Dominique Dupont, a Svájci Gárda májusban leszerelt tagja volt október 30-án a budapest-belvárosi Café Francesco vendége. A kávézó megtelt érdeklődőkkel, az online közvetített beszélgetést 700-800 néző kísérte. A gárdistát Rónaszéki János, a budapest-pestszenterzsébeti Szent Erzsébet-templom káplánja, a Cafe Francesco ötletgazdája kérdezte.
Élénken beszélgető fiatalok teljesen megtöltötték a kávéházat, várták az előadót.
A Svájci Gárda tagja, Dominique Dupont néhány napot tölt egy jóbarátjával együtt Magyarországon. Ez idáig még nem járt hazánkban, nem volt kapcsolata a magyarokkal, de mindig tervezte, hogy eljön ide.
Önmagáról elmondta: édesanyja német, édesapja svájci. Születése előtt a családja Németországba költözött, Dominique ott töltötte élete első tíz évét. Három testvére van. Hitét gyakorló, katolikus családban nőtt el. Két nagynénje domonkos nővér.
idén május 6-án szerelt le, 2021–2024 között szolgált svájci gárdistaként. 26 hónap kötelező, utána lehet dönteni, marad-e tovább szolgálatban valaki. Dominique három évet szolgált. Hagyomány, hogy a szolgálati idő után hazagyalogolnak, ahogy 1506-ban jöttek az elődök.
Előadását fényképekkel kísérte.
Először bemutatta a legfontosabb pillanatot, amikor letette az esküt.
A Svájci Gárda történetéről elmondta: a vatikáni testőrséget II. Gyula pápa alapította 1506-ban. Svájc akkor is kis állam volt, nagyhatalmak vették körül, lakóinak mindig meg kellett védeniük magukat.
Az alabárd tipikus svájci találmány volt, hatékony és egyszerű fegyver. Nem volt nemesség, nem voltak lovagok, akik védték volna az országot; az egyszerű nép, a parasztok kényszerültek harcolni. Speciális taktikát dolgoztak ki, és a legjobb zsoldosok lettek Európában. Ezért kérte fel őket testőröknek II. Gyula pápa. Akkor gyalog jutottak el a hegyeken át Rómába.
Amikor 1527. május 6-án megtámadták a Vatikánt (V. Károly német-római császár seregei támadássorozatot indítottak Róma ellen: elfoglalták a Szent Péter-bazilikát és a Vatikán környékét; a Svájci Gárda és a még megmaradt római seregek elkeseredetten küzdöttek, hogy feltartóztassák őket – a szerk.), VII. Kelemen pápa 147 testőre vesztette életét, miközben a Szentatyát védelmezték. A csata során VII. Kelemen pápának 42 gárdistával együtt sikerült elmenekülnie a Vatikánból az Angyalvárba.
A kérdésre, hogy hogyan lesz valaki a Svájci Gárda tagja, Dominique Dupont elmondta, hogy ő személyes indíttatásból lett gárdista, családi kötődése nincs.
Elmondta: a gárdisták életében nagyon különbözőek a mindennapok. Van gála-, gyakorló-, dobos- és őrmester-egyenruhájuk. 24 órás szolgálatot teljesítenek. A gálaegyenruhát nappal, a gyakorlót este viselik.
Ki lehet gárdista? – hangzott el a kérdés. A felvételi kritériumok szigorúak. 174 centiméternél magasabb, 19 és 30 év közötti férfi, aki svájci állampolgár, nőtlen, gyakorló katolikus – ismertette Dominique. – Továbbá követelmény a kifogástalan egészségi és erkölcsi állapot. A legtöbben a kötelező katonai szolgálat után jelentkeznek a Svájci Gárdába.
A gárdista katonai alapkiképzést végez, először Rómában egy hónap újoncképzés, majd hazájában a folytatás. „Amikor megérkeznek a fiatal gárdisták, nagyon izgalmas. Egy hónap alatt megtanulunk egy új nyelvet. Három tárgyunk van: olasz nyelv, hely- és személyismeret, valamint az alabárd használata. Svájcban katonai kiképzés következik, melynek része például a kéziharc. Megtanulunk valamit, felelősséget kell vállalnunk, hogyan bánjunk a fegyverekkel” – mondta. Ezt az eskütétel követi, a gárdista felesküszik Isten és a Szentatya szolgálatára. „Ez a legfontosabb életünkben. Az eskü mindannyiunkat egyesít.”
Dominique Dupont a saját útjáról elmondta: „A gárda előtt eltávolodtam a hittől, csak édesanyám kedvéért jártam vasárnap templomba. A katonaság után nem tudtam, mitévő legyek. Láttam egy kiállítást a gárdáról. Megérintett. Istenhez fordultam. Azt imádkoztam: »Ha valamit szeretnél velem, akkor két évet szolgálok neked a gárdában.«
Bár sok akadály állt előttem, sok szempont szólt ellene, hogy elkezdjem, nem tudom megmagyarázni, de belevágtam, és felvettek. Rendszeres istenkapcsolat kezdődött az életemben. Életem legjobb döntése volt, hogy eljutottam a gárdába. Mindent megváltoztatott. Hatalmas ajándéknak és megtiszteltetésnek éltem meg.
Egy pap előtte azt mondta: A Vatikánban vagy megtalálja valaki a hitet, vagy elveszíti. Nekem megmaradt a hitem. Rómában a katolicizmus 24 órában körülveszi az embert, a mindennapok arról szólnak, mit mond a Szentatya. Nagy hatással volt ránk a vatikáni élet és a Szentatya jelenléte.”
Dominique néhány fontos eseményt emelt ki: XVI. Benedek pápa temetését és a Lourdes-ba tett katonai zarándoklatot. „Azért beszélek privilégiumként a gárdában töltött évekről, mert fiatalon ennyi fontos eseménynél testközelben jelen lehettem, ez nagyon sokat jelentett nekem.”
„Svájcban sokkal jobban kerestem volna, nem laktanyában kellett volna laknom. Komoly kritériumoknak kell megfelelni. Miért izzadjon Rómában egy fiatal? Sok lehetőség áll előttük, csökken a gyakorló katolikusok száma, a gárda mégis megvan. Sok gárdista számára ez rövid távú kaland és spirituális továbbképzés. Leszerelés után néhányan egészen mást szeretnének csinálni; sokan pedig a rendőrségnél kötnek ki, ahol részben hasznosítani tudják a képzettségüket.”
Dominique házasodni készül; hogy milyen munkával folytatja életét, arról nem esett szó.
Fotó: Merényi Zita
Trauttwein Éva/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
