„Nem az sodor bajba, amit nem tudsz, hanem amit holtbiztosan tudsz, csak épp rosszul.”
Mark Twain
Bejárta a világsajtót a hír, hogy meggyilkoltak két turistanőt, a 24 éves, dán Louisa Vesterager Jespersent és a 28 esztendős, norvég Maren Uelandt, a távoli, vadregényes Marokkó nevezetű országban. Mindkettőjüket a helyi folklórnak megfelelően lefejezték. A dolog minden bizonnyal a mohamedán fanatikusok lelkén szárad, erre utal az is, hogy a korszerű mohamedán propagandának megfelelően a gyilkosságról egy videó is kering a neten. Mert ezek azt nem tudják, hogy miképpen kell normálisnak lenni, de azt igen, hogy miképpen kell az internetet használni.
A híradások szerint a két nő együtt tanult valahol Norvégiában és elhatározták, hogy a hideg skandináv tél elől Marokkóba utaznak, ahol egy hónapot akartak túrázással eltölteni, többek között a tett színhelyén, az Atlasz-hegységben. Gondolom következő izgalmas kirándulásukat Afganisztán valamely elhagyott vidékére tervezték. A marokkói hatóságok elfogták a feltételezett elkövetőket, és egyáltalában mindent megtesznek, ami tőlük telik, lévén, hogy az ország jórészt a turizmusból él, és semmi sem hiányzik kevésbé, mint az efféle turistariasztó ügy.
Ilyenkor – miután túlesik az ember az elborzadáson – felmerül a kérdés: ki a felelős?
Erre a kérdésre van nyilvánvaló és nem annyira nyilvánvaló válasz is. Elsősorban nyilván azok az elmebeteg állatok felelősek, akik elkövették, illetve a mögöttük álló primitíven agresszív vallási ideológia, mely megköveteli a hitetlenek elleni harcot és melyet felháborít, hogy két nő férfi kísérő nélkül, csak úgy, a saját elhatározásából mászkáljon a vakvilágba. A tetteseket, remélem, példásan megbüntetik, ami áldozataikon ugyan nem segít, de legalább másokat nem fenyegethetnek többé.
Gondolok itt azokra, akik elhitették a két szerencsétlennel, hogy vígan, veszélytelenül megtehetik, amit tettek. Ők ugyanis bizonyára úgy vélték, hogy nekik ehhez a kiránduláshoz „joguk” van, tehát – sugallják a halott és nem halott libsik – meg is tehetik. Sokadik éve már bömböl a libsi propagandából, a bevándorlás reklámozása végett, a mohamedán hit „békés” és „szelíd” voltáról szóló hazug propaganda. Mindenünnen őzike tekintetű harmadik világbeliek néznek ránk a propagandagyárak képeiről, akik a légynek sem tudnának ártani és akiket a keblünkre kell ölelni, hiszen ők is ezt tennék velünk fordított helyzetben. E szerint a hazugságáradat szerint a világ egy nagy, boldog, békés falu. Ahol a kizárólag az atlanti civilizációban elfogadott normák szerinti „jogok” mindenütt, mindenkit megilletnek, mert az emberek vallásra, bőrszínre, származásra tekintet nélkül egyformák.
Miért is ne ért volna célba, hiszen ábrándosnak tűnő antifasiszták, semmittevő írástudók hadai taposnak el, fasisztáznak le bárkit, akinek esetleg kételyei vannak, aki maga akarja értelmezni az őt körülvevő világot. Nem ideológiai lózungok, világnézeti csasztuskák alapján, hanem a valósan történő dolgok alapján. Akik szerint az ilyen az fasiszta, rasszista, iszlamofób, egy szóval: rossz ember. Ott vannak aztán a semmirekellő politikusok, akik lelkesen tercelnek ennek a propagandának, mert hasznukra van, miközben ők maguk páncélozott autóval és fegyveresek között mennek csak ki saját városaik utcáira. Ők azok, akik azért a brüsszeli cselédségüket lecserélték keresztény, közép-európai bevándorlókra, mert biztos, ami biztos, és mert ennyire hisznek abban, amit mondanak.
A két szerencsétlen vesztében bűnös az álomipar is melynek produktumai tele vannak jófej migránsokkal, néger vikingekkel és happy end-el. Ahol a barna bőrű álomherceg okos, gazdag és megértő, ellentétben a gaz fehérekkel. Ahol, ha véletlenül mégis valami csínytevést követnek el migránsok, akkor megmagyaráztatik, hogy pajkosságuk is csak a gaz gyarmattartóknak és kirekesztőknek tudható be, rongyos nadrágjukban azért érző szív dobog.
Az egész libsik berendezte nyugati világ bűnös akkor, mikor elhallgatja az idetévedt mohamedánok viselt dolgait. Ha nem így lenne, egyesek még elgondolkodnának, ha itt ilyeneket csinálnak, miket tehetnek ott, ahol otthon érzik magukat.
Két, nem túl sokoldalúan tájékozott szerencsétlen nekiindult, hogy „élményeket” szerezzen. Sikerült. Ők már nem tudják levonni azt a nagy tanulságot, hogy mindenki csak otthon, a saját kultúrájában érezheti igazán biztonságban magát. Mert csak ott képes kiszámítani tettei következményeit, ott érti meg, amit mondanak neki, és amit nem mondanak, de jeleznek, azt is. Hogy a világ valójában veszélyes hely és a keresztény civilizáció nyújtott biztonság sem magától értetődő, hanem fegyverrel kell őrizni.
Az egészben pedig az a legszomorúbb, hogy minden bizonnyal senki sem fog tanulni belőle, pedig akkor lett volna valamicske értelme szörnyű haláluknak.
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
