A baloldali kormánykoalíció gyanús ügyei véletlenül sem érdeklik az uniós szerveket
Sokan a mai napig úgy tekintenek Németországra, mint egy mintaállamra, ahol jogállam és szabadság van, jól élnek az emberek, és ahol politikai stabilitás és nyugalom tapasztalható. De ez az idealizált kép mára már elavult, és olyan, mint a délibáb. Németország ma egyre inkább úgy néz ki, mintha a néhai NDK kebelezte volna be a nagy hal NSZK-t, és emésztette volna meg annak egykor szabad, demokratikus társadalmi rendjét. A politikai korrupció is oly mértékben elburjánzott, hogy Vera Jourová uniós biztosnak inkább a német kormány tagjainak és egyéb politikusainak disznóságaival kellene foglalkoznia, mert a baloldali kormánykoalíció tagjainak is van elég zűrös ügye. Segítek is neki néhány példával, hogy könnyebb legyen a munkája. Persze egyáltalán nem biztos, hogy időt szakítana erre is, mivel neki a lengyel és a magyar kormányok, politikusok üldözése a fő feladata.
Ha már a jogállamiságról van szó, akkor kezdjük a legfőbb jogvédővel, Stephan Harbarthtal, a német alkotmánybíróság elnökével, akinek alkalmasságát és kvalifikációját, valamint professzori címének jogszerű megszerzését sokan kétségbe vonják. Harbarthnak gazdasági ügyekkel foglalkozó ügyvédként semmilyen bírói gyakorlata nem volt, de a CDU parlamenti frakciójának helyettes elnökeként Angela Merkel egyik bizalmasának számított. Merő véletlen, hogy pont abban az ügyvédi irodában volt partner, amely a dízelbotrány kirobbanásának idején a Volkswagen konszernnek dolgozott! Majd amikor a parlament jogi és fogyasztóvédelmi szakbizottságában a VW csalási botrányát vizsgálták, Harbarth a parlamentben megszavazta a VW-téma napirendről történő levételét. Persze lelkiismeretes jogkövetőként arról nem szólt, hogy az érintettet pont az ő irodája képviseli. Eddigi elnöksége ideje alatt több olyan vitatott döntést hozott az alkotmánybíróság, amelyekkel a mindenkori kormány politikáját támogatták. De persze ezek lehettek véletlenek is, és semmi közük az elnök úrnak a politikához fűződő kapcsolataihoz.
Thomas Haldenwangról (CDU), a Szövetségi Alkotmányvédelmi Hatóság (BfV) elnökéről egy tévéműsorban kiderült, hogy a radikális klímaaktivisták rajongója. Ahelyett, hogy apparátusával ezeket figyeltetné és akadályozná meg a nagyvárosok közlekedését megbénító ragasztós játékukat, Haldenwang véleménye a Letzte Generation (Utolsó Nemzedék) „aktivistáiról” hajmeresztő. Annak örült, hogy a fiatalok érdeklődnek a politika iránt, és elkötelezik magukat egy olyan elemi ügy érdekében, mint a klímaváltozás. Kiállnak a klímavédelem érdekében, de a bűncselekmények elkövetése nem teszi ezt a csoportosulást szélsőségessé – mondta egy tévéműsorban. Tehát a német alkotmányos jogrend védelméért felelős titkosszolgálat vezetője olyan radikális klímavédőkkel szimpatizál, akikről a CSU vezető politikusa, Alexander Dobrint azt mondta, hogy azok „a holnap klíma RAF-ja” (Vörös Brigádok Frakció) lehetnek, amit meg kell akadályozni. A múzeumokban műalkotásokat festékkel, ételekkel leöntő önjelölt klímavédő idióták akciói azért veszélyesek, mert csökkentik a gátlásokat, és egyre radikálisabb módszerekre késztethetik a szimpatizánsaikat is.
Bezzeg a kormánynak a koronavírus-járvány idején foganatosított szigorú, de utólag értelmetlennek és károsnak bizonyult rendelkezéseit megkérdőjelező és azok ellen tüntetéseket szervező vagy azokon felszólaló emberek megfigyelésére volt és van kapacitás. Őket több esetben házkutatással, előzetes vizsgálati őrizetbe vétellel, munkahelyükről történt kirúgással vagy tudományos fokozataik visszavételével vegzálták. Ezeket a módszereket a keletnémet titkosszolgálat, a Stasi is előszeretettel alkalmazta. A korlátozó intézkedések ellen tüntetőket Berlinben hétről hétre úgy megverték a rendőrök, hogy még az ENSZ emberi jogi különmegbízottja, Nils Melzer is elítélte az SPD-s belügyi szenátor verőlegényeinek túlkapásait, és rendszerszerű hibának minősítette azokat. (Bezzeg 2006-ban lapítottak.)
Haldenwang főnöke, az SPD-s belügyminiszter Nancy Faeser előkapart egy szintén NDK-s kifejezést, az „állam és képviselőinek kigúnyolását” (NDK büntető törvénykönyv 106. cikkelye), amelyet azokra értik, akik az „állam delegitimizálását” propagálják, azaz kétségbe vonják annak jogszerűségét. Erre a témára Haldenwang 2021 áprilisában egy külön osztályt hozott létre. Tehát aki ma Németországban az államot vagy annak képviselőit, politikusait kritizálni meri, azokról lealacsonyító, sértő vagy akár humoros kijelentéseket mer tenni, azt megfigyelhetik, listázhatják, előzetesbe helyezhetik és bíróság elé citálhatják. Ezt a sajtó képviselőivel is megtehetik. A Bild korábbi főszerkesztőjét, Julian Reicheltet is kirúgták, mert túl kritikus volt Angela Merkel kormányával szemben. A sajtószabadság német értelmezése rendszerszerűen hibás.
A fent említett korlátozásokkal gyökeresen megkérdőjelezik és kiiktatják a német alaptörvény 5. és 8. cikkelyeit, amelyek a szabad véleménynyilvánításhoz, a sajtószabadsághoz való jogokat és a gyülekezési szabadságot szentesítették. Ez egy jogállamhoz nem illő dolog. Jourová asszony, ezeket tessék már kivizsgálni! De a hab a tortán az volt, amikor Nancy Faeser egy parlamenti felszólalásában azt követelte, hogy fordítsák meg a bizonyítási kényszert, és annak kelljen bebizonyítania, hogy ártatlan, akit az állam szélsőségesnek és államellenesnek tart! A közalkalmazottakra újra bevezetik a világnézeti/lelkiismereti vizsgálatot, hogy kiszűrjék azokat, akik szerintük államellenes világképpel rendelkeznek. Ez összefér a jogállamisággal?!
Bajorországban három ügyész és tizenöt felfegyverzett rendőr az AfD képviselőinek parlamenti irodáját kutatta át minden alapos ok nélkül. Mindezt a szerzői jog megsértésének gyanúja miatt, mert egy parlamenti videót megvágva tettek közzé. Ez ugyan nem szép dolog, de ezt a csekély jogsértést használták fel arra, hogy számítógépeket, adathordozókat foglaljanak le. Különböző ürügyekkel ilyen házkutatások voltak a jobboldali AfD párt düsseldorfi és berlini irodáiban is. Felmerül a gyanú, hogy ezek kapcsán esetleges „járulékos fogásokat” akartak találni, hátha valami terhelő bizonyítékra lehet szert tenni. Ezek az akciók kísértetiesen hasonlítanak az USA-ban a demokrata párti kormány rendőrhatóságainak módszereihez. Lásd például a Trump elnök mar-a-lagói lakóhelyén végrehajtott FBI-akciót.
Képzeljük el, mekkora balhé lenne abból, ha Magyarországon a rendőrség hasonló módon felforgatná valamelyik ellenzéki párt irodáit, lefoglalna számítógépeket stb. A holland miniszterelnök Rutte vagy a belga EP-képviselő Verhofstadt azonnal a nyakunkra küldené az EU magánhadseregét, a European Gendarmerie Force embereit, hogy megvédjék az ő értelmezésük szerinti jogállamiságot.
De a német Zöldek is a saját klientúrájukat etetik jól fizető állásokkal. A Junge Freiheit megírta, hogy a szövetségi kormány a CDU/CSU parlamenti frakciójának kérdésére beismerte: az ökolobbisták egyre inkább beszivárognak a kormányhivatalokba. A jelzőlámpa-koalíció egy éve alatt 17, eddig környezetvédelmi civil szervezetekben (BUND, Greenpeace, Agora Energiewende, Bioland és a Deutsche Umwelthilfe) tevékenykedő aktivista kapott jól fizető pozíciót különböző minisztériumokban. A legtöbbet a zöldpárti Cem Özdemir vezette mezőgazdasági minisztérium szívta fel.
De ugye a korrupció gyanúja fel sem merülhet?! A kérdésre az adott okot, hogy Annalena Baerbock zöldpárti külügyminiszter még március elsejével különmegbízott államtitkárként felvette a Greenpeace korábbi amerikai állampolgár főnökét, Jennifer Morgant, aki sebtiben, két nappal hivatalának elfoglalása előtt megkapta a német állampolgárságot. Robert Habeck gazdasági minisztériumában olyan volt NGO-aktivista kapott zsíros államtitkári állást, mint az ökoszocialista Sven Giegold, a szélsőbalos Attac káoszcsapat egyik alapítója vagy Patrick Graichen, az Agora Energiewende zöld lobbiszervezet egyik vezetője. De ezek is biztosan jogszerűen történtek, ugye, Jourová asszony?! Nekik nem kell korrupcióellenes hivatalt létesíteniük?!
Ez a néhány kiragadott példa is jól illusztrálja, hogy Németországban jelentős gondok vannak a jogállamisággal, csak őket nem merik bírálni, megbüntetni, a fősodratú sajtóban sárba tiporni. Persze, mert ott nincs egyetlen jobboldali, konzervatív tévéállomás sem, és a baloldali írott sajtó is óriási fölényben van, mert az állam leplezetlenül és közvetlenül százmilliókkal támogatja, de Bill Gates is gyakran juttat milliókat a neki kedvező tudósítások fejében, mint például a Der Spiegel magazinnak. Mindezt persze szigorúan a sajtó- és véleményszabadság védelmében. Mert csak azt szabad, ami beleillik a balliberális véleményformálók narratívájába. A többieket meg fizetett „tényvizsgálók” hadával üldözik minden fórumon. A jogállamiság és a sajtószabadság hiányosságairól szóló mantra csak ellenünk szól. Már nagyon unalmas!
Vida Ákos
A szerző újságíró (München)
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
