Ágai Zoltán Györgyöt elgázosították Auschwitzban, majd végelgyengülésben meghalt a bajai szovjet fogolytáborban – A honvédelmi miniszter pedig közben hősi halottá nyilvánította

Ágai Zoltán Györgyöt elgázosították Auschwitzban, majd végelgyengülésben meghalt a bajai szovjet fogolytáborban – A honvédelmi miniszter pedig közben hősi halottá nyilvánította

A Duna bal partján fekvő Baján a várost 1944 októberében megszálló Vörös Hadsereg az egyik legfélelmetesebb fogolykoncentráló tranzittábort hozta létre, ahonnan német, magyar és más nemzetiségű hadifoglyok, illetve polgári személyek tízezreit deportálták a Szovjetunióba. Az egykori tábori orvos és mások beszámolója szerint a rettenetes körülmények miatt a táborban legalább nyolcezer ember meghalt, holttestüket a tábor körül tömegsírokba temették. A bajai szovjet haláltábor közel tízhónapos fennállása idejéből rábukkantunk három magyarországi zsidó áldozat nevére is, akiket a jeruzsálemi Jád Vásém – Holokauszt és Hősiesség Emlékhatóság – figyelmen kívül hagyva azt, hogy a Vörös Hadsereg fogolytáborában vesztették életüket – a holokauszt áldozataivá nyilvánított.

Mielőtt a Vörös Hadsereg bajai fogolykoncentráló központjában elhunyt három, a zsidók által hivatalosan a holokauszt áldozataivá nyilvánított magyarországi zsidóról rendelkezésünkre álló adatokat megosztjuk, szólnunk kell magáról az 1990-ig titkolt, elhazudott, meghamisított történetű bajai szovjet koncentrációs táborról. Valójában a mai napig keveset tudunk erről a bajai, valóban haláltáborról – amiképpen a Magyarország területén fölállított többi szovjet táborról is -, amelyben hitelt érdemlő források szerint alig közel tíz hónap leforgása alatt legalább nyolcezer különféle nemzetiségű polgári személy és hadifogoly vesztette életét, de leginkább magyarok és németek. Hét évtizedes hazudozás és elhallgatás után Bognár Zalán 2013-ban publikálta az első, tudományos kutatáson alapuló tanulmányát a bajai szovjet haláltáborról (Bognár Zalán: A szovjetek egyik legjelentősebb magyarországi fogolykoncentráló központja – Baja, 1944-1945.) A táborra vonatkozó információkat leginkább Bognár Zalán tanulmányából merítettük.

Baja városát a Vörös Hadsereg 1944. október 21-én foglalta el, s nemsokára a Vaskúti úti utászlaktanyát és a vele szemben levő barakktábort is átalakították fogolykoncentráló táborrá, ahová a már elfoglalt országrészekből, de később még Németországból is hadifoglyok és a polgári lakosság tízezreit szállították, illetve hajtották sokszor több száz kilométeres gyalogmenetben. A civilek és a katonák legtöbbje német és magyar volt, de a megszálló ázsiai horda más nemzetiségűeket is foglyul ejtett. Amint a bajai halotti anyakönyvbe a háború után megejtett bejegyzésekből kiderül, még magyarországi zsidókat is fogva tartottak ebben a táborban. (Az egyébként a háború után rendkívül jellemtelen módon viselkedő Kosztolányi Dezsőné, Harmos Ilona a három kiadást is megért Tüzes cipőben című naplóregényében leírja, hogy a nagy magyar költővel közös gyermeküket, Kosztolányi Ádámot is elkapták a „felszabadító” oroszok Budapest utcáin és a ceglédi szovjet fogolytáborba vitték. Harmos Ilona Budapestről gyalog ment a fia után, akit az oroszok csak azután engedték ki, hogy az anya igazolta: a fia a zsidótörvények értelmében üldöztetésnek volt kitéve a „felszabadulás” előtti hetekben, hónapokban – H. J.)

A közel tíz hónapig, 1945 augusztus végéig fennállt bajai fogolytáborban állandóan mintegy 25 ezer különböző nemzetiségi és státuszú fogoly sínylődött, s alkalmanként egyszerre három-négyezer embert vagoníroztak be és indítottak útnak a nagy Szovjetunió felé. A bajai táborban elviselhetetlen volt a zsúfoltság, a foglyok legtöbbje a szabad ég alatt ázott-fázott éjjel-nappal. Bognár Zalán a tanulmányában idézi a haláltábor sebész főorvosát, dr. Dubecz Sándort, akinek az Orvosok Lapja 1946. 14. számában megírt visszaemlékezése (ekkor még lehetett viszonylag szabadon írni – H. J.) szerint összesen mintegy nyolcezer haláleset történt a fogolytáborban. A bajai tábor foglyai között sok volt az 1945. február 11-i budavári kitöréskor elfogott, valamilyen csoda folytán a helyszínen ki nem végzett magyar és német katona, illetve a főváros utcáin összefogdosott polgári személy.

A bajai halotti anyakönyvbe természetesen nem lett bejegyezve utólag sem a fogolytáborban az éhezés, a tífusz- és vérhasjárvány következtében meghalt összes fogoly. Csak azok halálát és adatait örökíti meg a halotti anyakönyv, akiknek nevét, személyi adatait az ottani „kórházban” szolgálatot teljesítő dr. Dubecz Sándor és más „egészségügyisek” feljegyeztek, megörökítettek. A Vörös Hadsereg által létrehozott bajai haláltáborban elhunytak neveit, személyi adatait is tartalmazó halotti anyakönyvet az amerikai mormon vallásfelekezet tagjai fényképezték le tették elérhetővé mindenki számára a világhálón. A táborban elhunytak között találunk három „izraelita vallású” magyarországi foglyot is, akiket később a jeruzsálemi Jád Vásém – Holokauszt és Hősiesség Emlékhatóság adattárában, s annak nyomán másutt is, a „holokauszt áldozataiként” tartanak nyilván. Magyarán, a három szerencsétlen sorsú zsidónak a bajai szovjet fogolykoncentráló táborban, oroszok által előidézett halálát is a „nácik és segítőik” nyakába varrták – az összes erkölcsi és anyagi következményekkel együtt.

Három magyarországi zsidó – róluk van tudomásunk – a szovjetek által létrehozott bajai haláltáborban halt meg, ám mindhárom neve szerepel a jeruzsálemi Jád Vásém – Holokauszt és Hősiesség Emlékhatóságnak a holokauszt-áldozatok neveit, személyi adatait, halálának helyét, idejét és módját feltüntető adattárában is. A holokausztáldozatok adatainak űrlapszerű feltüntetése mellett, attól balra, általában csatolva van egy úgynevezett „tanúlap” is, amelyen valaki tanúsítja a holokauszt idején elhunyt személy halálának tényét, személyi adatait és halálának helyét, körülményeit. Számos esetben ez a „tanúlap” a héber mellett más nyelveken, legtöbbször kétnyelvű változatban olvasható. Az egyik elhunyt halálának körülményeit feltüntető „tanúlap” a héber mellett magyarul is olvasható, de magyarra „emlék-lapnak” van fordítva, ami természetesen helytelen.

1. Dr. Polgár Imre
A jeruzsálemi Jád Vásém – Holokauszt és Hősiesség Emlékhatóság által szerkesztett és a világhálón is olvasható Holokausztáldozatok Nevének Központi Adattára elnevezés alatt a bal oldali, keretes, úgynevezett „tanúlapon” a teljes nevét nem vállaló, a dokumentum aláírásának dátumát nem feltüntető dr. A. Giora nevű személynek a következő „tanúsága” olvasható dr. Polgár Imréről:

"nőtlen, született 1916-ban a magyarországi Szentesen. Állampolgársága 1939-ben: magyar. Foglalkozása: orvos."

Én, dr. Giora A., lakik Tel-Aviv, Ben-Ámi utca 10. szám alatt, mint a fentebb említett személy munkatársi ismerőse ezennel kijelentem, hogy az itt közölt tanúság részletei a legjobb tudomásom szerint helyesek és a valóságnak megfelelnek. Kérem, hogy a fentebb nevezettnek Izrael Állama adományozzon emlék-állampolgárságot.

Tel-Aviv
Dr. A. Giora

Az dr. A. Giora információi alapján kitöltött „tanúlap” tehát nem tájékoztat bennünket arról, hogy dr. Polgár Imre hol, mikor és milyen körülmények között halt meg… (Vagy nagyon is jól tudták, csak akkor a „felszabadító” Vörös Hadsereget kellett volna megnevezni a zsidó orvos halálának előidézőjeként, magyarán a gyilkosaként, ami pedig még Tel-Avivban sem volt mindenki számára kellemes a háború utáni német- és magyargyűlölő hangulatban – H. J.) A Jád Vásém-oldal jobb felén Polgár Imre (itt doktori cím nélkül – H. J.) neve alatt jórészt az A. Giora által a bal oldalon látható „tanúlapon” közölt, meglehetősen hiányos adatok ellenére, jórészt azokra támaszkodva már azt a dr. A. Giora által nem közölt további információkat is megtudhatunk, például azt, hogy Szentes Csongrád megyében van, illetve Polgár Imrét „meggyilkolták”. S mivel a dr. Polgár Imre halálát „a nácik és segítőik” által kivitelezett zsidó holokauszt áldozatainak emléket állító Jád Vásém adatbázisában olvashatjuk, föl sem merül bennünk a gyanú, hogy az orvost esetleg a nácinak nem nevezhető, a nácik segítőinek nem mondható Vörös Hadsereg katonái „gyilkolták meg”, méghozzá egy szovjet fogolykoncentráló táborban. Pontosabban: a megszálló oroszok idézték elő a halálát azzal, hogy mint volt zsidó munkaszolgálatos orvost Magyarország területén haza kellett volna engedni, nem pedig kitenni a bajai haláltáborban dühöngő vérhas- és tífuszjárványnak.

Galla László (Gunst László), dr. Polgár Imre iskolatársa és barátja volt Szentesen az elemi iskolában és a gimnáziumban egyaránt, s a világhálón is olvasható önéletrajzában egyértelműen cáfolja a jeruzsálemi Jád Vásém adatbázisában szereplő állítást, miszerint a szentesi születésű orvos a holokauszt áldozata, azaz értelemszerűen a magyarok vagy a németek által megölt személy lett volna. A Polgár Lászlóval egy esztendőben, 1916-ban, Szentesen született Galla László leírja, hogy barátja a Magyar Királyi Honvédség munkaszolgálatosaként került szovjet hadifogságba, s „már itt, Magyarország kellős közepén, Baján valamilyen járványban halt meg” – írja.

Az igazsághoz hozzátartozik a budapesti Páva utcában létrehozott Holokauszt Emlékközpont dr. Polgár Imrét értelemszerűen a holokauszt áldozatának tünteti fel, de megírja: „Munkaszolgálatos volt, egy szovjet hadifogolytáborban halt meg betegségben.” A budapesti Holokauszt Emlékközpont adattára is holokausztáldozatként tünteti fel dr. Polgár Imrét, de már közli azt is, hogy szovjet táborban halt meg, ám ez utóbbi fontos információt egyelőre még nem osztotta meg a vele szorosan együttműködő jeruzsálemi Jád Vásémmel.

Arra pedig, hogy dr. Polgár Imre pontosan hol halt meg, mikor, kik voltak a szülei, a bajai halotti anyakönyv ad felvilágosítást: a bajai halotti anyakönyv 1946. február 12-én, a 87. folyószám alatti bejegyzése szerint Polgár Imre, 29 éves, izraelita vallású, Szentes, Bocskai utcai lakos 1945. június 20-án hunyt el. Szülei: Polgár Sándor és Pláger Rózsa. Az elhalálozás helye: Baja, Vaskúti úti fogolytábor. Az aláírás előtti megjegyzések rovatában dr. Wilhelm Dezső anyakönyvvezető-helyettes ezt írja: „Utólagosan bejegyezve a H.M. 405.042-1945. Hfog. és veszt. szn. leirata alapján.”

2. Dr. Hollósi László, ügyvéd
A jeruzsálemi Jád Vásém – Holokauszt és Hősiesség Emlékhatóság által szerkesztett és a világhálón is olvasható Holokausztáldozatok Nevének Központi Adattára elnevezés alatt a bal oldali, keretes, héberül kitöltött, úgynevezett „tanúlapon” dr. Hollósi László utónevét egy bizonyos Ávráhám Fábián nevű önkéntes analfabéta valamilyen meggondolásból „Vlagyiszláv” változatban is leíratja. A „tanúsító” szerint dr. Hollósi László 1905-ben született a magyarországi Pécsett, s az állandó lakhelye is Pécsett volt. Foglalkozása: ügyvéd. „A náci megszállás előtti állampolgársága: magyar.” A háború alatti lakhelye: Pécs. „Halálának helye és ideje Baja (Pécs), 1945.” (A „tanú”, ha már az elhalálozás helyéről, Bajáról tud, nyilván azt is tudnia kellett volna, hogy az ottani szovjet táborban halt meg, ezt azonban tapintatosan elhallgatja – H. J.) Nős, a neje leánykori neve: Grüner Éva. A férj neve: Vlagyiszláv (sic!)

Én, Fábián Ávráhám, Kirját Ono, Los Angeles utca 10. szám alatti lakos, mint a fentebb említett személy ismerőse ezennel kijelentem, hogy az itt közölt tanúság részletei a legjobb tudomásom szerint helyesek és a valóságnak megfelelnek. Kérem, hogy a fentebb nevezettnek Izrael Állama adományozzon emlék-állampolgárságot.

1957. február 10-én
Fábián

Dr. Hollósi Lászlóval kapcsolatban a világhálón olvasható még egy angol nyelvű ismertető is, amelyben az is szerepel, hogy 1907-ben született (tehát nem 1905-ben – H. J.), „meggyilkolták” a Bács-Bodrog megyei Baján, 1945. március 22-én (Ez utóbbi adat valóban így van, ám azt itt sem írják le, hogy dr. Hollósi a Vörös Hadsereg bajai fogolytáborában halt meg – H. J.) Az adatlap forrásként megjelöli a Beata Klarsfeld Alapítvány és a jeruzsálemi Jád Vásém által 1992-ben kiadott Nevek – A magyarországi munkaszolgálatos századok áldozatai című adatbázist.

Dr. Hollósi László egyáltalán nem szerepel a budapesti Holokauszt Emlékközpont Adatbázisában.

Arra vonatkozólag pedig, hogy dr. Hollósi László pontosan hol halt meg, mikor, s kik voltak a szülei, megint csak a bajai halotti anyakönyv ad felvilágosítást: a bajai halotti anyakönyv 1947. október 15-én, az 585. folyószám alatti bejegyzése szerint dr. Hollósi László ügyvéd, 39 éves, izraelita vallású, Pécs, Perczel utca 11. szám alatti lakos 1945. március 22-én elhunyt a bajai fogolytáborban. Szülei: Hollósi Mór és Kohn Emma. Aláírás: dr. Szebényi Dezső anyakönyvvezető-helyettes s.k.

3. Ágai Zoltán György tanuló(?), munkaszolgálatos (?), honvéd (?), vagy csak egy Budapesten bujkáló, majd az oroszok bejövetele után az utcán létszám-kiegészítés céljából elkapott zsidó fiú (?) – ez máig rejtély. Ám, az biztos, hogy a „felszabadító” Vörös Hadsereg bajai fogolykoncentráló táborában lelte halálát 1945. június 20-án, miután eredménytelenül próbálta meggyőzni a megszállókat (ha egyáltalán próbálta) arról, hogy őt üldözték a szovjetek ellenségei, a németek és a magyarok, ezért engedjék őt haza, Budapestre. A halálakor 18 éves Ágai Zoltán György földi maradványai valószínűleg a „málenkij robotra” kiszemelt és a bajai haláltáborban koncentrált magyarországi sváboknak, hadifogoly német és magyar katonáknak, polgári személyeknek a csontjaival együtt porlad a bajai Vaskúti úton állt fogolytábor közelében levő egyik jeltelen tömegsírban. (Az oroszok „jóvoltából” a halálukat Baján lelt katonák és polgári személyek szinte máig elhallgatott tömegsírjairól ír Wallinger Endre a Feltáratlan tömegsírok Baján. Akinek fakereszt sem jutott című igényes riportjában – H. J.)

Mindenekelőtt nézzük meg Ágai Zoltán György „holokausztáldozat” mivoltát tanúsító, a jeruzsálemi Jád Vásém által elkészített „tanúlapját”. A héber és magyar nyelven kiállított „tanúlap” (Ne zavarjon meg senkit, hogy a rossz fordítás gyümölcseként magyarul az "Emlék-Lap" kifejezés olvasható – H. J.) aláírója, informátora nem más, mint Ágai leánytestvére – valószínűleg a nővére -, dr. Nagy Elemérné úgy nyilatkozik, hogy a vele egy lakásban, a Budapest, VIII. kerület, Damjanich utca 31/a szám alatt lakó, kiskunfélegyházai születésű testvérét 1944-ben elgázosították Auschwitzban.

A Jád Vásém – Holokausztáldozatok neveinek Központi adatbázisa címen Ágai Zoltán neve alatt, a „tanúlaptól” jobbra új információként ez olvasható: Ágai Zoltán a magyarországi Kiskunfélegyházán született. Szülei. Géza és Magdolna. Nőtlen tanuló volt. A második világháború előtt a magyarországi Budapesten élt. „Zoltánt meggyilkolták a holokauszt idején. Ezek az információk a Nagy nevű nővére közlései alapján kitöltött „tanúlapon” alapszanak. A űrlapszerű táblázatban olvashatjuk még azt is, hogy a fiatal tanulót (akit életkora miatt nem vonultathattak be munkaszolgálatra – H. J.) „1944-ben gázkamrában meggyilkolták.”

Ágai Zoltán György azonban Auschwitzban sem lett elgázosítva, hiszen ott, a nővére állításával szemben, nem is járhatott, mert a „felszabadító” Vörös Hadsereg” katonái valószínűleg elcsípték a budapesti utcán és gyalogmenetben másokkal együtt elhajtották a bajai fogolykoncentráló táborba, ahol csak azért nem vagonírozták be a Szovjetunióba irányuló transzportba, mert az erőltetett menet, a táborban uralkodó iszonyatos körülmények és a járványok miatt a végletekig legyengült, majd 1945. június 20-án meg is halt. Ezzel együtt a halála után Dinnyés Lajos, akkori magyar honvédelmi miniszter (később miniszterelnök) a szovjetek által közvetetten ugyan, de meggyilkolt Ágai Zoltán Györgyöt – másokkal együtt – rendelettel hősi halottnak nyilvánította. Ágai Zoltán György tragikus sorsának emlékét jócskán beárnyékolja az tény, hogy a nővére, dr. Nagy Elemérné hazudott, amikor azt állította, hogy az öccsét Auschwitzban elgázosították. Pedig dr. Nagy Elemérnének a „tanúlap” kitöltésekor már tudomása lehetett arról, hogy Dinnyés Lajos honvédelmi miniszter hősi halottnak nyilvánította a Vörös Hadsereg bajai táborában elhunyt fivérét.

A budapesti Holokauszt Emlékközpont által összeállított adatbázisban egyáltalán nem szerepel Ágai Zoltán György neve.

A bajai halotti anyakönyv 1947. május 23-án, a 291. folyószám alatti bejegyzése szerint Ágai Zoltán György, 18 éves, izraelita vallású, honvéd, tanuló, Budapest, VIII. kerületi lakos 1945. június 20-án elhunyt a bajai hadifogoly táborkórházban. Szülei: Ágai Géza és Gottler Magdolna. A halál oka: végelgyengülés. Az aláírás előtti bejegyzések rovatban a következő olvasható: „A hazáért hősi halált halt”. Bejegyezve a 404.957 – közig. 1947. H. M. sz. rendelet alapján.” Aláírás: dr. Szebényi Dezső anyakönyvvezető-helyettes s.k.

Hering J. – Kuruc.info


Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »