A Csemadok megalakulásának 75. évfordulóján volt szerencsém területi és helyi alapszervezetek ünnepségein is részt venni. Igaz, az országos rendezvényre idén nem jutottam el, de az elmúlt években Galántán is megfordultam párszor. Sok tapasztalatot gyűjtöttem, zömmel jókat, de úgy gondolom, a hiányosságokról is beszélni kell annak érdekében, hogy a szervezet képes legyen újabb 75 év sikeres munkára. A Csemadok legnagyobb gondja pedig az „elöregedés”, és leginkább amiatt kritizálják az országos szervezetet, hogy nem igazán kínál vonzó programokat az ifjabb generáció számára, nem elégíti ki kellőképpen a serdülők és a húszas éveik elején járó fiatalok kulturális és közösségi igényeit. Pedig, ami a jövőt illeti, a következő generáció „befogása” a társadalmi és közművelődési szövetség létének egyik garanciája. Szerencsére azonban vannak biztató jelek is, leginkább ott, ahol nemcsak hagyják érvényesülni a fiatalokat, hanem támogatják is őket. A Tompa Mihály Verseny egyedülálló volta és páratlan sikere magáért beszél, hasonlóképpen a Duna menti tavasz is sikertörténet, de a közép- és főiskolás korú fiatalság, továbbá a húszas-harmincas korosztály valahogy szürke terület az intézmény számára. Ezt az űrt próbálják betölteni Naszvadon, s bízzunk benne, hogy példájukat máshol is követni fogják.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
