Nálam fél nemzedékkel idősebb magyar ismerős története.
30-35 év között volt a kommunista rendszer vége idején. Már addigra sikerült szép karriert kiépítenie, a korabeli gyorsabb módon, azaz egyszerre nyomult szakmai és politikai (KISZ) vonalon.
Ha maradt volna a kommunizmus, “beért” volna nagyjából 50 éves korára. Dehát Moszkvában másképp döntöttek, a rendszer megbukott.
Ő meg okos volt, időben kapcsolni akart. Szóval a legelején beállt az MDF-hez. Úgy számolta, visszajön kb. a Horthy-rendszer amolyan lájtosabban. S tulajdonképpen sok minden feltételezése igaznak is tűnt:
- az akkor radikálisan antikommunista erők – az SZDSZ és a Fidesz – túl keménynek tűntek, a többségben ez visszatetszést keltett,
- a németek láthatóan az MSZP-t és az MDF-et nyomták, az MSZP pozsgaystái és az MDF között kifejezetten jó volt a viszony, arra nem lehetett számítani, hogy végül az MSZP-ban nem ez a rész, hanem a liberális szárny fog nyerni,
- szóval minden arra mutatott, itt MSZP-MDF kormányzás lesz, azaz az ő helyezkedése ideális lesz.
Az első vészjelzés az volt számára, hogy az MDF nem lett az MSZP koalíciós partnere, s az MSZP-ben pedig elfogyott a levegő Pozsgayék körül. De ekkor még úgy gondolta, ő mint MDF-es biztonságban van.
A pofáraesése 1992-re vált világossá: az MDF szinte mindenben az SZDSZ politikáját valósította meg, kivételt csak az identitáspolitika jelentett.
A gazdasági szektort ugyanazok uralták az MDF-kormány alatt, mint előtte, s ezek pedig őt ellenségnek tekintették, árulónak.
1993-ban az ismerős megpróbált visszatáncolni. De sose bocsátottak meg neki.
Persze annyi kapcsolata mindig volt, hogy legyen jólfizető állása, de immár messzebb volt a remélt csúcstól, mint 30-évesen, s már minden esélye is elpárolgott.
Tavaly halt meg, megkereseredetten.
Van amikor az embernek csak egy dobása van ugyanis. Szembemenni az ex-reformkommunista liberális elittel pedig halálos bűn.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
