Csehszlovákia megszállása után egy harmincéves fiatalember – az Egyetemi Színpad akkor már ünnepelt sztárja – kiállt a pódiumra, kezében egy bőrönddel, amire csak annyi volt írva: Ami, go home! A Ruszkik, haza! falfeliratok persze akkor még élénken élhettek az emberek emlékezetében, de ezen mélázni nem volt idő, ugyanis a fiatalember hangosan értetlenkedett: Ezek a csehek! A jelenetnek fél év szilencium lett a jutalma.
Politikai humor, gondolnánk, és persze az is, akár az a ma is érvényes megállapítása: „Magyarországon azért ilyen lassú a vasúti közlekedés, mert meg kell őriznünk a nagy ország látszatát.” De ez nem csupán politikai humor. Nyelvi játékaival, szokatlan képzettársításaival ugyanis Sándor György mindenre és mindenkire, aki él és mozog, ironikus szemmel nézett és néz. Ez alól nem voltak kivételek „nagy ember” sem – ebben is különbözik Hofi Gézától. (De Istenről, hazáról, családról nagyon is komolyan beszél.) Eleganciája, energiája még ma is lenyűgöző, bátorsága, szókimondása, a sehová sem igazodni akarása példamutató.
A 70-es évek közepén – Jelenits István piarista atya hatására – lett katolikus, és ezzel párhuzamosan büszke magyar zsidó. A 90-es években a népnemzeti oldal szimpatizánsai között tűnt fel, amit sokan képtelenek voltak elfogadni, ahogy azt is, hogy hétről hétre lapunk hasábjain közölte naplóbejegyzéseit, stílusparódiáit. Nem csak hídpénzt szedett híres kabaréjelenetében, ő maga szeretett volna lenni a híd – humoralistaként már a 70-es években meghatározta önmagát.
Volt az MTI fotóriportere, de eredetileg színésznek készült. Ő csak úgy belógott a felvételire – mondta annak idején Kézdy Györgynek, de a színművészetin csak egy évet húzott le. Nem csoda: akinek ennyire szikrázik az agya, ilyen jó a tolla, szerencsésebb, ha a saját maga által megírt szövegeket adja elő. Hasonlították már Chaplinhez, Buster Keatonhoz, Mrozekhez – Zelk Zoltán 1969-ben az új Karinthy Frigyesként méltatta – és természetesen Örkény Istvánhoz: igaz, Sándor György kétperceseket írt.
http://mno.hu/
Örömkönny(v)eim címmel a Rózsavölgyi Szalonban láthatjuk új estjét. Büszkén vallja: „Nekem április 4. a múltban is ünnep volt, ma is az, és a jövőben is az lesz!” Sándor György ugyanis 1938. április 4-én született Budapesten.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2018.04.04.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
