Évközi 13. vasárnap – Gondolatok az evangéliumhoz (Mt 10,37–42)
Ezt olvasva feltehetnénk a kérdést: Most akkor minden fordítva van az Isten országában? Elveszítjük a legdrágábbat, az életünket, pont akkor, amikor azt hisszük, hogy megtaláltuk? De lehet, hogy arról van szó, hogy mi „ülünk fordítva a lovon”, és nem a jó vége felől látjuk a dolgokat. Már a hegyi beszéd is jó néhány látszólagos ellentmondásban bővelkedik, kezdve a boldogmondásokkal…
Jézus nyilvános működésének egyik fő eleme, hogy meg akarja menteni az embert attól, ami gúzsba köti. A gazdag ifjúnak is ezért mondja: „add el mindened, amid van, és kövess engem”. A folytatást ismerjük: a vagyonos fiatalember szomorúan elmegy. Ám van itt egy félmondat, ami ennek a jelenetnek a szíve, és ebben rejlik a válasz Jézus sok paradoxonjára is: „így kincsed lesz a mennyben”.
Valójában azt mondja: légy szabad mindentől! Az Úr egy nagylelkű és szabad élet nagyszerűségét akarja bemutatni.
Lemondani magunkról, felvenni keresztünket nem azt jelenti, hogy vállaljuk a szenvedést, tűrjük a betegséget, elviselünk egy számunkra nehéz embert. A kereszttel megjelölten élni ebben a világban azt jelenti, hogy az Atya akarata szerint járjuk földi utunkat, hiszen az önátadásban és a szeretetben van az élet valódi megtalálása.
Tehát ne ítéljünk elhamarkodottan, hogy mikor találtuk meg, vagy veszítettük el az életünket, életünk értelmét! Gondoljunk az örvendetes rózsafüzér ötödik titkára: „akit a templomban megtaláltál”. Jézus „elveszett”, miközben Mária és József azt hiszik, hogy velük van. Amikor két nap keresés után megtalálják a gyermeket, az kijelenti, hogy ő itt van otthon, a jeruzsálemi templomban. Persze végül hazamegy velük Názáretbe. Kicsit mégis elvész a számukra, mert nem értik, miről beszél.
Végül az is benne van a mai evangélium másik felében, hogy nincs két életünk. Ha helyesen nézzük az eseményeket, mindig a természetfelettiben járunk. Hétköznapi tetteink révén életünk részei lesznek a próféták, illetve már most megigazultakká válhatunk. Azt hisszük, hogy egy pohár vizet adtunk valakinek, ám valójában Istennel találkoztunk. Sok ilyen áldott találkozást mindannyiunknak!
Szerző: Seidel Klára CB
Fotó: Lambert Attila
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
