a térségben a bizonytalanságot.
A milíciahálózat kiépítésének egy talán meglepő helyszíne Bahrein, ahol a többségi síita lakosság hosszú ideje elégedetlen a szunnita kisebbség által uralt kormánnyal. Noha Bahreinben nincsenek olyan méretű fegyveres csoportok, mint Irakban vagy Szíriában, Irán támogatása révén helyi síita szervezetek időnként megpróbálják aláásni a bahreini vezetést. Ezek a kísérletek ugyanakkor többnyire kudarcot vallottak a szaúdi és nyugati támogatással működő bahreini biztonsági erők szigorú fellépése miatt.
Az említett csoportok gyakran vallási ideológiára alapozzák tevékenységüket, különösen a síita iszlám tanításaira. A perzsa ország felhasználja a vallási kötődést, hogy a síita közösségeket maga mellé állítsa, és megerősítse regionális befolyását. Ugyanakkor ezek a milíciák amellett, hogy Irán érdekeit szolgálják, gyakran saját politikai célokkal is bírnak. Ennek következtében a perzsa állam támogatása kétélű fegyver: bár növeli Irán befolyását, ezek a csoportok néha önálló érdekek mentén is cselekszenek, ami bonyolítja Teherán helyzetét.
Izrael hozzáállása a síita félholdhoz
A „síita félhold” kifejezés a Közel-Kelet azon térségeire vonatkozik, ahol jelentős síita muszlim közösségek élnek, és ahol Teheránnak közvetlen vagy közvetett befolyása van. Ez a félhold Bahreinen és Iránon keresztül áthalad Szírián, Irakon és Libanonon, és eléri a Földközi-tengert. A síita félhold nemcsak földrajzi, hanem geopolitikai fogalom is, amely Irán regionális befolyását és hatalmát jelképezi. Azok a csoportok, amelyek ebben a félholdban tevékenykednek, különböző mértékben függnek Teherántól, de közös vonásuk, hogy Irán geopolitikai érdekeit szolgálják a szunnita hatalmak és Izrael ellenében.
Izrael számára a síita félhold közvetlen és növekvő fenyegetést jelent. Az izraeli katonai stratégia részeként a zsidó állam az elmúlt években rendszeres légicsapásokat hajtott végre Szíriában és Libanonban, hogy megakadályozza az iráni fegyverszállítmányok célba érkezését és a milíciák megerősödését. Ezek a támadások gyakran irányultak katonai létesítmények vagy a milíciák bázisai ellen.
Izrael számára tehát a síita félhold nem egy távoli geopolitikai kihívás, hanem sokkal inkább egy közvetlen katonai fenyegetés. A különféle félkatonai szervezetek és a Hezbollah megerősödése komoly biztonsági kockázatot jelent, ezért Izrael aktívan igyekszik csökkenteni Irán befolyását a régióban. Ennek része a diplomáciai lépések mellett a katonai eszközök alkalmazása is, beleértve a légicsapásokat, a hírszerzési műveleteket és a szövetségek kiépítését más regionális hatalmakkal.
A szerző a Neumann János Egyetem Eurázsia Központ és az MCC Migrációkutató Intézet vezető kutatója.
Megosztom:
Forrás:orientalista.hu
Tovább a cikkre »
