Gyurácz-Németh Teréz amatőr alkotó ikonjait és akvarelljeit bemutató tárlat nyílt február 15-én a győri Triangulum Galériában. A kiállításmegnyitón az alkotót és az egybegyűlteket Veres András megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke köszöntötte. A kiállítást Németh Gábor, az MKPK Titkárságának irodaigazgatója nyitotta meg.
„A tárlat címe a régi jól ismert házi áldásra emlékeztet: ahol Isten jelen van, ott béke, szeretet van, ott nincs szükség. Az ikonokat végigszemlélve azok, akik megfordulnak ezen a kiállítóhelyen, ezzel a békével, szeretettel, ezzel a gazdasággal – hogy nincs szükségem másra – térhetnek haza szeretteikhez. Mert ha valamire ma szüksége van az embereknek, akkor az az isteni jelenlét, melyet ezek az ikonok sugallanak, mely mindnyájunk életét képes gazdagítani, beteljesíteni. Nagyon sokan sajnos nem ismerik ezt a békét, ezt a jelenlétet, ezt a találkozást Istennel. Ez a kiállítás most egy kicsit templommá vált; egy ikonosztáziont épített nekünk a művésznő” – fogalmazta meg Veres András püspök.
Németh Gábor nyitóbeszédében elmondta: „843-ban egy konstantinápolyi szinódus úgy határozott, hogy Krisztus ikonjainak festése törvényes és helyes, ami nem egy művészetről szóló döntés volt, hanem hitvallás a megtestesülésről. Az Ószövetség azt tanította, hogy Isten ábrázolhatatlan, tiltotta is ábrázolását; még Isten nevét is évente csak egyszer mondhatta ki a főpap: ezzel kívánták megóvni a szennyezett, e világi valóságtól.
Az Újszövetség örömhíre az, hogy Isten emberré lett, és az Istennek emberi neve van: Jézus; és emberi arca van, amelyet az ikonokon lehet ábrázolni.
Ennek a kiállításnak ez a látható örömhíre: Istennek arca van, és mi szemlélhetjük ezt az arcot. Ő olyan lett, mint mi, anélkül, hogy megszűnne a felfoghatatlan, maga a szentség, maga a tökéletesség. És ez új megvilágításba helyezi azt az ószövetségi tanítást, hogy Isten képmására vagyunk teremtve, mondhatni, hogy mindannyian ikonok vagyunk. Ha úgy nézünk egymásra, mint ahogyan egy ikont nézünk, akkor a hit és a szeretet tekintetével felismerhetjük egymásban Isten képmását.
Nem saját magát, saját elképzelését valósítja meg, hanem a természetfelettit állítja elénk. A reneszánsztól kezdve a művészek arra törekedtek, hogy a valóságot adják vissza, ezért élénk színekkel festették meg a természetet; a képeken a szereplők mozognak, gesztikulálnak, fontos a háttér.
Ezért festenek meghatározott vonalak és színek, szigorú szabályok szerinti, szinte liturgikus tevékenységként. Az ikonábrázolás a mennyország kapujához hasonlít: az ikonra emelt tekintet megtanít meglátni a lényeges dolgokat, kapcsolatot teremt az ábrázoltakkal és megerősíti hitünket.
János evangéliumában az első kérdés, amit feltesznek Jézusnak, az nem valamiféle hitigazságra vonatkozik; motívuma nem is számonkérés vagy kíváncsiság, hanem egy egyszerű, kissé félénk kérdés: Mester, hol lakol? Hol vagy Istenem, hol vagy jelen? És Jézus Andrásnak és Jánosnak válaszolva nem egy lakcímet ad tudtul, hanem egy életet és életformát oszt meg: gyertek és nézzétek meg.
Ezért amikor egy térdelő és hitvalló művésznő kiállításán, amelynek ez a motívuma, témája, hogy hol van jelen az Isten, hol lakik, én semmi mást nem tudok mondani, mint amit annak idején Jézus mondott: gyertek, és nézzétek meg” – fogalmazott megnyitó beszédében Németh Gábor, az MKPK Titkárságának irodaigazgatója.
A kiállításmegnyitón közreműködött Geiger Estilla gordonkaművész, a Liszt Ferenc Zeneiskola tanára.
A tárlat március 17-ig mindennap megtekinthető; belépőjegy a Szent László Látogatóközpont recepcióján váltható: Győr, Káptalandomb 13., (+36) 30/255-1363, [email protected].
Szöveg: Pálfi Mária
Fotó: Horváthné Szabó Annamária
Forrás: Győri Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
