Huszonkettedik éve szervezi meg Vízkeleten a Csemadok a Manóvár tábort, amely mára nemcsak nyári kézműves foglalkozás, hanem visszatérő találkozóhely, közösségi élmény és sok gyermek számára a vakáció egyik legkedvesebb hete lett. A tábor vezetői Szomolai Adrianna és Szomolai László, a kosárfonó házaspár, akik évről évre természetes anyagokkal, új ötletekkel és nagy türelemmel várják a gyerekeket.
A Manóvár név is a gyerekek világából született. Szomolai Adrianna felidézte, hogy 22 évvel ezelőtt két tábort indítottak: az egyik a Mosolyvár, a másik a Manóvár nevet kapta. A „manó” megszólítás onnan eredhetett, hogy saját gyermekeit is gyakran hívta így. Mivel a táborba főként kisebb gyerekek járnak, a név hamar otthonossá vált, és azóta is megmaradt.
A vízkeleti tábor a szervezők által vitt táborok közül a legkitartóbb. Még a világjárvány idején is sikerült megtartani, igaz, akkor szigorúbb feltételek mellett, főként a szabadban. A helyszín az évek során változott: kezdetben az iskolaudvar adott otthont a foglalkozásoknak, ma már a focipálya árnyas része vált a Manóvár birodalmává. A táborvezetők szerint ez a környezet hidegebb és melegebb időben is megfelelő, a gyerekek pedig gyorsan belakják a teret.
A tábor létszáma harminc fő körül mozog, ezt tudatosan tartják is. Kézműves táborról lévén szó, fontos, hogy minden gyermekre jusson figyelem, segítség és idő. Idén a harminc táborozóból mindössze öt volt új, a többiek évek óta visszajárnak. Ez önmagában is jelzi, hogy a Manóvár nem egyszeri nyári program, hanem sokak számára megszokott és várt része a vakációnak.
A foglalkozásokon természetes anyagokkal dolgoznak: agyaggal, mohával, fadarabokkal, falapocskákkal, gipszelemekkel és ezek különböző kombinációival. A táborvezetők minden évben igyekeznek új feladatokat kitalálni, hogy azoknak se legyen unalmas a hét, akik már sokadszor térnek vissza. A gyerekek nem kész termékeket kapnak, hanem saját kezükkel alkotnak, próbálkoznak, javítanak, díszítenek, és közben megtapasztalják, milyen öröm, amikor valamiből a kezük alatt lesz tárgy, emlék vagy ajándék.
A tábor egyik visszatérő táborozója Mohamed, aki Németországban él, de anyai ágon Vízkelethez kötődik, és a nyár egy részét itt tölti. Mint mondta, Németországban nyáron gyakran esik az eső, Vízkeleten viszont nagy a meleg – ezt pedig szereti, mert így igazán lehet élvezni a nyarat. A Manóvárban leginkább azt kedveli, hogy mindig új dolgokat lehet készíteni. Amit itt alkot, hazaviszi Németországba, és a korábbi évek munkáiból is több megvan még otthon.
A gyerekek világában közben ott van a mobiltelefon is, de a táborban ez nem válik főszereplővé. Szomolai Adrianna szerint munka közben nincs mobilozás, akkor a gyerek kezére és fejére van szükség. A nagyobbak szünetben néha félrevonulnak zenét hallgatni vagy nézelődni, de a táborban továbbra is a közös játék, a futkározás, a foci és az alkotás tölti ki az időt. A tapasztalat szerint, ha a gyerek valóban le van kötve, nem igényli annyira a telefonos világot.
A Manóvár tábor történetéhez szorosan hozzátartozik Pék Éva, a Csemadok egykori helyi elnöke is, aki befogadta a tábort Vízkeletre. A táborvezetők szeretettel emlékeznek rá: első perctől nyitottan, otthonosságot teremtve fogadta őket. Amíg egészsége engedte, kijárt a táborba, később pedig telefonon érdeklődött nap mint nap, hogyan telt a nap, melyik gyerek hogyan viselkedett. Szomolai Adrianna szerint Pék Éva „szemmel, füllel, lélekkel” tartotta egyben a tábort, akár távolról is. Emlékét a Manóvár továbbra is őrzi.
A Manóvár az évek múltával is megfizethető maradt: az egyhetes tábor díja 20 euró. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy a vízkeleti gyerekek és a nyárra hazatérő, nagyszülőknél vakációzó táborozók számára is elérhető legyen.
A vízkeleti Manóvárban nincs szükség nagy látványosságokra ahhoz, hogy a gyerekek jól érezzék magukat. Elég egy árnyas focipálya, néhány természetes anyag, türelmes táborvezetők, közös játék, lekváros kenyér, mama süti és az érzés, hogy amit a gyerek hazavisz, azt valóban ő készítette. Talán ezért járnak vissza évről évre olyan sokan – mert a Manóvár nemcsak foglalkozásokat ad, hanem nyári emlékeket is.
SZE/Felvidék.ma
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
