Adventi kalendárium: A karácsonyi ünnepek a család köré épülnek Károly Zsolt2024. 12. 20., p – 08:50
A karácsony előtti időszakot nagyon szoktuk várni, és tele van mindig készülődéssel. Igazság szerint már hamarabb is elindul ez a folyamat, hiszen életünkben központi szerepe van a zenének, valamilyen formában készülődünk az adventi koncertekre, rendezvényekre.
Nagyon jó volt megélni, amikor a galántai vagy eperjesi kórus adventi koncertjein együtt énekelhettünk, együtt élhettük meg az olyankor megszülető csodát. Az utóbbi években az adventben tartott Ringató foglalkozások, a karácsonyi nagy Ringató gyerekkoncert csak még inkább az ünnepre hangolják lelkünket.
Amióta lányom, Virág énekes szólista pályára lépett, azóta pedig az ő koncertjei azok, amelyek felemelik a lelkem, megtelítenek hálával, csoda szép dallamokkal, érzelmekkel. Már nem szoktam izgulni érte, tudom, hogy különleges és csoda szép zenei utazás vár rám, és csak engedem, hogy vigyen; ünnepelek. Biztosan ezeknek az élményeknek a hatása is, hogy vágyunk az elcsendesedésre, a karácsonyi szentmisék népénekeire, az orgona hangjára.
Kapcsolódó cikkünk
A karácsony számomra az esztendő legszebb ünnepe. A hangulata, az illata, a színei, az üzenete, a mágiája és rítusai teszik számomra különlegessé, meghitté és gyönyörűvé. Ilyenkor lelassulunk, elmélyedünk, a szélesebb családdal is együtt vagyunk, együtt főzünk, sütünk, beszélgetünk, olyan fontos dolgokkal töltjük az időt, amire év közben kevés az alkalom: együtt vagyunk.
Munkámból adódóan nagyon megterhelő minden november és december, rengeteg programot szervezünk a somorjai Városi Művelődési Központban, szinte reggeltől estig benn vagyunk a munkahelyünkön a hétvégéket is beleértve. Ebből adódik, hogy nem igazán jut időm a karácsonyi ünnepekre való felkészülésre. Az ajándékokat is nagyon praktikusan oldjuk a családban, mindenki elmondja, hogy mit szeretne és online megrendeljük egymásnak.
Idén a naptár kegyes hozzám, hisz december 20-án dolgozom utoljára, így kapok három nap „felkészülési időt”. Lesz időm megvásárolni a karácsonyi menü hozzávalóit, lesz időm sütni, kidíszíteni a házat, megteremteni a karácsony hangulatát.
Kapcsolódó cikkünk
A karácsony számomra mindig a varázslat ideje volt, de talán még ennél is fontosabb az előtte lévő adventi készülődés szívemet megtöltő melegsége. Az otthon feldíszítése, a lágyan pislákoló esti fények és az a különös hangulat, ami ilyenkor beköltözik a mindennapokba – ezek mind a karácsonyt megelőző időszak varázsát erősítik.
Nálunk az advent a közös élményekről szól. A szegfűszeges narancs, a fenyőágak illata és a frissen sült mézeskalács mind-mind emlékeztet arra, hogy a karácsony nem csupán egy nap, hanem egy érzés, amit már hetekkel korábban elkezdhetünk magunkban hordozni. A lányaimmal ilyenkor együtt készítjük a díszeket, szárítjuk a narancsszeleteket és sütjük a vaníliás kiflit.
Az együtt töltött idő – a közös nevetések, a beszélgetések a csodákról – az, ami igazán meghatározza az ünnepi készülődést. Bár az utóbbi években az üzletekben a karácsonyi kínálat mar az őszi hónapok során kikerül a polcokra, én odafigyelek arra, hogy ne kezdjünk bele túl korán a készülődésbe, mert így könnyen elillan a varázsa.
A karácsonyfa díszítése nálunk mindig közös program, de a legnagyobb varázslatot talán mégis az a misztérium adja, amit a gyermekeink csillogó szemében látunk. Még hisznek a csodákban, figyelik, hogy vajon mikor toppannak be hozzánk a Télapó manói. Ez a varázslat számomra is újra és újra életre kelti a gyermeki hitet, ami annyira tiszta és őszinte.
Kapcsolódó cikkünk
Gyerekként a karácsony számomra egy varázslatos időszak volt. Már ekkor úgy tűnt számomra, mintha az idő se akarna elszaladni ez ünnep felett. Mintha ő is át szeretné élni a pillanatot. A meghitt, érzelemdús pillanatot. Az adventi naptár minden egyes kis ajándéka, a gyertyák fényében úszó családi összejövetelek, az izzófüzérben pompázó karácsonyfa, a vacsorai finomságok illata és a közösen énekelt karácsonyi dalok örökre a szívembe vésődtek.
A várakozás, az izgalom és a szeretet minden pillanata olyan erős hatással volt rám, hogy a mai napig emlékszem rájuk, mintha csak tegnap történt volna. Most, felnőttként, bár sok minden változott körülöttem, a karácsony ugyanazokat az érzéseket hozza elő bennem.
Az idő gyorsan telik, és a hétköznapok rohanása könnyen elnyelhet minket. Állandóan rohanunk. Mégis a rohanásban nemcsak másokat, de még magunkat se érjük utol. Valahogy nem találjuk a helyünk. Szinte sóvárgunk a boldogság és a viszonzottság állapotáért.
Éppen ezért fontos, hogy ilyenkor megálljunk egy pillanatra, és átérezzük az ünnep valódi lényegét. Azt a lényeget, ami ennek az ünnepnek a valódi célja. Karácsony nem csupán a szemkápráztató díszekről, ilyen-olyan ajándékokról vagy a rohanásról szól, hanem az együtt töltött időről, a szeretet megéléséről és a közösség erejéről.
Az ünnep célja, hogy visszataláljunk ahhoz, ami igazán fontos: az egymás iránti törődéshez, a hála megéléséhez, és ahhoz, hogy mindennapi életünkben is tudjunk nyitni és megnyílni. Karácsony idején érdemes mindenek előtt arra figyelni, hogy ne engedjük, hogy a külső elvárások, a vásárlási láz vagy a túlhajszolt napok elnyomják az igazi értékeket.
Kapcsolódó cikkünk
A karácsony számomra a béke és a szeretet ünnepe, amikor a család együtt lehet. Régen, amikor még az éghajlat is más volt, a karácsonyi szünet és az előkészületek mindig szánkózással és korcsolyázással kezdődtek.
December 24-én feldíszítettük a karácsonyfát, majd vártuk a Jézuskát, aki persze csak az istentisztelet után érkezett meg. Elmentünk a templomba, ahol mindenki részt vett a karácsonyi műsorban, utána hazamentünk, megvacsoráztunk, és kibontottuk az ajándékokat. Sajnos sok minden megváltozott azóta, de igyekszünk megőrizni az ünnepi szokásokat.
Egy felgyorsult világban élünk, rohanunk, és egyre ritkábban esik a hó karácsonykor. Fehér karácsonyunk már régóta nem volt, és a karácsonyfát sem 24-én díszítjük fel, hanem akár már 21-én. Kitakarítjuk a házat, a háziasszonyok sütik a finom süteményeket és pogácsákat, és természetesen ilyenkor az asztalra kerülnek az ünnephez illő ételek szentestére. Igyekszünk hűek maradni a régi szokásokhoz és értékekhez, és bízom benne, hogy a következő generációk is meg fogják érteni, miről is szól valójában a karácsony.
Darnai Bálint
pedagógus, Csilizpatas
Az ünnep egy lehetőség arra, hogy megpihenjünk, ne csak ajándékokat adjunk, hanem figyelmet, szeretetet és időt is. A legnagyobb ajándék az idő. A szeretteinkkel töltött idő. Így hát ne vesztegessük el ezeket! Hiszen az élet röpnyi pillanat, ami soha nem hagyja bepótolni ezeket a hiányzó pillanatokat.
A hétköznapok rohanásában hajlamosak vagyunk megfeledkezni a lassítás fontosságáról. Az adventi időszak arra is figyelmeztet minket, hogy megálljunk, és tudatosan töltsük el az időnket azzal, akiket szeretünk. Néha épp egy csendes, közösen eltöltött este vagy egy egyszerű beszélgetés jelenthet többet, mint bármilyen drága ajándék.
Most, ahogy az adventi hetek telnek, vegyünk egy mély levegőt, és emlékezzünk arra, hogy az ünnep nem arról szól, hogy mindent tökéletesen csináljunk. Az ünnep lényege abban rejlik, hogy megéljük a pillanatot, átérezzük a szeretet erejét, és megtanuljuk értékelni azt, ami igazán fontos. Ez a legszebb ajándék, amit adhatunk magunknak és másoknak. Kívánom, hogy mindenki találja meg az ünnepi időszakban a békét és a szeretetet, és hogy a karácsony ne csak az év végén, hanem minden napján jelen legyen az életünkben.
Ne csak díszben, ne csak a fában,
ne csak a fénytől izzó vendégszobában,
a szívekben legyen az igaz karácsony!
Martinovics János költő, pedagógus
Azt gondolom, hogy az advent nem csak a rohanásról és az ajándékok kereséséről szólhat, bár bevallom, nem kevés munka van ebben. A családunk nagy és szeretünk ajándékozni.
Ennek ellenére igyekszem kicsit lassítani, észrevenni a körülöttem lévő apró csodákat: egy gyertyafény melegségét, a frissen sült sütemény illatát, a kandalló tüzének esti ropogását, amikor már a gyermekeink alusznak és már csak ketten vagyunk ébren a férjemmel, a meghitt beszélgetés szépségét.
Talán a legfontosabb üzenet, amit az adventi időszak hordoz: figyeljünk magunkra és egymásra. Nem az a lényeg, hogy minden tökéletes legyen, hanem hogy szívből jövő örömöt adjunk és kapjunk. Hiszen a karácsony igazi varázslata bennünk rejlik. Engedjük, hogy a csodák belopózzanak az életünkbe, és töltsék meg azt fénnyel és szeretettel.
Derján Szabó Tünde, a DST Language Studio vezetője
Gyermekkoromra visszaemlékezve nincsenek romantikus emlékeim a karácsonyról, úgy tűnik ebben is anyukám nyomdokaiba léptem, neki sem volt ideje az előkészületekre, velem ellentétben viszont ő hajlandó volt egész éjjel sütni, főzni, hogy minden úgy legyen, ahogy azt a közösségi elvárások diktálták. Én csak magamnak és a családomnak szeretnék megfelelni, és eddig még senki sem panaszkodott.
Ami viszont nagyon hiányzik, az a hó. Szepsiben minden télen volt hó. A téli szünetben egész nap szánkóztunk a Cél úton, korcsolyáztunk a Bódván, nagyon sajnálom, hogy ez a lányom életéből kimaradt.
A gyerekkori karácsonyi étlapot főzöm én is: 24-én ebédre mákos bobajka, vacsorára káposztaleves, kirántott ponty és ecetes krumplisaláta. Van egy megszokott rituálénk: 24-én reggeltől 27-e estéjéig klasszikusok karácsonyi zenéit engedjük, és amint megszólal Ryba: Cseh karácsonyi miséje vagy Bach Karácsonyi oratóriuma, abban a pillanatban karácsonyi hangulatom van. A mi karácsonyunkhoz a cseh mesefilmek is hozzátartoznak, én sosem nézek tévét, de ilyenkor én is odakuporodom a cserépkályha mellé és szurkolok a „jónak”.
Nagy Myrtil, a somorjai városi művelődési központ igazgatója
A karácsonyi ünnepek mindig a család köré épülnek, nagyon kevés olyan szentestére emlékszem, amikor ne a szüleimnél lett volna együtt az egész család. A legnagyobb érték, ajándék, amikor mindannyian együtt vagyunk, szüleim, öcsémék és mi.
Az ünnepi menü, a vacsora közben hallgatott zene ugyanaz, a vacsora ideje is vágai szokás szerint pontban öt órakor van, ami közös imádkozással indul. Megköszönjük, hogy együtt vagyunk, és gondolunk azokra, akik már nincsenek itt velünk. Nagyon szeretjük, amikor apu/papa előveszi a harmonikát, és végigénekeljük a karácsonyi népénekeket.
Az is nagy élmény volt, amikor elmentünk mendikálni családtagokhoz, barátokhoz. A karácsonyfa fényénél ülni, beszélgetni, énekelni, együtt társasozni, közben anyu/mama finom süteményeit enni csoda jó. Van idő arra is, hogy kimenjünk sétálni, fényeket nézni, családunk legfiatalabb tagjával, Vincével lenni.
Varga Denisa zenetanár és lánya, Mórocz Virág énekművész
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
