A városligeti Királydombtól hosszú utat tett meg 1983-as bemutatójától napjainkig az egyik legnépszerűbb magyar rockopera, az István, a király. A különböző módon és helyszíneken előadott mű mindenütt ezreket, tízezreket hódított meg, de a székely ember szívéhez közel minden bizonnyal a 2003-ban a csíksomlyói nyeregben és tavaly a Sepsi-Arénában került. A varázslat idén megismétlődik a székelyföldi nagyprodukció második évadának öt előadásán. A szombati bemutató végén közel háromezren énekelték himnuszainkat szinte mozdulatlanul, a tisztelet kijárt a nagy sikerű előadás négyszáz főnyi stábjának és az államalapítás évfordulójának.
Az augusztus 20. előtti napokban szinte évente levesszük könyvespolcainkról azokat a könyveket, amelyek Géza fejedelem korát, de akár még korábbi időket, Árpádot idézik, keressük a sorok között az események összefüggéseit, későbbi hatásait, igyekszünk fellelni azokat az erőket, amelyek máig hatnak, amelyek miatt itthon vagyunk és itthon érezzük magunkat. Talán ezt tette Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere is az István, a király székelyföldi nagyprodukció szombati bemutatójára készülve, mert köszöntőjében azt mondta, nekünk ez a mű nem csupán egy produkció, hanem a vérünkben van: ez a magyar emberek sorskiáltása, istenkeresése és imája, függetlenül attól, hogy Nagy-Magyarország melyik szegletében születtünk.
A városvezető szerint az István, a király rockopera azért rezonál olyan nagyon a magyarok lelkében, mert megjeleníti azt a kettősséget, ami bennünket, magyarokat jellemez. „Mi ugyanis egyszerre vagyunk büszkék arra, hogy ezer éve a sztyeppéről jöttünk a Kárpát-medencébe, de ugyanakkor arra is, hogy az elmúlt ezer év visszafordíthatatlanul európaivá tett bennünket. A szívünk a sztyeppéről származik, innen a féktelen szabadságvágyunk, de az elménk hűvös logikája nyugati, európai. Ezt, az Európában egyedi kettősséget a nagy alapítónak, Szent Istvánnak köszönhetjük, aki számunkra kijelölte az utat, a nyugati kereszténység útját, de magyarul, s mi azóta is a Szent István-i úton járunk.” Rajtunk múlik, mit viszünk tovább, visszük-e súlya ellenére életünket, mert ez a mi utunk, visszük-e, bárki bármit mond, mert hisszük, hogy ez a legtöbb, amit tehetünk, vagy feladjuk, esetleg másra várunk, hogy helyettünk vigye: mást kérünk, hogy rólunk döntsön – nyomatékosította Antal Árpád.
Azt ellenben, hogy egy – évtizedeken át minden korosztály számára érthető, szerethető és a különböző zenei ízléseken átívelő, szövegében történelmi hűségre törekvő – rockoperában kapunk ízelítőt a keresztény Magyarország alapításának koráról, a Boldizsár Miklós Ezredforuló című drámája alapján Bródy János szövegére Szörényi Levente zenéje alapján megszületett műnek köszönhetjük. Tavalyhoz hasonlóan a székelyföldi nagyprodukció idén is bizonyította, Székelyföldön, Erdélyben van érdeklődés történelmi múltunk iránt, fogékonyak vagyunk mindenre, ami magyarságunk megélésében erősít. Újból összeállt a művészeti, technikai és szervezői stáb, az önkéntesek sem sajnálták szabad idejüket munkával tölteni, a Sepsi-Arénában 13 ezer jegy fogyott el az öt előadásra. Erdély szíve ismét öt napig Sepsiszentgyörgyön dobog, még ma, holnap és holnapután is. Majd a függöny legördül. Az Orza Călin rendezte István, a király ellenben még sokáig bennünk él, amelynek minden korábbi rendezéstől eltérően nemcsak az a külön jutalma, hogy a miénk, hanem dinamikájában, érzésvilágában olyan aprólékosan építi fel a mi István, a királyunkat, hogy sorsunk imájaként is felfoghatjuk: Urunk, legyen meg a Te akaratod: „Adj békét, Uram…”
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
