A törvény ellen kampányoló ellenzéki pártok folyamatosan azt kommunikálják, hogy a munkaadók vissza fognak élni a törvénymódosítással, mivel kötelezni fogják munkásaikat a túlórára. Csakhogy ez a törvény megszegése lenne, mivel az csak önkéntes túlórát engedélyez.
– Az ellenzék akcióin és a tüntetéseken a Munka törvénykönyve módosításának visszavonását követelték. Valóban ennyire veszélyes ez a törvény a munkavállalókra?
– A kormányellenes keménymag szervezői csak ürügyet kerestek, de a lufi lassan leereszt. Fokozatosan nyilvánvalóvá vált, hogy a törvénymódosítással kapcsolatos kifogások alaptalanok.
– Ön tehát azt mondja, hogy az éves túlórakeret 400 órára növelése nem jelent veszélyt a dolgozókra?
– Pontosan. Ha hátrányos lenne, én sem támogatnám. Akkor is a munkavállalók oldalán álltam, amikor a szabad vasárnap mozgalomhoz csatlakoztam. Az a közös pihenőnapon történő kötelező munkavégzés megszüntetéséről szólt. Ma az önkéntes túlóra vállalásának lehetőségéről van szó. A történet bája, hogy akik támogatták a kötelezőt, most támadják az önkéntest.
– Tehát nem vette kezdetét a rabszolgatartás, amivel riogattak?
– Beigazolódott, hogy ez a törvény nem az a törvény, amiről a támadói beszéltek. Sőt helyzetbe hozza a szakszervezeteket, amikor a munkavállalók érdekében blokkolhatják a munkaadók esetleges szándékát. A hírekből is halljuk, hogy több multi nyilatkozott az eddigi kollektív szerződés megtartása mellett, vagyis nem kívánnak élni az önkéntes túlóra lehetőségével.
– Akkor mi szükség volt a törvénymódosításra?
– Elsősorban a kis- és középvállalkozások, illetve a fizetés kiegészítését többletmunkával vállaló dolgozók érdekében. Eddig is előfordult, hogy az egyenetlen termelési feladatok teljesítése miatt a cégek átlépték a túlóraplafont. Mivel ez szembement az érvényes törvénnyel, a kifizetést is csak ügyeskedéssel tudták megoldani. Ezentúl törvényes úton, a túlórakereten belül tudják ezt kezelni.
– A cég szempontja világos, de miért jó ez a dolgozónak?
– Ahogy említettem, a többlettúlóra önkéntes a munkavállaló részéről. Aki vállalja, azért teszi, mert többet akar keresni. A kisebb cégek esetében pedig igaz az is, hogy közös a cég és a dolgozó érdeke. Ha jól megy a cégnek, jó a dolgozónak is. A túlmunkának viszont van magánéleti vonatkozása. Nem jelenthet hosszú ideig tartó, folyamatos önkizsákmányolást. Jó, ha különbséget tesz az ember a szükséges feltételek megteremtése és az egyre növekvő, felesleges igények kielégítése között. Ez persze személyes döntés kérdése, amibe a politika nem szólhat bele.
– Mi van akkor, ha a munkaadó mégis kötelezné a dolgozót, vagy legalábbis elvárná tőle a pluszmunkát?
– Ezt nem teheti. A törvény azért született, hogy tiszta viszonyokat teremtsen. A törvény ellen kampányoló ellenzéki pártok folyamatosan azt kommunikálják, hogy a munkaadók vissza fognak élni a törvénymódosítással, mivel kötelezni fogják munkásaikat a túlórára. Csakhogy ez a törvény megszegése lenne, mivel az csak önkéntes túlórát engedélyez! Az a munkáltató, aki eleve törvénysértésben gondolkodik, a jogszabályokat eddig is megszeghette, és ennyi erővel eddig is kötelezhette túlórára a dolgozóit, akár „feketén” is. A törvénymódosítást nem azért szavaztuk meg, hogy azt ne tartsák be – hiszen akkor felesleges lett volna bármit is tennünk. Biztosítani kell, hogy a törvényt – más jogszabályokhoz hasonlóan – úgy hajtsák végre, ahogyan az le van írva. Ebben van szerepe a szakszervezetnek és a munkaügyi ellenőrzésnek.
Ugyanakkor a mai munkaerőhiányos időben a munkaadó kétszer is meggondolja, hogyan járjon el, nehogy a részben általa kiképzett, betanított, és bevált dolgozóját irreális, inkorrekt, pláne törvénysértő magatartásával munkahelyváltásra késztesse.
– Igaz, hogy a túlórát csak három év múlva fizetik ki?
– Ebben nincs változás, a túlórát ezentúl is havonta fizetik. Aki mást állít, vagy nem ismeri a törvényt, vagy szándékosan félretájékoztatja a közvéleményt.
Jenei István
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
