Egy tragikus vadászbaleset története – a Magyar Nemzet 1938. november 8-án megjelent számából válogattunk.
Augusztus 25-ével új sorozatot indított az MNO. 1938-ban ezen a napon jelent meg a Magyar Nemzet első száma, ebből az alkalomból pedig múltidézésbe fogtunk. Keressék mindennap a 77, illetve 50 évvel ezelőtt megjelent cikkeket az MNO-n! Válogatásunkban riportok, publicisztikák, interjúk, hírek sorakoznak majd az adott napi számból, bepillantást engedve nemcsak a korba, de az azt bemutató Magyar Nemzet szellemiségébe is.
Báró Wesselényi István vadászaton véletlenül agyonlőtte a fiát
(A Magyar Nemzet tudósítójától.)
Megrázó vadász-szerencsétlenségnek esett áldozatául ifj. báró Wesselényi István, a nagy Wesselényi dédunokája. A fiatal, alig 21 éves báró Wesselényi nagyobb vadásztársasággal vadászott vasárnap Gaál Péteréknél a mezőségi Korpád községben és itt következett be a tragédia is. A második hajtásban Wesselényi István és édesapja, id. báró Wesselényi István egymás mellett állottak, amikor váratlan hatalmas őzbak bukkant fel a bokrok közül és nekirohant az idősebb báró Wesselényinek. Báró Wesselényi félre akart ugrani az őzbak elől, aközben megbotlott és a földre zuhant. Esése közben megrántotta fegyverének ravaszát, a vadászfegyver elsült és a fegyverből kiröppenő golyó súlyosan megsebesítette öt lépés távolságban álló fiát. A fiatal báró Wesselényi Istvánt beszállították a kolozsvári Charité-szanatóriumba, de segíteni már nem lehetett rajta, és vasárnap este hét órakor meghalt.
A szerencsétlenség délelőtt fél tizenkettő tájban történt és báró Wesselényi István, aki az első feltevés szerint csak könnyebben, a combján sebesült meg, bátran viselte el a fájdalmakat és ő maga intézkedett, hogy egy társzerkérre vetett, hevenyészett ágyon elhelyezzék. A szekér elindult Korpád község felé s a sebesülttel együtt idősebb báró Wesselényi is rajta volt. A fiatal báró egész idő alatt eszméleténél volt és még ő vigasztalta kétségbeesett édesapját és a vadásztársaság tagjait, köztük gróf Teleki Bélát és Velits Zoltán nyugalmazott főispánt.
Az erdőségből a Gaál-kúriáig másfél óra alatt tette meg a szekér az utat s valószínűleg ennek a körülménynek is nagy része volt a tragikus kifejlésben. Báró Wesselényi ugyanis óriási vérveszteséget szenvedett a rázós mezei úton s amikor Korpádon a közben megérkezett Steiner professzor megvizsgálta, rögtön megállapította, hogy súlyos sebesülés történt. A mentőautó százas iramban robogott be Kolozsvárra s a Charité-szanatórium műtőjében délután négy órakor megkezdődött a kétórás eredménytelen harc a halállal.
Az operáció után egy órával a fiatal és rokonszenves báró Wesselényi kiszenvedett.
A vadászszerencsétlenség híre futótűzként terjedt el Kolozsvárott, úgyhogy a délutáni órákban egymást érték a részvétlátogatók a betegágynál, amely hamarosan halottasággyá változott. Ott volt dr. gróf Bethlen György, a magyar párt elnöke a feleségével együtt, aztán báró Jósika János, volt képviselő, a szerencsétlen sorsú báró Wesselényi nagybátyja, báró Bánffy József, gróf Béldy Pál és mások.
Báró Jósika János, aki jelen volt a vadászaton, következőképpen mesélte el a végzetes vadászat történetét: Azt hittük – mondotta – nem történt komolyabb baj, hiszen órákig eszméleténél volt és azt hangoztatta, hogy nem érez fájdalmat és még ő igyekezett kétségbeesett szüleit, testvéreit és bennünket megvigasztalni. Huszonegy éves volt… Kedden délután temetjük, valószínűleg otthon a szilágysági Görcsönyben.
Dr. Steiner Pált is egészen megtörték a drámai gyorsasággal lepergett események. Asztalán még ott vannak a röntgen-felvételek, amelyek a szerencsétlen fiatal báró Wesselényi lábszárcsontjáról és hasüregéről készültek. A sötét lemezen a csontrészek szürkés árnyalatában számtalan sűrű fehér pont: apró ólomgolyók. – Több mint hetven sörétet olvastunk meg a lábszárban és a hasüregben – mondja dr. Steiner –, még ha hamarabb is érkezik a segítség, sem lehetett sok remény megmentésére.
– Délután háromkor érkeztem meg Korpádra. Egy percet sem vesztegettünk el, a beteget, aki akkor már eszméletlen volt, azonnal átemeltük a mentőautóra. Az óriási vérveszteségtől holtsápadtan, mozdulatlanul feküdt és az arca nem reagált, hogy befecskendezéseket alkalmaztunk. A szanatóriumban már várt bennünket dr. Etfer Aladár, a beteget késedelem nélkül a műtőbe vittük és mindent megtettünk, ami emberileg lehetséges volt.
Még egyszer megkérdezzük: – Ha azonnal kéznél van az orvos, életben maradhatott volna?
A sebészprofesszor csendesen nemet int: – Nem tudtunk volna akkor sem segíteni.
Báró Wesselényi Istvánt kedden délután három órakor temetik, ha a Szilágy megyei Görcsöny temetőjében, ha az ügyészség eltekint a boncolástól és megadja a temetési engedélyt.
(1938. november 8., 8. oldal)
1965-ben ezen a napon nem jelent meg a Magyar Nemzet.
Válogatta: Bittner Levente
Észrevétele, javaslata van? Ossza meg velünk, írjon a [email protected] címre!
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
