Az alábbiakban Emanuela Marinelli lepelkutató szakvéleményének fordítása olvasható, amelyben cáfolja azt a hírt, amely az elmúlt napokban hazai és nemzetközi online felületeken is elterjedt: egy 3D-s kutatás állítólag igazolta, hogy a torinói lepel képe egy féldombormű segítségével készült.
A napokban több magyar internetes felületen megjelent egy szenzációsnak tekinthető hír: egy 3D-s kutatás igazolta, hogy a torinói lepel képe egy féldombormű segítségével készült. A tudományosnak mondott felfedezésre Emanuela Marinelli, ismert olasz lepelkutató, aki évtizedek óta kutatja a lepel történetét, és számos könyvet is publikált róla, a Nuova Bussola című internetes felületen reagált a hírre. Miután az Ecclesia kiadó pár évvel ezelőtt kiadta magyarul a lepelről írt könyvét Fény a sírboltból címmel, az alábbiakban a magyar olvasók tájékoztatására tesszük közzé a brazil kutató, Cicero Moraes kutatásáról írt szakvéleményének fordítását.
*
Emanuela Marinelli: Domborműről készült a torinói lepel? Egy téves elképzelés visszatérése
A lepelkép (soha nem bizonyított) hamisságáról szóló időszakos refrén ezúttal egy tudományos követelményektől mentes tanulmányon alapul, amely csak egy dolgot bizonyít: a szent lepel zavarja azokat, akik allergiásak Krisztusra.
Igazán gyanús időzítéssel, éppen amikor a torinói lepelről egy fontos konferenciát tartottak a Missouri állambeli St. Louisban, az ANSA szenzációs hírt tett közzé: a lepel képe egy domborműről készült művészi alkotás. Ezt a brazil Cicero Moraes állította, aki számos történelmi személyiség arcának háromdimenziós számítógépes rekonstrukciójáról ismert.
Moraes a lepel esetében is a kép számítógépes rekonstrukciójának vizsgálatára szorítkozott, „nyílt forráskódú (és ingyenes) szoftver segítségével, amely letölthető”. Ezt írja cikkében, amely hihetetlen módon az Archaeometry folyóiratban jelent meg, mintha tudományos cikk lenne, de az nem felel meg egy tudományos cikk követelményeinek. Valójában nem veszi figyelembe a lepel vizsgálatának különféle szempontjait: a vászonlepedőt, amely különféle mikronyomokat tartalmaz, például közel-keleti virágport, aloét, mirhát és aragonitot, amely megegyezik a jeruzsálemi barlangokban találtakkal; és amelyen emberi vér található, amelyet a kendőbe csavart holttest hagyott hátra – olyan kép, amely a vásznat alkotó cellulóz rendkívül felszínes oxidációjából és kiszáradásából jött létre, miután a vér már beszennyezte a szövetet. Moraesnek nem jelent problémát azt állítani, hogy a lepel képét a középkorban készítették, annak ellenére, hogy az rendelkezik egy fényképnegatív jellemzőivel és kódolt háromdimenziós információkkal.
Ő maga is elismeri, hogy munkája nyilvánvalóan elfogult: „A tanulmány nem foglalkozik a képalkotással kapcsolatos fizikai vagy kémiai szempontokkal, mint például a pigmentek jelenléte, a mikroszkópos elemzés vagy a szövet anyagának tulajdonságai, és nem vizsgálja a testnedvek dinamikáját, például a véráramlást. A hangsúly szigorúan módszertani, a digitális modellezésre és a megfigyelt érintkezési minták összehasonlító értékelésére összpontosul.”
Moraes még csak a kezek és lábak helyes helyzetének rekonstruálásával sem fáradozik, amelyek a leplen nyilvánvalóan tükrözöttek a testhez képest: „A modell tükrözött helyzete megmaradt, mivel az eredetileg felül elhelyezett kéz a bal, nem pedig a jobb kéz, mint a jelenlegi tanulmány modelljében. Ez a megközelítés leegyszerűsíti a vizuális anyag létrehozását.” Ezzel a minimalista hozzáállással a lepel Emberének lehajtott fejével és behajlított térdeivel nem törődik. Modellje teljesen kinyújtott, a jobb kéz a bal kezen, a jobb láb pedig a bal lábon van, ellentétben azzal, amit a lepelből következtetnek. És nem alkotja meg a hátoldai kép modelljét sem – ugyan minek vesztegetni rá az időt? Számára ez így is rendben van.
A vér jelenléte nem aggasztja, mivel számára a lepel hamis. Nyilvánvalóan egy másik, 2018-as nyári téves híresztelésre utal, Matteo Borrini és Luigi Garlaschelli álhírére, akik valószínűtlennek tartották a leplen látható vérfolyásokat. Erről is beszéltem akkoriban, mert a történetet, akárcsak ezt, minden újság felkapta, és az is bejárta a világot. De legalább Borrini és Garlaschelli valami konkrétumot alkottak, kísérleteket végeztek. Maga Garlaschelli hívta az embereket a cikk elolvasására. Blogjában ezt írta: „A műben még színes fotók is szerepelnek rólam alsóneműben.” Egy olyan látványosság ez, amit szívesen elkerültünk volna. De dicséretes, hogy ebben az esetben – ahogy Garlaschelli mondja – még csak nem is kért pénzt, ellentétben a korábbiakkal, amikor elismerte, hogy fizetséget kapott a másolat elkészítéséért.
A mi Moraesünk viszont lusta. Ezért a szövetet csak a számítógépen szimulálta. A célja egyszerűen egy holttest jelenlétének cáfolata, azt állítva, hogy a kontaktkép torz. De ez már régóta köztudott, mert amit látunk, az a test merőleges vetülete. A vászon sárgulása mindössze egyötöd ezredmilliméter mélységű, ami merőleges ultraibolya sugárzással magyarázható – Moraesnek azonban ez nem tetszik. Jobb figyelmen kívül hagyni. Mondani sem kell, hogy Moraes nem említi a Torinói Lepel Kutatási Projekt egyetlen tudományos publikációját sem, amelyek mindent megcáfolnak, amit állít.
Moraes makacs kísérletében, hogy a lepelt hamisítványnak nyilvánítsa, rávilágít azokra az anatómiai ellentmondásokra is, amelyeket állítólag egy másik, az Archaeometry folyóiratban tavaly nyáron megjelent, Elio Quiroga Rodríguez által írt cikk is bemutatott. De ravaszul hallgat a cikk kritikájáról, amelyet Tristan Casabiancával és Louis Cadorral közösen publikáltam magában az Archaeometry folyóiratban. Hihetetlen, hogy az Archaeometry tudományos bírálói elfogadtak egy ilyen eljárást. És hogy egy tudományos folyóirat egy hétköznapi számítógépes játékot úgy fogad el, mintha komoly mű lenne.
Ugyanilyen meglepő, hogy a hír vírusként terjed, és újságról újságra pattan anélkül, hogy bármilyen kritikát megfogalmaznának a tartalmával kapcsolatban. Még a jó hírű kiadványok, mint például a La Stampa és a La Repubblica is terjesztik. Mindent névértéken vesznek, és úgy a tálalják az embereknek. Az újságírók a szájhagyományra hagyatkoznak. Néha, ami még rosszabb, eltúlozzák a híreket, vagy egy másik feltételezett bölcsnek adnak hangot, aki még jobban felvilágosíthat minket. A La Stampa azt is állítja, hogy a munkát „egy Cicero Moraes nemzetközi szakértő vezette csapat” végezte. A La Repubblica teret ad az elmaradhatatlan, a lepel hitelességét tagadó történész, Andrea Nicolotti kommentárjának is: „Cicero Moraesnek igaza van, de a kutatása nem különösebben forradalmi. Legalább négy évszázada tudjuk, hogy a lepel testképe biztosan nem jöhetett létre egy háromdimenziós testtel való érintkezés révén.”
Így a manipulált álhírek és hamis bizonyosságok közepette a nagyközönség, eltévedve, teljes zavarodottságban van. Ez a helyzet, de reagálnunk kell – és ezt tesszük is – mindenki érdekében. Egy dolog biztos: a torinói lepel igencsak zavaró bizonyos körök számára, különösen azoknak, akik allergiásak Jézus Krisztusra. És ez a legnagyobb bizonyíték arra, hogy a lepel hiteles.
Forrás: Perger Gyula, az Ecclesia Szövetkezet elnöke
Fotó: Ecclesia Szövetkezet; Vatican News
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
