Nyitókép: wikipedia.org
Az idei ugyan szokatlan, de mégis reménytelt adventben a Körkép.sk úgy döntött, hogy hétről hétre minden adventvasárnap egy-egy lelkiatyát megszólítva ünnepi gondolatokkal kedveskedünk olvasóinknak, hogy a hívek erőforrásra leljenek nálunk. Fogadják szeretettel ezúttal István atya gondolatait.
Advent 4. vasárnapja
Az Advent Isten világüdvözítő tervének beteljesülését mutatja be, kezdve az utolsó időkről szóló ígéretektől, a prófétai jövendöléseken keresztül Keresztelő Szent János kiválasztásáig, és fogantatásának bejelentéséig, amelyben fellépése és működése már úgymond kódolva jelen van. Ebben a folyamatban minden annyira egyértelmű, Isten valójában kijelentéseket tesz, akaratát tervszerűen érvényesíti. Izrael sorsa, mint előkép és modell Isten cselekvésének biztos tere.
Isten döntése az egyetemes emberiség megváltására egészen következetes és pontos. És mégis Advent végén, az utolsó vasárnap üzenetében Isten mintegy burkolt kérdést tesz fel Szűz Máriának: akar-e a Messiás és Üdvözítő anyja lenni? Beleegyezik-e abba, hogy rajta keresztül szülessen világra az Úr?
Jóváhagyja-e azt, amit Isten nemcsak a Szeplőtelen fogantatásától kezdve tervezett el, de a népével és az emberekkel úgy általában? Isten egy egész történelmen keresztül használja az embert, aki hisz. Szövetséget köt, feladatot és törvényt ad, segít, hogy az embernek erőnléte legyen, miközben halad a kijelölt cél felé. A terv véghezvitelét megelőzően pedig rákérdez Máriára: vállalod, megengeded, beleegyezel?
Isten alázata oly sokféleképpen mutatja be önmagát. Advent is ezt ragadja meg: az idők teljességében egy asszony beleegyezésére, akaratára bízza rá Magát. Isten mindent olyan gondosan előkészít. De a vége előtt mindig megkérdezi: akarjuk, hogy azt tegye velünk, ami egész életünkben titkosan el van rejtve, amiért létezünk, ami az eljövendő beteljesedés záloga?
A Szentlélek lehajlása Szűz Máriához a boldogságnak az evilági dimenziókon túli távlatait nyitja meg előttünk: magát Istent fogadhatjuk be az életünkbe, akármilyen kicsiny, viharvert, törékeny, sőt bűnös is az. Teoforosszá válhatunk mindnyájan, Isten gyermekeiként Istennek, a tökéletes szeretetnek befogadójává és cselekvő részesévé. A Lélek az ajtónk előtt áll és kopogtat. Arra kér, arra vár, hogy befogadva őt Isten templomává, a Szentlélek élő hajlékává legyünk.
István atya
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »