Ágyban, párnák között halt meg a mocskos ÁVH-führer, Eisenberger Benjámin a csillagváltás után…

Pontosan a mai napig sem lehet tudni, hogy mennyi vér tapad az ÁVH volt vezetőjének a kezéhez. Huszonöt éve halt meg a sokak által csak a legsötétebb állambiztonsági vezetőként emlegetett Péter Gábor, akinek neve a mai napig egyet jelent az erőszakszervezettel. A Híradó.hu Müller Rolf történészt kérdezte.

Klasszikus életrajzot írt az ÁVH vezetőjéről Müller Rolf történész, összefogva a politika- és személyiségtörténetet.

„Fontos, hogy ezek a történetek eljussanak az emberekhez, és úgy tapasztaltam, hogy a személyes történetek közel állnak hozzájuk, ezáltal sok mindent át lehet adni, akár a politikai rendőrségről is. Egy olyan történetet szerettem volna létrehozni, amelynek a középpontjában Péter Gábor és az erőszak kapcsolata áll” – mondta a Híradó.hu-nak Müller Rolf történész, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársa.

Péter Gábor szerepe a koncepciós perekkel és az Andrássy út 60. alatt történt kegyetlen testi és lelki kínzásokkal és rémtettekkel kapcsolatban sokszor előkerül még a mai napig is, de az egész életét átfogó történet korábban, azaz 2017 előtt nem született róla.

Péter Gábor, Újfehértón született Eisenberger Benjámin néven. 1945-től a budapesti rendőrség Politikai Rendészeti Osztályának vezetője volt, ezután az ÁVO majd az ÁVH élére került. Habár 87 évet élt, a hétéves államvédelmi pályafutása nagyban megnyomorította sok ártatlan magyar ember sorsát, többek között Mindszenty József bíborost is fogva tartotta. Budapestre az 1920-as évek elején került, azonban betegség miatt újra Újfehértóra ment, ugyanis tuberkolózistól szenvedett.

„Csak a 30-as években került vissza Budapestre, itt kapcsolódott a Vörös Segélyhez, majd az illegális kommunista párthoz is. A történész megjegyezte, a párt folyamatos káderhiánnyal küzdött, Péter Gábornak pedig ‒ testvére Amerikából érkező pénzküldeményeinek köszönhetően – nem kellett dolgoznia, könnyen lehetett mozgósítani. Annak ellenére, hogy mindössze négy elemit végzett el, utána pedig szabótanoncként dolgozott, jó szervező volt, megbízható embernek számított a mozgalomban, és egyfajta belső elhárítást is végzett, illetve illegális találkozóhelyeket hajtott fel” – részletezte Müller Rolf.

A munkásmozgalom magával ragadta Péter Gábort, tulajdonképpen családra lelt a mozgalomban a történész szerint. „Eleinte egy magányos emberről volt szó” – tette hozzá. A negyvenes évektől fogva illegalitásban élt, eltűnt a hivatalos szervek elől, és álneveket használt.

1944 májusában újabb iratokra volt szüksége, akkor vette fel a Péter Gábor nevet. Az igazi áttörés akkor következett be, amikor 1945 elején a budapesti rendőrség Politikai Rendészeti Osztályának élére nevezték ki. Nem sokkal később véget ért a második világháború is.

„Vége lett a háborúnak, de a kommunista mozgalmárok számára a harcnak nem lett vége. Fontos figyelembe venni, hogy itt pártkatonákról van szó, utasításokat követett Péter Gábor. A parancsokat végre kellett hajtani, ez igaz Kádárra, Rajkra és Péter Gáborra is” – magyarázta Müller Rolf.

Hírdetés

Ezután gyorsan haladt előre, az ÁVO-t, majd az ÁVH-t vezette, a mai napig nem lehet pontosan megmondani, hogy hány ártatlan ember életét vették el vezetői pályafutása alatt a verőemberek Péter parancsára. Érdekesség, hogy amint kinevezték, Rákosi parancsára letartóztatta Demény Pált, aki menhelyet biztosított Péternek amíg illegalitásban élt, sőt, papírokat is Demény adott neki.

A történész hangsúlyozta, hogy a párton belüli mószerolások erősen végigkísérték Péter Gábor pályáját. Rajk Lászlóval vagy Pálffy Györggyel, az akkori Honvédelmi Minisztérium katonapolitikai osztályának vezetőjével egyáltalán nem volt jó viszonyban. Kádár Jánossal – 1948-tól 1950-ig belügyminiszter volt – már sokkal jobban kijött.

Emellett mindig arra törekedett, hogy Rákosi Mátyással közvetlen és kölcsönös kapcsolata alakuljon ki.

„Rákosi tulajdonképpen úgy irányította Pétert, ahogy neki tetszett. Voltak problémák a kapcsolatukban, Rákosi visszaemlékezése alapján, az ötvenes évek elején már tervezte Péter Gábor leváltását, de a szovjetek ekkor még megakadályozták ebben” – világított rá.

Később aztán fordult a kocka. Rákosi számára 1953-ban adódott a lehetőség, hogy szovjet minták alapján belefogjon egy nagy cionista perbe, így könnyebb lett volna megszabadulni az ÁVH vezetőtől. A történész hozzátette, ezeket a pereket nem vitték végig, és különböző erőszakos cselekmények miatt és gazdasági visszaélésért életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték.

Négy évvel később, 1957-ben 14 évre módosították a büntetést, ezt pedig egy közkegyelmi rendelet alapján megfelezték, és beszámították az addig letöltött időt is. Müller Rolf úgy vélekedett ezzel kapcsolatban, hogy valószínűleg nem volt már akkor érdek, hogy teljesen eltüntessék Péter Gábort. Hozzátette, emellett 1957-ben Kádár Jánosnak támaszkodnia kellett a korábbi ÁVH-s garnitúrára is.

„Kádárnak nagyon erős szerepe volt Péter megtűrésében. Pontosan nem lehet kimutatni, de éppannyira beleszólhatott a perbe a politika, mint amennyire az 1956-os szabadságharcosok elleni ítéletekbe” – részletezte.

Péter Gábor 87 évig élt, 8 évig tartott az államvédelmi karrierje, de előélete és a szabadulás utáni 34 éve is izgalmas a történész elmondása szerint.

Müller Rolf elmondta, habár mindenkinek megvan a maga Péter Gábor képe, a közös nevező, hogy az erősen kapcsolódik az erőszak alkalmazáshoz, ami a hatalom megragadását és megtartását szolgálta. Nem véletlen tehát, hogy az erőszak vezérfonalként jelenik meg a könyvben is” – zárta Müller Rolf, Az erőszak neve: Péter Gábor című könyv szerzője.

A Terror Háza Múzeumban rekonstruálták Péter Gábor dolgozószobáját is fényképek és beszámolók alapján, ahol kis monitorokon azoknak a képeit láthatjuk, akik áldozatul estek a rendszernek. Őket kegyetlenül megkínozták vagy halálra verték. Közülük egyébként sokan vallattak és vallottak is, többször megfordultak mindkét szerepben.

hiradó.hu


Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »