Áldott Karácsonyt és reményteli Új Évet kívánok minden kedves Olvasómnak/ , avagy Magyarország beszélgetése a Teremtővel!

Áldott Karácsonyt és reményteli Új Évet kívánok minden kedves Olvasómnak/ , avagy Magyarország beszélgetése a Teremtővel!

Magyarország beszélgetése a Teremtő Istennel 

 

Hírdetés

 „Uram, Teretmőm! Mi gyarló, és mi szép az élet!” A magyarságot óvva, védve hagyd meg őket a földemen, a sajátjukon, hadd éljenek, boldoguljanak!     Mondom néked: Megcsalva ősei emlékét a rég oly’ dicső magyar nép tévelygő lett!  [1]  Hiszem Teremtőm, igazat szólsz! Csak ne áldottál volna meg népemért aggódó fájón dobogó szívvel. Mégis, kérve, kérlek…! Néped nap-mint nap hozzám fohászkodik: „Legyen meg a Te akaratod!” Hogy s mint legyen, ha süket fülekre lel minden sugallatom? A gonoszság eluralkodott, a világot csalás tartja össze, inog, düledezik. A Boldogasszony nyolcágú csillagzata vigyázza a tűzoltárnál imádkozó emberpárt  (antiquesatoz.com) Jobb sorsra érdemes népemet megvásárolt megalkuvók kénye-kedve szélkelepként viszi a vesztébe. A bolond valóságban nem érzékeli mi igaz és mi nem, jobbra térjen-e vagy balra? Tarts ki magyar föld! Születőben van, ki a Boldogasszony nevében a saját erejével és akaratával megakasztja a szélkakast. Népem, néped, a jótörvényű szkíták ivadékai előtt nyitva lőn út ősei törvénye és erkölcse szerinti becsületes jövendő felé.  Hála légyen Néked, Istenatyám! Örömmel leszek mennyei dicsőséged majdani részese, ám elébb gyarló magyarjaimat felkészítem, hogy higgyenek Bennetek, és ne gonoszsággal, hanem szeretetteljes erővel védjenek engem, a haza földjét, védjék magzataikat, a saját jövendőjüket. Ámen [1] „… lássad, hogy a barát, hogy csalja meg a barátját; az igazságot a legnagyobb gonoszok mérik; az miért az emberek vérüket ontják az puszta dőreség…” (Nagyapám iskolai jegyzeteit lapozgatva avítt irkalapon találtam e néhány sort.) 

 


Forrás:martonveronika.blog.hu
Tovább a cikkre »