Sokat elmond az amerikai elit tudásáról mivel próbáltak “trollkodni” az oroszok ellen. Íme ezzel a képpel:
Na most, ez kb. olyan – persze nem pontos a párhuzam -, mintha valaki a pozsonyi kastély vagy a kolozsvári Szent Mihály-templom képével igyekezne “bizonyítani” lám, Szlovákia és Románia mennyivel is fejlettebb, kulturáltabb országok, mint az elmaradott Magyarország.
Trollkodáshoz azért ismerni kellene legalább alapszinten azt, amivel trollkodunk. Íme tehát pár ismeret.
A XV. sz. előtt egyszerűen nem létezett a szó mai értelmében vett orosz és ukrán. (Ahogy belarusz se.) Az egyetlen önálló keleti szláv nép a ruszin volt, mely egyszerűen földrajzi és politikai okokból külön volt a többi keleti szlávtól: hiszen a ruszinok a Kárpátokon túl (keleti szláv szemmel nézve) éltek, ráadásul a IX. sz. végétől magyar uralom alatt.
A ruszinokat leszámítva azonban a keleti szlávok egységesek voltak, persze önálló törzsek alakjában, önálló nyelvvel (nyelvjárással), de ezeknek nem feleltethető meg egyik későbbi keleti szláv nép se: se az orosz, se az ukrán, se a belarusz. A mai ukrán modern délibábos nemzetépítés persze igyekszik kapcsolatot keresni az egyes szláv törzsek és a mai szláv népek között, de ez kb. olyan, mintha ma valami Magyarországon az egyes honfoglaláskori magyar törzsekből akarná levezetni a mai magyar lakosság egy bizonyos részét.
Az orosz állam megalapítása 862-ben történt. Azonban ez az „orosz” szó akkor még minden keleti-szlávot jelentett, oroszul különbséget is szokás tenni Русь Rusz és Россия Rosszija között – bár melléknévként mindkettő русский russzkij -: a Русь a korai állam és a Россия a modern állam.
Az eredeti „orosz” nevet az oroszok és a ruszinok tartották meg, míg a másik két keleti-szláv nép más nevet “választott”. (A русин ruszin szintén a Rusz szó egyenesági leszármazotja. A középkori magyarban a ruszinokat “kárpát-orosz” néven is emlegették.)
A 862-ben alapított Rusz lakossága kb. fele-fele arányban lehetett szláv és finnugor, vékony viking uralkodó réteggel. Az orosz őskrónika szerint két szláv és két finnugor törzs elhívta a viking Rurikot, hogy uralkodjon felettük. Az állam központja Novgorodban volt, ez akkoriban jelentős város volt, míg ma kisváros – nagyjából félúton fekszik a mai Moszkva és Szentpétervár között.
Az új állam azonnal terjeszkedni kezdett, déli irányban a többi keleti-szláv törzs felé és keletre a finnugor területek – a mordvák és marik földje – felé. 882-ben a főváros átkerült Kijevbe, innen az állam népszerű neve: „Kijevi Rusz”.
Rusz gyengülni kezdett a XII. században, lassan kialakult 3 de facto önálló állam:
- északon Novgorod központtal,
- nyugaton Kijev központtal,
- keleten pedig Vlagyimir központtal (jelenleg kisváros a mai Moszkvától kb. 200 kilométerre keleti irányban).
A XIII. században mind a 3 államot meghódították a mongolok (lásd tatárjárás). Míg Magyarországon a tatár (mongol) uralom ideiglenes jelenség volt, az orosz földeken a mongolok tartósan berendezkedtek.
A mongol uralom gyengülése, majd megszűnése azonban másképp zajlott az egyes részeken.
Keleten a vlagyimiri állam meghódította a novgorodi államot, a főváros át lett helyezve Vlagyimirből Moszkvába. Ettől kezdve az állam neve Великое княжество Московское – azaz Moszkvai Nagyfejedelemség. Az állam hivatalos célja a kezdetektől az ősi Rusz állam visszaállítása volt, azaz a még idegen hatalom alatt álló keleti-szláv területek “felszabadítása”.
Nyugaton viszont a mongol uralom végével nem sikerült az önálló államot visszaállítani, az felosztásra került Lengyelország és Litvánia között. Ez a tény még inkább erősítette azt a moszkvai elméletet, hogy ezek az ő területeik idegen uralom alatt.
Tehát innen kezdve a folyamat lényege Moszkva terjeszkedése nyugat felé, ami orosz szemszögből felszabadítás, lengyel-litván szemszögből meg nyilván idegen hódítás.
A XVII. század középére ez a terv 90 %-ban sikerült is, a legnagyobb siker az ukrán felkelés, Bogdan (ukránul: Bohdan) Hmelnyickij vezetésével a lengyel uralom ellen, ami után a felkelők 1654-ben kimondták csatlakozásukat Oroszországhoz.
Ez manapság kissé zavart okoz a modern ukrán nemzetépítésben: hiszen egyrészt Hmelnyickij ukrán nemzeti hős, másrészt meg ő alapozta meg az orosz uralmat, mely nem háborús hódítás eredménye. Szóval jellemzően hosszú magyarázkodás övezi a témát.
Aktualitása az 1654-es megállapodásnak: ennek 300. évfordulóján, 1954-ben lett átadva a Szovjetunión belül a Krím Oroszországtól Ukrajnának, az “örök orosz-ukrán szövetség” jelképeként.
Az egyetlen további keleti szláv terület, mely ezek után se volt orosz uralom alatt az a mai Belarusz legnagyobb része és Ukrajna nyugati sávja, ez lengyel maradt, majd a XVIII. végétől fel lett felosztva Ausztria és Oroszország között – az osztrák rész lett a Galícia nevű tartomány Lemberg (Lvov/Lviv) székhellyel.
Ezt a területet már a Szovjetunió szerezte “vissza” a XX. sz. közepén: a Molotov-Ribbentrop paktum egyik rendelkezése volt ez. Ma a terület északi része Belaruszhoz tartozik, déli része Ukrajnához.
Ezek után érthető: a hagyományos orosz értelmezés szerint az ukránok és a belaruszok nem önálló népek, hanem az orosz nép sajátos, területi csoportjai, akik az idegen uralom alatt sajátos, eltérő szokásokat sajátítottak el. Ezt az elnevezés is mutatja: a belarusz jelentése “fehér orosz”, míg az “ukrán” szó nem volt használatban sokáig, helyette a “malorossz” – “kisorosz” – elnevezés volt divatban. Az „ukrán” név gyakorlatilag csak a szovjet korban vált egyedülállóvá.
Ahogy a hagyományos orosz értelmezés az is, hogy Oroszország az a korai Rusz modern szakasza. Ezt a szovjet értelmezés is elfogadt, lásd a szovjet himnusz első 2 sora: “Союз нерушимый республик свободных / Сплотила навеки Великая Русь”, azaz “Szabad köztársaságok megbonthatatlan szövetsége / Örökre összeforrasztotta a nagy Rusz”, a “hivatalos” magyar fordítás szerint “Szövetségbe forrt szabad köztársaságok / A nagy Oroszország kovácsolta frigy” de ez nem adja vissza a “Rusz” szó jelentőségét.
A mai ukrán nemzettudat (mármint nem a délibábos nemzettudat, hanem a tényeket figyelembe vevő) természetesen nem fogadja el a fenti orosz értelmezést. Helyette azt vallja, hogy a Rusz feletti mongol uralom végével végérvényesen elkezdődött a két önálló – orosz és ukrán – nép kialakulása, majd ez idővel stabilizálódott, így bár közös az eredet, de a mai oroszok és ukránok két külön nép immár 500-600 éve.
Ami pedig az államot illető, a modern ukrán értelmezés is ez: Rusz ősi állam, mely nem volt a mai értelemben se orosz, se ukrán, de mindkettőnek közvetlen elődje, ez szétesett, majd lett 2 állam: nyugati ukrán és keleti orosz, keleti orosz uralom alatt állt sokáig az ukrán rész, de ez utóbbi mindigis rendelkezett egyfajta önállósággal, s íme 1991 óta ez az ukrán terület immár tartósan független.
De a lényeg: bármelyik értelmezést is fogadjuk el, egyik se alkalmas arra, hogy X-XII. századi kijevi épületek képeiből valahogy oroszellenes üzenetet lehessen faragni.
Szóval az amerikai “trollkodás” egyetlen eredménye: annak bemutatása mekkora barmokból áll az amerikai elit.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
