A Hargita népe Romániában megjelenő magyar nyelvű közéleti napilap három különleges gyergyói ember történetét mutatja be: egy kézműves asszonyt, egy rózsatermesztő kertészt és egy csillagászt, akik bár különböző utakon járnak, mégis egy közös helyen találkoznak – a gyergyószentmiklósi mozgásfejlesztő központban –, ahol tudásuk és szenvedélyük összefonódik. A cikket szerkesztve közöljük.
Van egy gyergyóremetei asszony, aki Barabási Albert-László megrendelésére a fizikus hálózatelméletének népszerűsítéséhez készít kézimunkákat. Van egy gyergyóalfalvi férfi, aki kertészeti képzéssel bővítve tudását neveli csodaszép rózsáit. És van egy csillagászatból doktorált gyergyószentmiklósi férfi, aki képes a szaknyelvet mindenki számára érthetővé tenni, „a csillagokat az égből lehozni”. Életük különböző, történetük találkozik a gyergyószentmiklósi mozgásfejlesztő központban.
László Erzsébet, Gáll Menyhért és Czirják Zalán rendszeresen találkozik egy nagyobb társaságban. Ők is a Caritas Fogyatékkal élő felnőttek nappali foglalkoztatójába járnak. Az egyéni fejlesztés mellett rendszeresen van itt, a gyergyószentmiklósi központban csoportfoglalkozás, és Szabó Erzsébet pszichológus arra ösztönözte a résztvevőket, tartsanak előadást arról, ami életükben lényeges, érdekes, különleges. Volt már szó női minőségről, fociról, rezesbandáról, pásztorkodásról, de a földtől elrugaszkodva csillagászatról is. Három személy sorsfordulásáról olvashatnak az alábbiakban, fejlődésükről egy mozgásfejlesztő pszichológus nézőpontjából és erőt adó reményükről.
Egy sánc került a traktor útjába
László Erzsébet most 41 éves. Ha öt évre visszatekintünk, azt a nőt látjuk, aki férjével két lányát neveli, gazdálkodó családban él, és abban hisz, hogy a munkát nem szabad holnapra hagyni. 2020-ban változott az élete. Aznap, amikor a bálázott széna beszállítását kellett megoldani, Erzsike családjával ment a mezőre. Férje vezette a traktort, a platóra sorban gurították fel a bálákat. Kettő már fent volt.
„Egyik bálát a lányom tartotta, a másikat én. Egy sánc került a traktor útjába, és ahogy próbált rajta átmenni a férjem, az 500 kilós bála megindult. A szandálom csúszott, nem tudtam oldalra elugorni. A szekér végénél leestem négykézlábra, és rám a bála. Akkortól deréktól lefelé az érzés megszűnt. Dagadt a hátam, tudtam, eltörött a hátgerincem.”
Erzsikét mentő szállította Gyergyóba, onnan Csíkba, onnan Marosvásárhelyre, ahol a Covid-teszt eredményére is várni kellett, így közel két napba telt, amíg a műtétre sor került. Az elsőre, mert másnap újraműtötték.
(…)
„A központnak azt köszönhetem, hogy megtanultam elesni és felállni. Megszabadultam a lemezektől is, melyek a csigolyáimat tartották össze, annyira stabil a gerincem, hogy nem szükségesek már.”
(…)
Profi kézilabdázó voltam, amikor diagnosztizáltak
Gáll Menyhért, ameddig csak visszaemlékszik, mindig vonzódott a virágtermesztéshez. Gyermek volt, amikor már olyan kardvirágokat nevelt, hogy amint nagyanyja felhozta a gyergyói piacra, szempillantás alatt elkapkodták. Akkoriban nagyanyjától érdeklődött, melyik virág milyen törődést igényel, aztán, amikor megjelent az internet, ott kezdett kutakodni a sikeres termesztés iránt. Sok évvel később kertészeti tanfolyamra is beiratkozott. Előtte megkérdezte az oktatót, fogad-e olyan tanoncot, aki két mankóval érkezik. Menyhértnek sok minden változott az életében, de megmaradt a virágok, növények iránti szenvedélye.
„(…) 2005-ben diagnosztizáltak, akkor profi kézilabdázó voltam, és éreztem, gyengül a teljesítményem, pedig csak huszonhárom éves voltam. A sportot feladtam, s bár mondták, a sclerosis multiplexszel nem lehet viccelni, én félvállról vettem, elmentem külföldre dolgozni. Rosszabbodott az állapotom, a kezelést sem találták el az orvosok. Azt mondják, többet kellene pihennem, de mikor látom, hogy szép az idő, indulok ki a virágaim közé… .”
A nehezített szintre léptem
Czirják Zalán doktori címmel rendelkezik, a csillagászatnak egy olyan témájában kutatott, amit Romániában matematikusok, Magyarországon fizikusok végeznek, s mivel ő Magyarországon doktorált, asztrofizikus címet kapott. Ha hétköznapi nyelven kell elmondja kutatási témáját, azt mondja, az az égitestek mozgásáról szól. (…)
Zalán, aki a csillagászat mellett az alkalmazott matematikát is nagyon szereti, egy országos kutatási és fejlesztési intézet munkatársa, mely az ország helyi erőforrásaival és állatállományával foglalkozik. (…) Tudományos munkáját kerekesszékben ülve végzi.
„2012-ben az alapképzésem vége felé jártam, amikor megállapították nálam a sclerosis multiplexet. 2016-ban, a doktorim vége felé éppen készültem egy angliai konferenciára, amikor az utcán összerogytam, eltörött a jobb bokám, azóta nem tudtam felállni. Kerekesszékben védtem meg a doktori disszertációmat is. A balesetem után, ha valaki megkérdezte, hogy vagyok vele, akkor egy számítógépes játék hasonlatával éltem: eddig az életemet a normál szinten játszottam, most a nehezített szintre léptem. És ameddig a Fentiek úgy látják jónak, hogy tapossam a földet, addig ezt fogom csinálni.” (…)
Egy járókeret, két mankó és egy kerekesszék
Különböző segédeszközökkel érkezik a három kliens a gyergyószentmiklósi mozgásfejlesztő központba. Trénerek, segítő szakemberek tartják itt a mozgásfejlesztést és mentálhigiénés foglalkozásokat, a bejárók csapattá, bajtársi közösséggé alakultak, akik együtt kirándulnak, segítenek egymásnak, erősítik egymást. Erzsikében, Menyhértben és Zalánban közös az is, hogy mindhármuknak van kapcsolatuk Sebestyén Lázárral, aki kinesztetikatréner, ugyanakkor pszichológus és egészségügyi szakápoló is. Őt kértük, beszéljen hármukról úgy, ahogyan ő látja életükben a változást.
„Erzsike egy életerős, munkás gazdálkodó volt, aki pont munka közben sérült meg, és a gerinctörése az orvos szerint végleges bénulást okozott a lábaiban. Akaratának köszönhető, hogy izomcsoportról izomcsoportra vette megint birtokba a lábait, már a lába fejét is jobban tudja kontrollálni, saját testéről rengeteget tanult. A hirtelen jött tehetetlenségéről és egyéb terheiről is tud beszélni, átkeretezi a történteket.
Menyhért sportos ember volt, kosarazott, úszott, és a betegség beleszólt ebbe az aktív életbe. Törekszik az önállóságra, vezeti az autóját, másokat is fuvaroz. Ott van számára a kertészet, és segítő beállítottságú személyként hasonló betegséggel küzdő barátját biztatja, hogy segítsen neki kertészkedni. Tudja, mit szeretne csinálni, de a fürgeség hiányzik: aki csak két mankóval tud közlekedni sima helyen is, annak a kertben még nehezebb, még a kezei sem szabadok. De imádja a ribizlibokrait, a rózsáit, és állandóan képezi magát, mindig újat tanul a növényvilágról. A mozgása sokat javult, sokkal merevebb volt, még viccelődött is, RoboCopsosnak nevezte közlekedését. Megtanult felkelni; már nem esik pánikba, ha a padlóra kerül.
Az elején az volt az érzésem, Zalán nem hiszi, hogy mi tudunk rajta segíteni. A hite volt megroggyanva, hogy ebből lehet jobb, mert a tapasztalatai mást mutattak. Annyira gyors leépülésnek volt az elszenvedője, hogy nem hitt a javulásban. Az édesanyja viszont tapasztalta nálunk, hogy igenis van változás, így ő volt a biztató. Megtaláltuk a közös hangot, nem rám, hanem a segítési módjára mondott igent, ezért bármelyik trénertársammal ugyanolyan jól tud együtt dolgozni. A fejlődése látványos, és jön is, amikor csak alkalma van rá. A csoportban is megtalálta a helyét, azzal együtt, hogy ő átlag feletti képességekkel rendelkezik, és a tudását is szívesen megosztja.”
„A betegséget, ha nem is lehet megszüntetni, a mozgást lehet javítani. A betegséged nem azonos a mozgásoddal. Ne parázz! A stressz csak korlátoz a mozgásodban!” – szól Sebestyén Lázár javaslata, amihez hozzáteszi: „Hajlamosak vagyunk a betegségen keresztül látni az embert. Én az emberen keresztül látom a betegségét. Először látom Zalánt, Erzsikét, Menyhértet, és azt, hogy külön-külön mivel küzdenek, mire képesek. Az ember komplex lény, betegséggel, gondokkal, hittel és szándékkal. Ez utóbbit nem szabad elfelejteni, mert a mozgás a szándékkal indul. Ha nincs szándék, nincs mozgás. Ezért előny számomra a pszichológiatudásom, mert minden embernek más a motivációja, mint ahogy a kiábrándultsági foka is. Ha nem az embert nézed, és nem a szándékát ébresztgeted, akkor a fejlesztés technikává silányul, eredménytelen lesz.” (…) Tanulja és tanítja értékelni azt, hogy az ember több, mint a betegsége, hogy érdemes megbecsülni azt, amink van. (…) „Az igazság az, hogy ha Istentől bármit lehet kérni, én gyógyulást kérnék nekik, mert a történelem folyamán sok gyógyíthatatlan betegségre került gyógyír.” Miért ne történhetne meg ez Erzsikével, Menyhérttel, Zalánnal és a többiekkel is?
(…)
A teljes cikk ITT olvasható.
Forrás és fotó: Romkat.ro; hargitanepe.ro
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
