Gyönyörűek az adventi Igék, melyek nem az emberi tülekedés, a lelki analfabetizmus és a gyűlölet tükrei. Az emberi lélek éhe és szomja csak Istennél elégül meg. Régi igazság ez. Az egyháztörténelemben ezért is született meg minden nagy ünnepünk előtt a lélektükör-gyakorlatok sora: egyéni elmélkedés, közösségi, több héten át tartó bűnbánati önismereti tanulás.
Mára mindkettő meglehetősen elsatnyult, aminek egyik tapasztalható következménye az egyéni és közösségi agresszivitás, tapintatlanság, gátlástalanság. Ma egyre nő a szeretetben, a tapintatban, a gyengédségben, a megbocsátásban abszolút analfabéták száma.
A legutóbbi jelentések szerint 183 háború zajlik adventi világunkban. Ebből kettőről tudunk leginkább, az ukrajnai és a gázai konfliktusokról. Látható-e egyáltalán az egyetemes, megváltó szeretet globális érvénye? Az, ami Jézus Krisztusban, a világ Megváltójában öltött testet, s az elmúlt kétezer év alatt mára közel 2,5 milliárd emberben hálózza be és fogja körül a földet, a keresztyénség planetáris jelenléteként. A szótér tu koszmu, az egész kozmosz Megváltójaként felismert Szabadító, aki a világ világossága is (János 8,12), szöges ellentétét alkotja minden pusztításnak. Sőt! Ő a személyes reménység és az éltető reményövezet egyházain keresztül a globálisan terebélyesedő emberi psychic numbinggal (J. Lifton), mindennemű humántartalékunk fenyegető kiszáradásával, mentális, kapcsolati elsivatagosodásunkkal szemben.
Ő egyedül, az 1:183 arányban a békesség övezete a háborúk zűrzavarában. Nem abszurd? Hogyan tud az Egyetlen, a SOLUS CHRISTUS sikeresen ellenállni ilyen pusztító és öldöklő sereggel szemben? Neki egyedül is megy, de hív téged is!
Onnan származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúskodások és istenkáromlások (Máté 15,19). Háborgó tenger sok ember szíve adventben is. Sőt még a szent ünnepeken is. Tornádók, cunamik szentségtelenítő indulatai tombolnak legbelül és köztünk is. Kevés ennek lecsendesítéséhez az erkölcsi tanítás, a törvény, a morál, de még a pszichológia vagy az igehirdetés is. Gyakran nagyon is szervezetten tartják fenn az egyes emberekben, időszakokban, népekben, népcsoportokban tomboló belső gyűlöletvihart. Mert valakiknek ez szolgálja érdekeit. Olykor a zűrzavart, a konfúziót szakrális eszközökkel is, gyűlöletprédikációval, háborús pszichózissal, médiapszichológiával, a Diabolosz minden létező emberi és mesterséges eszközrendszerével. Milliárdokért milliókat furorba, haragba hajszolva az egyik oldalon, s állandó fóbiában, félelemben tartva a másik oldalon. Az intézményesített, strukturális, de-szakralizált, szentségtelenített bűnnel, ami kétszeres bűn, mert a szentség, jóság, humánum álarca mögé bújva öl és pusztít.
Nem új jelenség ez sem. De a furor és a fóbiakeltés nagymesterei ellen Jézus jó előre elkészítette a gyógyszert. Régen, az Ő tanítását és hitét követők körében született meg a mondás: In confusionem hominis – Dei providentia. Az emberi zűrzavarban is jelen van Isten előrelátása, megtervezett jelenléte. Álarc nélkül, felismerhetően. Hogyan?
Az ószövetség gyógyító, terápikus üzenetei között ott van Dávid önvizsgálatának summája és kérése: Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem! (Zsolt 51,12). Ez a kiindulás. Jézus a hegyi beszédben megmutatta: Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent (Máté 5,8), amiből a Szentlélek logikája szerint az is következik: a tisztátalan szív, a furor és a fóbia belső hona az, ami sötét felhőként eltakarja a napot. A tiszta Isten-látást. Ennek hiánya pedig ateizmust szül: Isten-homályt, Isten-derengést, Isten-feledést (Gottesdämmerung, Gottesvergessenheit, Gottesdunkelheit). Súlyos, korábban ismeretlen, 20. századi szavak. Ma ebben a világkorszakban darvadozunk. Ez a digitális kor „emberképe”, ultrahangos státuszképe.
Itt nincs más terápia, gyógymód, mint az, amit Dávid, s Jézus nyomán Jakab apostol fogalmazott meg egyszerűen: „Tisztítsátok meg a kezeteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg a szíveteket, ti kétlelkűek” (Jakab 4,8). Ez a gyógymód viszont nem csodakapszula, amit bekapva, hipp-hopp megváltozik a lelki állapotunk. A változás időigényes, Jézus-igényes, Isten-igényes! Még a parányi is. Hosszadalmas önnevelés, közösségi, kisközösségi (családi, gyülekezeti, iskolai, nevelési, hitoktatási, erkölcsi) ráhatások tucatjai kellenek. Szentlélek- és szeretetterápia kell ahhoz, hogy valamit mozduljanak, változzanak az emberek, s részvételükkel kicsit is a világ. Evangéliumi só kell, kovász, ami megkeleszti az eszmemagvakat, s planetáris méretűvé szélesíti a Krisztus-terápiát. Mindennek rajtunk, bennünk, általunk kell kezdődnie és folytatódnia. Nélküled nem megy! Isten advent és karácsony, húsvét és pünkösd csodasorozatában megtette a magáét. Hogy katartikus megtéréstörténetekben vagy szelíden csendes víztükörré formálódhasson a lelked, ahhoz idő kell és türelem. Ezért is van az adventi négy hét. De legalább pár napig élünk-e ezzel a páratlan lehetőséggel?
Mielőtt túl sokat tulajdonítanánk magunknak vagy túlzott elvárásokkal élnénk másokkal szemben, jó tisztázni a tükör-összefüggéseket. Az Atyát senki sem látta, a Fiú az, aki kijelenti, kiábrázolja az Ő lényét és lényegét: szentségét, szeretetét, irgalmasságát. Aki látja a Fiút, az látja az Atyát, erről János evangéliumában szól Urunk (Ján 6). A Fiút pedig igazából az Igében láthatjuk meg, az Igéből ismerhetjük meg. A Bibliából. S aki megismeri az Atyát és a Fiút, az Szentlelke által képes arra, hogy életével tegyen bizonyságot mindhármukról.
Kit, s hogyan tükröz az életünk? A végtelenített tükörben csak mi magunk látszunk, vagy Ő, szentháromságos létében és lényében megsokszorozva? Ez az igazi adventi kérdés: lát-e Isten életünkön gyümölcsöket? Visszatükröz-e valamennyit Fiából belső-külső világunk? Dávid ezt így fogalmazta meg: Uram, előtted van minden kívánságom, nincs rejtve előtted sóhajtásom (Zsolt 38,10).
(Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
