A gyulafehérvári főegyházmegye területén szolgáló férfi és női szerzetesek október 10–11-én ünnepelték jubileumukat a reménység szentévében.
A hargitafürdői pálos és a csíksomlyói ferences kolostor, valamint a csíksomlyói Jakab Antal Ház nyújtották a helyszínt a közös imádsághoz, kiscsoportos foglalkozáshoz, tapasztalatcseréhez, az együttléthez. Az ünnep csúcspontja a csíksomlyói kegytemplomban együtt ünnepelt szentmise volt, melynek Kovács Gergely érsek volt a főcelebránsa.
A jubileumi eseményről Farkas Ibolya szociális testvér számol be.
A gyulafehérvári főegyházmegyében a megszentelt élet jubileumát október 10–11-én ünnepelték Hargitafürdőn, illetve Csíksomlyón. A résztvevők nagy része október 10-én, pénteken délután találkozott Hargitafürdőn, ahol a pálos testvérek nemcsak a rájuk jellemző vendégszeretettel, hanem igazi testvéri szeretettel fogadták szerzetestársaikat a ferences, piarista, jezsuita közösségekből, illetve a szociális testvérek, az árkosi betegápoló nővérek és a segítőnővérek közösségéből. A családias hangulatú bemutatkozás, a pálos kolostor bemutatása, a közös zsolozsma és a vacsora erősítette a különböző lelkiségek képviselőinek egységtapasztalatát.
Szombaton reggel a csapat nagy része gyalog zarándokolt Csíksomlyóra. Az éjszakai eső után Isten külön ajándéka volt útjukon a ragyogó napsütés. A közösségi ima és Bátor Botond OSPPE elmélkedése mellett a lelki elmélyülést segítette az ősz színpompája is.
Bátor Botond, a pálos rend erdélyi elöljárója tanításában az emmauszi tanítványok történetével szemléltette a szerzetesi élet egyik buktatóját. Kifejtette: ahogyan a tanítványok Jeruzsálemből, a megváltás színhelyét elhagyva, egy kicsi helységbe, Emmauszba mennek, olykor mi is elhagyjuk a fontos helyet, és elkalandozunk. Gyakran utunkat járjuk, beszélgetünk, gondolkodunk, de közben magáról Jézusról elfeledkezünk, nem ismerjük fel igazi útitársunkat. Nem mindegy, hogy saját lelki utunkon kit választunk társnak. Ahogy az emmauszi tanítványok a kenyértörésben ismerik fel Jézust, nekünk is az imádság ad lehetőséget a felismerésre.
Törpe Szent János (Jóannész Kolobosz, a sivatagi atyák egyike) szavaival élve:
A „fára mászás” az imádság metaforája. Jézus hallgatása, az Írásokban való elmélyedés része kell hogy legyen mindennapi zarándoklatunknak, mert a fa csúcsára mászás emel ki bennünket a hétköznapok gondjai, kísértései közül, és teszi lehetővé, hogy felismerjük Jézust, s ennek nyomán lángra lobbanjon a szívünk.
Akik autóval zarándokoltak a kegyhelyre, a délelőtt folyamán a pálos kolostorban együtt imádkoztak, majd egyénileg elmélkedtek felhasználva a Szentatya beszédét, melyet a szerzetesek római jubileumán mondott.
A csíksomlyói kegytemplomban 13 órától mindannyian hálaadó szentmisén vettek részt, amelyet a jelen lévő szerzetespapokkal együtt Kovács Gergely érsek mutatott be. Szentbeszéde elején a főpásztor kifejezte örömét amiatt, hogy a jelenlévőkkel, a szerzetesközösségek képviselőivel együtt ünnepelheti a megszentelt élet jubileumát.
A napi evangéliumi rész alapján kiemelte, hogy az igazi boldogság (amelyre mindenki vágyik, és keresi is valahol) nem pusztán testi, vér szerinti kapcsolatból fakad, hanem a hallgatásból és az engedelmesség szeretetéből. A megszentelt élet lényege nem más, mint az Ige hallgatása és életre váltása. Nem elég csak tudni, ismerni az Igét, hanem engedni kell, hogy megszólítson, formáljon, vezessen, átalakítson.
Az Isten igazi boldogsága nem a javakban, a birtoklásban, a hatalomban, az uralkodásban van, hanem a szeretetben való teljes önátadásban. Ez a boldogság nem érzelmi hangulat, hanem lelki gyümölcs, belülről fakad. A megszentelt életnek Krisztusból kell élnie, táplálkoznia, mert csak Istenből, a szeretetből táplálkozva marad gyümölcsöző.
A jelenlevőket hálaadásra hívta meg az érsek mindazokért, akik a gyulafehérvári főegyházmegye területén élnek, dolgoznak, vagy a világtól elvonulva imádkoznak, engesztelnek. Kovács Gergely kifejezte meggyőződését, mely szerint
Leó pápa beszédéből idézve a főpásztor kiemelte: a jubileum jó alkalom arra, hogy a megszentelt életet élők felidézzék, mit vitt végbe Isten az életükben: „megsokszorozta a talentumainkat, növelte és megtisztította hitünket, nagylelkűbbé és szabadabbá formálta szeretetünket”. Záró gondolatként így fogalmazott a gyulafehérvári érsek: „A remény nem csal meg, mert aki életét Istennek szentelte, az nem tévedett.”
A szentmisét követően a program a Jakab Antal Házban folytatódott. Közös ebéd után rövid visszatekintéssel (Hogyan érkeztem a zarándoklatra?), a két nap kegyelmeinek, élményeinek megosztásával (Mit viszek magammal?) ért véget a jubileumi zarándoklat. A résztvevők a személyes találkozás, az elmélyültebb megismerés, a közös cél felé haladás örömével és a következő időszakos szerzetesi találkozó reményével köszöntek el egymástól.
Szöveg: Farkas Ibolya SSS
Forrás: RomKat.ro
Fotó: Gergely Izabella SSS, Albert Leánder OFM, erdélyi ferencesek
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
