A Hospodárske noviny internetes kiadásában megjelent cikk szerint Németországban már mérlegelik, hogy esetleg náluk is emelni kellene a hús árán, mivel az üzletláncok túl olcsón árulják. Csak a miheztartás végett, Svájcban az uniós átlaghoz képest 230 százalékkal magasabb a hús ára.
Ettől függetlenül az élelmiszerek árszínvonala már nem ilyen nagy mértékben tér el – az EU-s átlag 160 százaléka körül mozog. A Caterwings nevű vállalat felmérése szerint egyébként a Svájcban eladott hús 150 százalékkal drágább, mint a világ-átlag.
Az egyik ok egy törvény, amely védi a gazdasági állatok életfeltételeit. A jogszabályt a világ egyik legszigorúbbjaként tartják számon. Az állattenyésztés magasabb költségei azonban csak részben magyarázzák a végfelhasználói ár nagyságát.
“A magasabb árakból elsősorban a kiskereskedőknek vannak előnyei, nem a gazdálkodóknak”
emeli ki Mathias Binswanger egyetemi gazdaságtudományi professzor.
A nagykereskedők és a végső eladók is az átlagtól magasabb árréssel dolgoznak. Egy sima kiló sonka mintegy 23 frankba (21 euró) kerül Svájcban, míg egy biotenyészetből való sonka kilója 51 frank (47 euró) körül mozog. A biohús kereskedői árrése ráadásul tovább nő.
A 28 frankos kereskedői áreltéréssel szemben a biohúst előállító gazda csak 2 frankkal, a vágóhíd csak 3 frankkal keres többet, mint ha simán tenyésztett állattal dolgoztak volna. Tehát a kiskereskedőnél marad a plusz 23 frank, amit a vásárló a biosonkáért kifizetett.
Ezzel egyértelművé is válik, hogy a svájci gazdáknak nem érdekük biogazdálkodásba ölni a pénzt ha húsról van szó. Ráadásul ez az árszint azért már a svájciaknak is sok, így a kereslet sem veri az egeket.
…Mint a környező országok gazdálkodói. A svájci gazdák ugyanis kétszer annyit nyernek a húseladáson, mint más országok gazdái, igaz, hogy az előállítási költségeik is magasabbak.
Sokat tesz az is, hogy Svájc tagja az Európai Szabadkereskedelmi Szövetségnek (EFTA), ugyanakkor nem része az európai gazdasági térnek, így el tudja izolálni magát az EU belső piacától ezzel védve a hazai termelőket.
“Svájcot nem lepi el a németországi olcsó hús. Ez a helyi gazdáknak óriási előny”
jegyzi meg Martin Rufer, a Svájci Gazdák Szövetségének elnöke.
Ugyancsak Svájc előnyére válik, hogy nem tagja az EU-nak, így független mezőgazdasági politikát alakíthat ki magának. Az országba való belépéskor mindenki maximum 1 kilogramm húst vihet magával, amit ráadásul magas vámdíjjal sújtanak.
A korábban említett közgazdászprofesszor szerint a közvetlen demokrácia lehetővé teszi az emberek számára, hogy nagyobb ráhatásuk legyen az ország dolgaira. Még ha nem is minden ideális az országban, a politikusok nehezebben tudnak csak olyan törvényeket elfogadni, amelyek a többség érdekével szemben megy – véli Binswanger.
Épp ezért az egy gazdálkodóra eső állatállomány nagysága is jóval kisebb, mint például a szomszédos Németországban. Míg ott a tojótyúkok maximális mennyisége egy farmon 30 ezer darab, addig Svájcban 18 ezerben korlátozzák. Egy svájci farm átlagos nagysága 20 hektár, Németország esetében ennek háromszorosa.
És az eredmény? Svájcban a lakosság által elfogyasztott hús 80 százaléka hazai termelésből származik, csak a teljes fogyasztás ötödét importálják. Ezzel szemben Németország vagy Hollandia épp fordított arányban exportálja saját termelését egész Európába.
Érdekes módon Svájcban a kistérségi üzletláncok (Migros és Coop) bevezették a fenntartható gazdaságokból származó hús saját jelölését. Azok a gazdák, akik ilyen jelölésű húst visznek a kiskereskedelmi egységekbe, több pénzt kapnak. A másik oldalon azonban a szabályok megsértése esetén szigorú büntetésre számíthatnak.
Az állatvédők még így is tudnak mibe belekötni. Leginkább az a fájó pontjuk, hogy Svájc az elfogyasztott hús ötödét még mindig külföldről hozza be, ahol jóval rosszabbak az állattartás feltételei. Az olcsóbb hús behozatalát leginkább a hentesek és étteremtulajdonosok preferálják, hogy csökkentsék a költségeket.
Svájcban mindennek tetejében a fogyasztói kultúra is magasabb szintet képvisel, mint az EU többi országában – a vásárlók uganis nem bíznak az olcsó húsban vagy húskészítményekben.
“Az ahhoz hasonló olcsó húst, mint ami a németországi szupermarketek polcain előfordul, gyakorlatilag eladhatatlan lenne Svájcban”
fejti ki Tilman Slembeck, a Zürich-i egyetem közgazdásza, aki a fogyasztók viselkedését vizsgálja.
“Ha egy svájci olyan húst lát, ami ilyen olcsó, automatikusan azt gondolja: Ez nem lehet jó”
hnonline.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
