Helsinkinek Teemu Sippo megyéspüspök 2019-es nyugdíjba vonulása óta négy éven keresztül nem volt püspöke. Ferenc pápa 2023 szeptemberében nevezte ki a Helsinki Egyházmegye élére Raymon Goyarrolát. Az új főpásztorral Éva Reinikainen készített interjút január 11-én. Az írás a Magyar–Finn Katolikus Egyesület folyóiratának márciusi számában Marton Enikő fordításában jelent meg.
Az eredetileg orvosi végzettségű Raymon Goyarrola dogmatikából szerezett doktori fokozatot, majd 2002-ben szentelték pappá az Opus Dein belül. A finnországi magyar katolikusokat az az öröm és megtiszteltetés érte, hogy röviddel püspöki beiktatása után interjút adott a Magyar–Finn Katolikus Egyesület Mafinka Híradó című folyóirata számára.
– Kedves püspök atya! Beiktatása után Anders Arborelius bíboros, stockholmi megyéspüspök azt mondta, még sosem tapasztalták, hogy ilyen sokan imádkoztak volna egy püspökért, mint most itt, Finnországban.
– Először is köszönöm az interjút, nagy megtiszteltetés számomra, hogy önökkel, magyarokkal lehetek. Igen, ez így igaz! Arborelius bíboros azt mondta, olyan volt ez a püspökszentelés, mint egy ökumenikus finn nemzeti ünnep. Az evangélikus templomban került rá sor, mivel a mi katedrálisunkban csak körülbelül kétszáz hely van. Rengeteg ember, talán kétezernél is több, töltötte be a templomot. Hatalmas ajándék volt ez számunkra.
– 2023. november 5-e óta püspök. Hogy foglalná össze az eddigi tapasztalatait?
– Először is, életben vagyok (nevet). Ez jó jel, mert nagyon sok a tennivaló. De nagyon boldog vagyok. A szívemben pedig nagy a béke. Érzem, hogy Jézus Krisztus velem van, velünk van. Nagyon boldog vagyok, tele álmokkal és tervekkel. Isten kegyelmével szeretném szolgálni Isten népét itt, Finnországban.
– A finnországi katolikusok nagyon sokfélék, sok nemzetből származnak, sokféle nyelvet beszélnek. Hogy tudja püspökként egyben tartani ezt a nyájat?
– Nemrég Ouluban jártam, ahol sok vietnámi, iraki és afrikai él. A Helsinki Egyházmegye pásztoraként egészen lenyűgöző tapasztalatokat szereztem. Valóságos csoda, amit láttam, hiszen annyi a különbség, mindenki másmilyen, de mivel katolikusok, mégis egységben vannak. Még csak néhány hónapja vagyok püspök, de sok ezer emberrel találkoztam és érzem az egységet, a szeretetet, így érzem, hogy Jézus Krisztus nagyon-nagyon közel van. Ezért nagy béke és öröm van a szívemben. Persze, vannak problémák és kihívások, de ez nem számít, hiszen Jézus Krisztus velünk van. És tudom, láttam a különböző plébániákon, hogy egységben vannak a püspökkel. Ez óriási ajándék, számomra püspökként pedig áldás. Nem győzöm ismételni:
Nagyon sok különböző népcsoportot és kultúrát meglátogattam már, nagyon boldog és hálás vagyok. Bízom benne, hogy majd találkozhatom a magyarokkal is, együtt ehetünk, imádkozhatunk, akár táncolhatunk is (nevet).
– Püspök atya mennyire ismeri a finnországi magyar katolikusokat?
– Ismerek néhány családot Magyarországról és Romániából, Erdélyből. Nagyon jó emberek. Egy növekvő közösségről van szó, ami gazdagítja Finnországot, a helyi egyházat. Katolikus Egyház vagyunk, ami azt is jelenti, hogy globális. És ebben az értelemben azt hiszem, a magyaroknak feladatuk van Finnországban. A kultúrátok, a mentalitásotok és a történelmetek gazdagsága fontos számunkra. Ti nagyon fontosak vagytok Európa történelmében. Bár itt talán kis közösség vagytok, de a kultúrátok gazdagsága nagyon jót tesz a helyi egyházunknak.
– A finnországi magyar katolikusoknak számos kihívással kell megküzdeniük. Milyen tanácsot adna a magyar közösségnek, hogy tartsák meg a hitet, hogy tartsák egyben családjaikat?
– Értem a helyzetet, sok családot ismerek.
Aztán a szülőknek meg kell próbálniuk, hogy a gyermekeikkel kölcsönösen egymás legjobb barátai legyenek, hiszen napjaink társadalmában sok kérdés merül fel, és jó, ha a gyerekek a kérdéseiket először a szüleiknek tehetik fel. A család a kulcs! Aztán a második generációtól a gyerekek finnül kezdenek beszélni, ezért nagyon fontos a finn közösségbe való integráció is, hiszen a misék is finnül vannak. Az első generáció számára, akik Magyarországról, vagy más olyan helyről érkeztek, ahol magyarul beszélnek, ez nagy kihívás. Havonta van magyar nyelvű szentmise, talán ez nem elég, de mégiscsak valami. Sok olyan közösség van Finnországban, akiknek nincs anyanyelvű papjuk. Ezért mindenképp fontosnak tartom, hogy a magyar katolikusok nyissanak más közösségek felé is. És Magyarország nincs olyan messze, van itt magyar kulturális központ is. Persze a kulcs mindenképpen Jézus Krisztus, hogy Jézus Krisztus jelen legyen a családokban. Sok magyar született Magyarországon kívül, ahol a magyarok kisebbségben vannak. Ez sokszor kihívásokkal jár, hitük, kultúrájuk, nyelvük megőrzése szempontjából.
– Ön baszkként hogyan látja a kisebbségi létet?
– Igen, baszk vagyok, úgyhogy értem a helyzetet. Kisebbségnek lenni ugyanakkor kincs is, hiszen így talán könnyebb az embernek megtalálni az identitását. Most persze én finn állampolgár vagyok, szeretem azt mondani, hogy baszk-finn. A nyelv, a kultúra nagyon fontos része a személyiségünknek, ugyanakkor szeretném hangsúlyozni, hogy a Katolikus Egyházhoz tartozunk. A katolikus uniót, egységet, közösséget – kommuniót jelent. Az identitás segíthet az emberek összefogásában, nekünk, katolikusként, ez a fontos. Persze, a katolicizmus hitet jelent. És
Ahol a Katolikus Egyház van, ott egység van. Ahol nincs katolikus hit, Katolikus Egyház, ott megosztottság van, ezt a történelem is mutatja. A keresztény világban sok gyülekezet van, sok különböző egyház, és ezek között megosztottság van, de a Katolikus Egyház egységben van a pápával és a püspökökkel. Nálunk minden kultúra katolikus, mert megérintette őket Isten kegyelme.
– A finnországi magyar katolikusok számos különböző spiritualitást képviselnek. Püspökként hogyan látja ezt a sokféleséget?
– A Katolikus Egyház sokszínű, globális, univerzális. Ebből kifolyólag sokféle kincsünk van. Sokféle hivatás létezik, sokféle karizma, sokféle kultúra és ez mind kincs. Mindannyian egyek vagyunk, és tudjuk, hogy az igazi hazánk a mennyben van. A mennybe vezető út sokféle lehet, de mindig Jézus Krisztussal, a pápával, a püspökökkel, papokkal és más emberekkel együtt kell az úton járnunk. Azt hiszem, hogy sokkal inkább gazdagságot kell itt látni, mint kihívásokat. A Katolikus Egyház egyetemes, ami azt jeleni, hogy számos különböző karizma megfér benne. Egyesek számára adott karizma jelenti Isten megközelítésének azt a módját, amely által könnyebb imádkozni, könnyebb katolikusnak lenni. Mások számára esetleg egy másik karizma jelenti ugyanezt. De ismétlem,
Az egy új szekta vagy egy új nem katolikus keresztény közösség kezdete. A Katolikus Egyház gazdag, globális, egyetemes és nagyon-nagyon sok karizmát hordoz. Ezek a karizmák gazdagságot jelentenek, olyan sok féle hivatás létezik s közben mindannyian egyek vagyunk, tudjuk, hogy igazi hazánk a mennyben van. A mennybe vezető út pedig lehet ez vagy az a karizma, esetleg egy harmadik, de mindig Jézus Krisztussal, mindig a Szentatyával, a pápával, aki Péter utódja.
– Helsinki püspökeként mit tehet Raimo atya a hitbéli nevelésért?
– Létrehoztam az egyházmegyében egy új kateketikai tanácsadó testületet hat ember részvételével. Erősíteni akarom a gyerekek, a fiatalok, de a párok és házaspárok katekézisét is. És persze fontos ez a kisgyermekesek számára is.
Ifjúsági napot akarok szervezni a finnországi fiatalok számára, aztán egy külön napot a ministránsgyerekek számára. Szeretnék még hétvégét szervezni a családok számára. Sok terv van, ez nagyon fontos terület. A minap találkoztam a katolikus képzési igazgatóval, két órán át beszélgettünk az iskolákban folyó hitoktatásról. Arról is, hogyan lehetne több tanárunk, hiszen több tanárra van szükség, s hogyan lehet őket továbbképezni, hogy még jobb tanárok legyenek. Beszéltünk arról is, hogyan lehet elérni a katolikus egyetemistákat és gyerekeket, hiszen az Egyházunk növekszik, és sok katolikus gyerek van a Helsinki régióban, Vantában, Espooban. De lehet, hogy nem tudnak róla, hogy részesülhetnek katolikus hitoktatásban. El kell érnünk a családokat és el kell mondanunk nekik, hogy joguk van a katolikus hitoktatáshoz. És persze sok egyéb teendő is van, de haladjunk csak lépésről lépésre. A hittan nagyon fontos, hiszen a mi hitünk nem vakhit. Tudnunk kell, hogy mit jelent az, hogy hiszek Istenben, mit jelent, hogy Isten, mit jelent az Egyház, a szentségek, az erkölcsi élet, az imaélet. Ez a tartalom nagyon fontos számunkra.
– Raimo atya, Espooban tanítok, és szeretném, ha a gyerekek részt vehetnének szentmiséken, de Espooban nincs katolikus templom.
– Természetesen több épületre lenne szükségünk, de ez nem egyszerű: ezeket a helyeket nem csak megvásárolni kell, hanem fenn is kell tartani. Minden hónapban számlákat és adót kell fizetni. Ugyanakkor nem aggódom emiatt, mert biztos vagyok abban, hogy hűségesek vagyunk Jézus Krisztushoz, Isten pedig hatalmas, mindent megtesz. Miért kellene hát nyugtalankodnom? Ahogy Jézus Krisztus is sokszor mondta az evangéliumban, ne féljetek! Igaz, nincs pénzünk, nincsenek épületeink, de van hitünk és bízunk Istenben. Ki tudja, talán kapunk majd egy templomot vagy iskolát, Isten mindenható!
– Hogyan látja a finnországi katolikus egyház jövőjét egy, öt vagy tíz év múlva?
– Nem vagyok próféta, de természetesen a katolikus egyház jövőjéről alkotott vízióm csodálatos. Ez egy növekvő egyház. Lehetséges, hogy öt év múlva több katolikus lesz, mint ortodox. Ez azt jelentheti, hogy mi leszünk a második legnépesebb egyház Finnországban. Sok más felekezetű keresztény van, akik közelednek a Katolikus Egyházhoz, hatalmas érdeklődés van a Katolikus Egyház iránt. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy itt nem a számok a legfontosabbak. Mert technokrata és effektív társadalmunkban fennál a veszély, hogy az Egyházat és az életet is úgy értelmezzük, mint valami számot. A legfontosabb, hogy minden katolikus világosság és só legyen. Lehet, hogy egy finn faluban csak két katolikus van, talán csak egy. De lehet, hogy az is elég, ha az a katolikus világosság és só tud lenni. Ha az a katolikus hűséges Jézus Krisztushoz, akkor az egyház ott van vele, Istennek pedig terve van azzal a katolikus emberrel a közösség üdvössége szempontjából.
És biztos vagyok benne, hogyha te személy szerint hűséges vagy Jézus Krisztushoz, akkor öt, tíz vagy húsz év múlva a te hűségednek köszönhetően sokkal többen lesznek a mennyben.
– Van-e valami üzenete a magyarok számára?
– Gyermekkoromban, nem tudom miért, de Európában Magyarország volt az egyik kedvenc országom. Talán mert a zászló színei, a piros, fehér és zöld, ugyanazok, mint a baszk zászlón. Gyerekként Magyarországot a szívemben hordtam. Például, bár a magyar focicsapat színvonala nem túl magas, mégis ők voltak a kedvenceim. Emlékszem, amikor Magyarország játszott az Európa-bajnokságon, akkor a magyaroknak szurkoltam. Sajnos Magyarország nem nyert semmit, de én ettől függetlenül magyar szurkoló voltam (nevet). Mindenesetre már gyermekkorom óta a szívemben hordoztam Magyarországot és Magyarország volt az egyik kedvenc országom.
Forrás és fotó: Mafinka Híradó
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
