Bizonyára minden településen megkezdődtek az adventi előkészületek, kézműves foglalkozások, községi és civil szervezetek szorgalmas munkája nyomán díszítések jelzik a karácsony jövetelét. Van aki ezt már előrehozza, csillognak a karácsonyfák – alig kezdődött el a várakozás ideje, ebből is látjuk, hogy nem tudunk lélekben időt adni és csodára várni, akkor megélni a csodát, amikor a karácsony elérkezik.
A vásárok nem tartoztak az adventi időszakhoz, a régi időkben elcsendesedtek a házak, nem volt mulatás, vásárlás, de volt egy egészséges izgalmas ünnepvárás, s egyben lelki feltöltődés a hajnali roráté miséken, valamint az adventhez tartozó ünnepnapok babonás szokásait is megélték eleink.
A Mikulás, a Borbála-nap, Luca napja, a szentcsalád-járás, betlehemezés, kántálás mind nagy élmény volt kicsinek, nagynak.
A régmúlt időkben nem volt díszítő jellege semminek, minden kihelyezett jelnek, vagy szokásnak, jelképnek üzenete volt. Az újabb kori szokásokból az adventi koszorú is divatba jött, olyannyira, hogy már a katolikus templomokban, is, de minden házban, községben ezzel is jelzik az advent kezdetét.
Az adventi koszorú szokása Európa-szerte csak a 20. században terjedt el. A huszonnyolc gyertya időközben négyre, a vasárnapok számára redukálódott, de megmaradtak a koszorút díszítő – illetve alkotó – örökzöldek, főleg fenyőágak.
A katolikusok a protestáns hagyományoktól eltérően lila gyertyákat állítanak az adventi koszorúra – egy kivételével: a harmadik, azaz az örömvasárnap gyertyájának színe ugyanis a koszorún rózsaszín. A lila a bűnbánat és a megtérés színe, a rózsaszín pedig a közelgő ünnepet jelképezi.
A hosszúkás adventi dísz négy gyertyával sem a mi szokásaink, illetve vallásunk jelképe. A körkoszorú (ez sem véletlen, hiszen jelzésértéke van ennek is, Molnár V. József jegyzeteiből megismerhetjük), s a négy gyertya színe közül a három lila a sötétség, míg az utolsó rózsaszín a fény jelképe, az öröm ünnepét, vagyis a növekvő fényt, Jézus eljövetelének közeledtét jelképezi.
Napjainkban, a jólétünket is bizonyítva, csillog-villog a karácsonyi díszítés kívül és belül, de vajon nem veszi-e el szemünk fényét, lelki átélésünket a sok csillogás? Bízom benne, hogy nem mindenkiét.
Persze értem én, és tudom, hogy jó végigmenni a településeken, falvakon, ahol a közösséget is éltetik a karácsonyi szimbólumok jeleivel.
A párkányi plébánián a Pro Culture Parkan szervezésében gyerekekkel, szülőkkel készültek az ünnepre Gerstner Ákos vezetésével. Fő támogatójuk a KULTMINOR és a városi önkormányzat.
Az advent első vasárnapjáról szóló felvételek Muzslán, Köbölkúton, Kétyen, Szímőn, valamint Párkányban készültek.
(Dániel Erzsébet/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
