Zsótér Sándor Brechtet rendezett a Nemzetiben, Törőcsik Mari az idős Galilei szerepében lép színpadra.
Négyszáz éve annak, hogy az egyház indexre tette Kopernikusz művét és vele a heliocentrikus világképet. Galileo Galileit is felszólították, hogy nézeteit, miszerint a Föld kering a Nap körül, ne terjessze.
A hatalmi rendszerek mindig mindenhol ugyanúgy működnek: azt akarják, hogy a társadalmak tagjai csakis azt lássák, ami szerintük helyénvaló, a tudósok, írástudók felelőssége épp ezért mindennél fontosabb, hisz ők a vakhittel szemben látni tanítanak.
Galileo Galilei, a történelemformáló tudós zseni ellentmondásos figura, a tudománytörténet vezéralakja és hedonista, élvezeteket hajszoló kisember, aki az igazság úttörőjeként láttatja magát. „Aki nem ismeri az igazságot, az tökfej. De aki ismeri és hazugságnak nevezi, az bűnöző” – deklarálja Galilei a darabban. A hatalom azonban képes őt is megfélemlíteni: visszavonja tanait, de házi őrizetében folytatja saját harcát, és megírja élete legfontosabb művét, a Matematikai érvelések és bizonyításokat. Gyáva indok, a kínzóeszközök látványa miatt hazudtolja meg önmagát.
Zsótér Sándor 2002-ben a Szegedi Nemzeti Színház társulatával már színpadra állította Brecht darabját, akkor a jelenkorba adaptálta, most viszont időn kívül helyezi el a történetet, ezt erősíti a jelzésértékű, kaleidoszkópra emlékeztető fekete-fehér díszlet is.
„Ki kell kiabálnom, amit tudok”
Trill Zsolt fiatal Galileije egy megszállott zseni, akit senki nem állíthat meg, nincs tekintettel a körülötte élőkre, a tanítványát, Andreát alakító ifj. Vidnyánszky Attila tudásra éhes, nyitott lelkű fiatal. Trokán Nóra Sarti asszonya flegma személyiség, pápaként pedig hűvösen kegyetlen. A további szerepeket a Kaposvári Egyetem diákjai, Uray Péter tanítványai alakítják, jelenlétük pontos, fegyelmezett. Zsótér Sándor szegedi rendezéséhez hasonlóan itt is hulahoppkarikával figurázzák ki a Föld forgását, a holdjáró szkafander is visszatérő motívum, de flopi helyett itt már CD-n adja át az idős Galilei (Törőcsik Mari) Andreának (Trill Zsolt) az üldözött művet. A rendező elegánsan kritizálja a rendszert: egy focimérkőzésen vitatkoznak a fiatalok arról, hogy Galilei megtagadja-e a tanait.
Törőcsik Mari idős Galileiként őszinte iróniával számol el az életével, búcsúja fájóan személyes. „Ki kell kiabálnom, amit tudok. Mint egy szerelmes, mint egy részeg, mint egy áruló. Ez tisztára bűn és szerencsétlenségbe dönt. Meddig bírom, hogy csak a kéménybe kiabálhatom bele? – ez a kérdés.”
A darab végén Törőcsik egyedül áll a színpadon, miközben mögötte Maár Gyula 2007-es, Töredék című filmjének egy jelenete pereg. A színésznő rágyújt. És elsétál.
(Bertolt Brecht: Galilei élete. Nemzeti Színház. Rendező: Zsótér Sándor. Március 20.)
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
