A volt Brit India legsajátosabb része Pakisztán, itt máig bonyolult a nemzeti identitás kérdése.
A volt Brit India 3 mai államot jelent: Banglades, India, Pakisztán.
Indiában sikerült idővel kialakítani egyfajta közös identitást. A központi kormányzat viszonylag gyenge, az egyes államok jelentős hatalommal bírnak. Az India közel felét kitevő hindu/urdu nyelvű lakosság pedig – az előzetes tervek ellenére – beletörődött, hogy az angol nyelv a hindivel együtt országos hivatalos nyelv, s helyi szinten minden állam maga dönt saját hivatalos nyelvéről, sőt a hindi még iskolai tárgyként se kötelező, ha az adott állam így akarja.
Bangladesben adottság volt az identitás. A lakosság 90 %-a muszlim bengáli, további 8 %-a pedig hindu bengáli, a nyelv az összekötő elem.
Pakisztánban viszont a probléma az, hogy az eredeti terv az állam létrehozására sose valósult meg.
A pakisztáni államiság alapötlete: a muszlim indiaiak kapjanak saját államot, ez az állam pedig az Indiát a brit uralom előtt 3 századon keresztül uraló Mogul Birodalom egyfajta visszaállítása lesz. A Mogul Birodalom annak idején szinte az egész mai Indiát uralta (a legdélibb részt leszámítva), valamint a mai Pakisztánt, Bangladest, se még Afganisztán nagy részét is.
A terv szerint Pakisztán magva az “5 muszlim régió”, ezek neveiből van a Pakisztán szó is: P mint Pandzsáb, A mint Afgána, K mint Kasmír, I mint Szindh, s “sztán” pedig Beludzsisztánból.
A brit uralom végén (1947) megállapodás volt, hogy a brit gyarmati terület a többségi vallás alapján lesz megosztva a 2 új állam, India és Pakisztán között. Beludzsisztán, Szindh és Afgána Pakisztáné lett (az utóbbiból természetesen az a rész, mely nem volt a már független Afganisztán része). Panzsab két kb. egyenlő részre lett osztva, a szikh és hindu többségű keleti rész Indiához került, a muszlim többségű nyugati meg Pakisztánhoz.
Vallási alapon ketté lett választva Bengália is, a nyugati hindu rész Indiáé lett, a keleti muszlim rész Pakisztáné. Csak éppen ez a terület majdnem 2000 km-re feküdt Pakisztán többi részétől. A helyzet nem is működött, Kelet-Bengália véres háború után – jelentős indiai segítséggel – elszakadt Pakisztántól, 1971 óta független állam Banglades néven. Nem csak a távolság volt probléma, hanem bármiféle közös identitás hiánya is Nyugat- és Kelet-Pakisztán között, az egyetlen közös elem az iszlám volt, de ez nem volt elegendő. A fő probléma az volt, hogy a pakisztáni elit nagyrészt nyugat-pakisztáni volt, miközben lassan népesebb lett Kelet-Pakisztán, mint Nyugat-Pakisztán, ezen kívül a nyelvi kérdés: nyugaton történelmi okokból a Mogul Birodalom nyelvét, az urdut akarták egyedüli nyelvként, míg a bengáli nyelvű keletiek számára ez súlyosan sértő volt.
De volt még egy probléma még Brit India felosztásakor. Hivatalosan, jogilag csak a terület egy része volt brit gyarmat, a többi része jogilag brit védnökség volt, formálisan független státusszal. A megállapodás szerint ezek az államok dönthettek hová csatlakoznak, de függetlenek is maradhattak. A függetlenség választása azonban minden esetben meg lett gátolva, nyomásgyakorlással, de megesett, hogy katonai eszközzel is. Az egyik ilyen állam Kasmír volt, ahol végül, miután a helyi vezetés megértette, hogy nem lehet független, Indiát választotta, annak ellenére, hogy a lakosság zöme Pakisztánhoz akart csatlakozni. Emiatt tört ki az első indiai-pakisztáni háború, melynek máig ható eredménye, hogy Kasmír nyugati harmada Pakisztánban van, középső és keleti része pedig Indiában. Az indiai Kasmír állam ma az egyetlen muszlim többségű indiai állam.
A pakisztáni identitás problémája az, hogy nem teljesült a “muszlim indiai” képzet, hiszen ma a volt Brit India muszlim lakosságának nagyobb része él Indiában és Bangladesben, mint Pakisztánban.
Ezen kívül Pakisztánon belül több nemzetiség van. Az ország hivatalos nyelve, az urdu, a lakosság kevesebb mint 10 %-ának az anyanyelve, ez tulajdonképpen az India felosztásakor Pakisztánba menekült elit nyelve, mely elit máig a legerősebb csoport az országban.
A legnagyobb csoort a pandzsábi 40 % aránnyal, s még vannak kb. 20-20 % aránnyal a szindhiek és a pastuk. (A pastukat általában Afganisztánnal azonosítják, pedig Pakisztánban több a pastu, mint Afganisztánban.) S van még 3 % körüli baludzs, az ország délnyugati részén.
napjaink leghíresebb pandzsábi családja: a brit kormányfő és a felesége (ők azonban a pandzsábiak között a hindu kisebbségből származnak)
Mai határokkal a volt Brit India. Világoszöld: Kasmír ma 3 országban, az északkeleti részt elfoglalta Kína, ezt Pakisztán elismeri, India nem. Narancs: Pandzsáb, ma 2 országban. Piros: Bengália, ma 2 országban. Szürke: nem tartozott a Brit Indiához. Sötétzöld: eredetileg független állam, később lett India része.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
