Külsőleg bírálni. Szakértőként megszólalni. Óvni, aggódni, felhívni a figyelmet a hazai közállapotok tarthatatlan mivoltára, a szegénység elburjánzására, a demokrácia és a sajtószabadság helyzetére. Meglebegtetni, mennyivel szebb, jobb, igazságosabb világban is élhetnénk, ha végre máshogy választanánk! Sajnos ez nem elég, és megint nekünk kell tanácsot adni haladó polgártársainknak, hiába ők a legokosabbak, a legműveltebbek a Föld nevű bolygó ezen szomorú szegletében. Is.
Persze az állandó bírálat, a függetlenségből rendre kitörő progresszió ideális pozíció a nem túlságosan népszerű kormánygyűlölő ellenzékünk számára. Azonban nem minden a dühös írásbeli bírálat, ligetvédés, vagy az Ahmed H. kiszabadítására összegyűlt kopasz nők hangosbeszélőbe beszélése németül, itt az ideje végre cselekedni! Azt a hatalmas tudást, életbölcsességet, ami pillanatnyi mozgalmakban, vagy az online újságírószakmában összegyűlt, legfeljebb a taxisokéhoz vagy fodrászokéhoz hasonlíthatjuk, és igazán kár lenne parlagon hevernie.
Szerencsétlenségünkre (a mi szerencsénkre) Magyarországon rendkívül telített a piac, de egész Kelet-Európa tele van Magyarországhoz hasonló, jobb sorsra érdemes (bár ugye egyértelmű, hogy a jelenlegi Magyarországénál máris jobb a sorsuk, hiszen nincs ott a 0rbán!) kis országokkal, valódi nemzetecskékkel, amelyeket ennyi ötlettel és ekkora kormányzati tapasztalattal igazán gyerekjáték lenne számukra felvirágoztatni. Vázoljunk fel hát egy reális forgatókönyvet, amely szerint a 24-168-444.hu újságírói végre nem posztokkal, hanem jó példával és jobb teljesítménnyel buktatnák meg 0rbán Viktor kormányát.
Itt lesznek a legnagyobb gondok. A liberalizmus sajnos máshol sem igazán népszerű a fehér-keresztény-hetero őslakosság körében. Őket ugyebár behálózták a populisták, így amíg nem tudunk új, jobb, igazságosabb választójogi szabályokat alkotni (mondjuk az ő választójoguk elvételével), addig kénytelenek vagyunk a színes-meleg és béke-vallású kisebbségekre koncentrálni. Ha elegen vannak, olyan csodálatos sikereket érhetünk el, mint Macedóniában. Esetleg 0rbánellenes egységfront alakulhat majd a nácik ellen, mint Hollandia vagy Franciaország demokratikus választói között. Tisztán fehér országban azonban több értelme van felmennünk a tetőre, és távcsövessel néhány jól irányzott lövést küldeni a saját tüntetőinkbe. A végeredmény Ukrajnához hasonlóan nem marad el!
Itt megvalósulhat végre megannyi álmunk, legyenek azok 150 évesek, vagy éppen a legmodernebbek. Most elhozhatunk végre egy olyan társadalmat, ami csupa bölcsészvégzettségű korszakos tehetségből áll. Őket önvezető googleautók fuvarozzák majd a kizárólag zenekadémiákból és fotógalériákból álló városok épületei közt. Nem lesz pénz, de lesz ugyebár alapjövedelem. Nem lesznek az emberiséget elejétől kezdve megrontó vallások, kivéve a Béke vallása. Nem lesz házasság, mivel az egy elavult párkapcsolati forma, de a melegek és transzneműek számára is hadd lehessen. Teljesen leépítjük majd azt az államot, ami utolsó erejével még behajtja a Szegényemberek számára létszükséget jelentő progresszív adót, és a síron túl is színházakat támogat stadionépítések helyett. A lényeg mindig a nemes elv, az idea. Ezt kell szem előtt tartanunk, és a demokratikus disputa, a sajtószabadság szellemében mindig meghallgatni a másik felet, ha az nem a Fidesz. Ha a nagy vitatkozás közepette kicsit megbomlik az államháztartás, elszaladnak a kiadások, akkor sincs semmi baj! Nagyszerű hitelkonstrukciók keretében még okos ötleteket, szívből jövő tanácsokat is kaphatunk a Szerbiát és Romániát egyszerre felvirágoztató, a görög pénzügyi válságot mintaszerűen kezelő IMF-től.
Sajnos a nép túl buta volt, hogy megértse nemes eszméinket, így azokkal természetesen minden rendben, csak hát sajnos 10 millió fasisztával nem lehet liberális demokráciát és egyenlőségen alapuló társadalmat építeni. Nagy a világ, így kis szerencsével megvalósíthatjuk őket majd egy másik országban is. A köztes években gondolkodhatunk, merenghetünk azon, hol rontotta el a mucsa. Erre pedig keresve se találunk ideálisabb helyszínt a kávéházakkal és balos liberálisokkal teli Bécsnél. Már dédnagyapáink is ide menekültek a… No, ezt inkább hagyjuk. Párizs hasonlóan jó választás lehetne, bár a kommünárok falánál kicsit rossz érzésünk támadhat, hogy mi lesz, ha nem sikerül időben lelépni.
Bárhol is vagyunk, legfőbb értékünket, a türelmet sose veszítsük el. Az igazán kártékony baktériumok, vírusok, kórokozók sok száz év jegelés után is ott folytatják, ahol kórokozásunk abbamaradt! Ennek szellemében mindig álljunk készen, hogy valamelyik nagy filantróp hirtelen nekünk adományoz vezetés céljából egy tetszőleges ukrán tartományt.
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
