Konszolidált, érett demokráciákban teljesen természetesnek számít, hogy egy nagyjából azonos célokat kitűző, hasonló értékrendet valló társaság az általuk képviselt emberek érdekeinek érvényesítése céljából pártot jegyeztet be és megméretkezik a választásokon, hogy majd hatalomra jutva megpróbálja megvalósítani ígéreteit. Erdélyi magyar társadalmunkban a kétezres évek második fele hozott igazi felpezsdülést, az RMDSZ-szel szemben alternatívát felmutatni kívánó erők komoly eredményeket értek el: de facto megteremtették a választás szabadságát, sikerült megtörniük az akkor még Markó Béla vezette szövetség hegemóniáját, új útra is kényszerítették-terelték az időközben Kelemen Hunor személyében új vezetőt választó szövetséget.
A politikai pluralizmus elmélete és gyakorlata közötti különbségek azonban már ekkor feltűnőek voltak: a kihívókként fellépő, választási sikereket elérő politikai erők teljesítménye nagyon sok helyen elmaradt a várakozásoktól, ráadásul az RMDSZ-szel szemben alternatívát kínáló politikai erők megosztottsága, belső viszályai az ellenzéki oldalon olyan felaprózódáshoz vezettek, hogy ma már választó legyen a talpán, aki eligazodik a betűszavak rengetegében. MPP, EMNP, EMSZ, MPE – az embernek az az érzése támad: minél több a betű, annál kevesebb a szavazó.
Kulcsár-Terza József pártalapítása ebben a kontextusban lehet ugyan legitim és jogos törekvés a régi MPP-sek szempontjából, a parlamenti képviselőként végzett munkáját ismerő választók egy része számára még talán vonzó alternatívát is jelenthet az új alakulat, az RMDSZ-en kívüli táborban 2008 után kezdődött fragmentálódás és a támogatók bizalmának fokozatos elveszítése miatt azonban mégis nehezen hihető, hogy meghatározó erővé tudná kinőni magát a jövő évi választásokig.
Úgy tartja a régi magyar mondás – bizonyára évszázados tapasztalatok alapján fogalmazódott meg a népi bölcsesség –, hogy akinek az Isten hivatalt ád, észt is ád hozzá. De vajon átfordítható-e a megfigyelés a politikai alakulatokra is: hogy tudniillik akinek az Isten pártot ad, választót is ad majd hozzá? Mert most már egyre több erdélyi magyar polgár érezheti úgy, hogy pártból talán éppen elég van nálunk is, a különféle szervezetek számát tekintve kezdünk úgymond felzárkózni – a gond csak a fránya választókkal van. Ők vannak egyre kevesebben, őket egyre nehezebb megszólítani, ők azok, akik az erdélyi magyar politikai pluralizmus hangos ünneplése helyett inkább csak vállat vonnak, és – szerencsésebb esetben itthon – csendben végzik tovább munkájukat.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
