Nagyinterjút készített a 24.hu Csányi Vilmos etológussal annak apropóján, hogy elkérték a Széchenyi-díjas etológus öt legkedvesebb regényének címét. MI egyetlen támakört, a migárciót emeltük ebből ki
Egy kulcskérdésben egyetértek A jövő minisztériumának szerzőjével, Stanley Robinsonnal és Orbán Viktorral: nem szabad az eltérő kultúrákat összekeverni – mondja a hosszú interjúban a tudós.
Úgy fogalmaz: amíg nem indul útnak egész Afrika, addig egyéni megoldásként működhet, hogy egyes emberek jöhetnek akár családostul, de csak ha megtanulják a nyelvet, munkát vállalnak és elfogadják, hogy nem alakítanak ki saját kultúrát, nem élnek a sajátjaik között. Vagyis tökéletesen asszimilálódnak.
A németek ráfaragtak, hogy a több millió beengedett török nem olvadt be a németek közé, nem a német kultúrát gazdagítja, hanem török enklávékban él németföldön.
A tudományos magyarázat a kijelentésére az, hogy „ha tömbben vagy, nem asszimilálódsz, ha kiszakadsz a tömbből, asszimilálódsz. Ennyire egyszerű. Maradandó élményem, hogy a Nyugatiban utolsó utasként szállok le a gödi vonatról, hallom, kiabál egy vasutas, hogy „Jóska, Jóska, gyere már!”, és egyszer csak megjelenik a Jóska, aki egy koromfekete bőrű pályamunkás, aki tökéletes magyarsággal odabaszdmegezik a kollégájának. Na, Jóska beépült a magyar kultúrába, vele nem lesz baj. De ha másik ezer fekete menekülttel lakna közös tömbházban, akkor nem magyarul baszdmegezne, és abból baj lenne.
A Föld megmentése
Ami a fogyasztás és a túlnépesedést illeti egyértelmű, de drasztikus döntéseket javasol, Szerinte annak nincs méltányolható akadálya, hogy Kim Stanley Robinson útmutatása alapján betiltsuk a hirdetéseket, hiszen azok nem a jogos igények kielégítését szolgálják, hanem fölösleges, a bioszféra szempontjából káros kulturális vágyakat keltenek, túltermelést serkentenek.
Ezek után hosszan sorolja a megvalósítható javaslatokat, amelyek még beleférnek a kapitalizmusba, végül megállítja: „az igazi változáshoz, a bioszféra megmentéséhez át kell nevelni az emberiséget, ami hosszú, bonyolult folyamat, és az iskolában kell kezdeni.
Kádár-rendszer
A Kádár-rendszerben belenőttünk, beleszoktunk, hogy jár az állami gondoskodás, egyebek mellett az ingyenes orvosi ellátás. Olyan, amilyen, de jár. A hetvenes években dolgoztam Amerikában, és a kollégáim a laborban megkérdezték, van-e bankbetétem. Mondtam, hogy nincs. Összecsapták a kezüket. „És mi lesz, ha beteg leszel?” „Hát bemegyek a kórházba.” „Na de az rengeteg pénzbe kerül!” „Nálunk ingyenes.” „Az lehetetlen!” Két világ találkozott, és egész egyszerűen nem értették a miénket, ugyanis tök másban szocializálódtak. Nekik az öngondoskodás volt a normális, nekem, nekünk az atyáskodás. Nem mellesleg Orbán erre érzett rá, amikor újra megcsinálta a Kádár-rendszert.
„Ha elfogadjuk Kim Stanley Robinson prognózisát, akkor nincs száz-százötven évünk változni” – tették fel itt a kérdést. A válasz egyértelmű: „Ha nincs, pech. Sajnálom. Akkor viszlát, emberiség”.
Forrás:infostart.hu
Tovább a cikkre »
