Ádám László írása
„Ez a hosszú hajú teremtmény mindenütt az utamban van, mindig vár rám, vagy
szalad utánam. Ezt nem nagyon szeretem. Úgy volna jó, ha ott maradna a többi
állattal együtt.” (Mark Twain: Ádám és Éva naplója).
Nő és férfi. Nem egyformán nevelik és ítélik meg őket. Különböző szerepeik,
gondolkodásmódjuk okán eltérően értelmezik egymás mondandóját. Nem
csoda, ha olykor értetlenség és önzés vádjával illetik egymást.
A nők számára a társalgás jellemzően a figyelem, a megerősítés, a támogatás
megszerzésének módja. A nő együttműködésre törekszik, s célját legtöbbször
úgy szeretné elérni, hogy egyszersmind a másik fél jóindulatát is biztosítsa.
A férfiak világában viszont a beszélgetés az adatközlés és a versengés eszköze.
A férfi elsősorban saját helyzetét akarja erősíteni, megelőzni, hogy mások
irányítsák őt. Megoldásokat keres és javasol; nemigen törődik azzal, hogy
mások kegyeit keresse.
Mindenki ismeri, s hatékonyan alkalmazza is a nemére jellemző közlési formát,
visszafejteni azonban a másik nem nyelvezetét kevesen képesek.
A titkos tanok eddig csak a beavatottak számára voltak hozzáférhetők. Most
azonban eljött az ideje, hogy a közvitéz is megismerje őket.
A nőt a támogatás megszerzése, a férfit a tények és az eredmények érdeklik.
Éva szeretné kinyújtóztatni fáradt tagjait, ezért megkérdezi Ádámtól: „nem
akarsz megállni pár percre?” Ádám nem akarja vesztegetni az időt. Mit számít
az ő kényelme? Oldalbordája pedig majd szól, ha pihenni akar. „Nem”,
válaszolja, s hajt tovább.
Éva csalódott és dühös, mert nem teljesült kívánsága. Ádám is sértve érzi
magát, mert párja nem mondta ki nyíltan, mit szeretne. Gondolatolvasónak
tartja őt?
Ádám nem érti, hogy párja az esetleges szóváltást és visszautasítást szeretné
elkerülni. Éva pedig nem érti, hogy férjeurát mindenekelőtt az észszerű
gondolkodás és cselekvés elve vezérli. Mindketten megelőzhetnék a csalódást,
ha a másik nyelvén beszélnének. Ádám példának okáért visszakérdezhetne:
„megálljunk pár percre?”
Meghittség vagy függetlenség
A nőket jó érzéssel tölti el, ha azzal büszkélkedhetnek, hogy tartoznak
valakihez: „Ezt meg kell beszélnem a párommal.”
A férfiak ellenben szabadságuk korlátozásaként élik meg, ha egyezkedniük kell
párjukkal („odahaza kürtőkalapban szaladgálok az ágy alatt”), és nem egyszer
kínosan érinti őket, ha jelét kell adniuk elkötelezettségüknek.
Érzelmek vagy értesülések
Ha Ádám olvasni kezdi a Paradicsomi Híradót, Évának bizonyosan eszébe jut
valami…
Évának rosszul esik, ha férje nem beszélget vele érzéseiről. Ádám pedig nem
érti, miért van erre szükség. Igyekszik jó férj lenni. Meghallgatja Évát, ám
amikor ő kerülne sorra, mi jár a fejében, így válaszol: „semmi”, s folytatja a
Híradó böngészését.
A férfiút úgy nevelik, hogy ne legyenek érzései, vagy ne beszéljen róluk. A
férfi számára a beszéd nem érzelmek, hanem elsősorban ismeretek
megosztásának eszköze.
Évának tudnia kell, Ádám részéről nem elutasítás, ha éppen mással foglalkozik.
És férjuram is okosan teszi, ha eszébe vési, nem elég meghallgatnia, milyen
színű falevél a divat. Számot is kell adnia róla, neki melyik tetszik és miért.
S mert Ádám barátunk figyelmes és szerető férj, biztosra vehetjük, hogy Éva
habfehér fügefalevelére szavaz, egyebek között arany bárányka díszítése miatt.
Asszonyok csevegnek, férfiak cselekednek
Ádám úgy gondolja, szeretetét tettekkel bizonyíthatja leginkább, Éva viszont
többre értékeli a szép szavakat.
A „szeretlek” nőd szemében, kedves férfitársunk, többet jelent, mint ha
megjavítod a vízcsapot vagy kilakoltatod a kamrából az egereket.
A nő, ha gondja van, vigasztalást keres, a férfi megoldást
Éva nem kapott halat az Éden áruházban. Szalad is nyomban Ádámhoz, hogy
elpanaszolja bánatát. „Sebaj, kedvesem, eszünk csirkét”, mondja a teremtés
koronája. „Miért beszélsz sületlenséget, hiszen utálod a szárnyast”, válaszol
morcosan Évánk.
Évát feldúlta az eset, így aztán megfeledkezett róla, hogy a férfi számára a
panasz kihívás: megoldást kell találnia a bajokra. Ádám pedig (mivel szeretett
volna végre egy kis nyugalmat) szem elől tévesztette, hogy egyetlenének az
esetek többségében nem tanácsra, csupán érzelmi támogatásra van szüksége.
A helyes hozzáállás, ha lehetőséget biztosít Évájának, hogy elsírja bánatát,
kimerítő véleményt mondván a paradicsomi állapotokról. „Zaklatottnak látszol,
galambom. Történt valami?”
A nő inkább befolyásol, a férfi inkább kér
Éva – különösen ha valami baja van, elégedetlen, nyűgös – előszeretettel él a
befolyásolás módszerével. Többes számban beszél: „Ássuk fel Édenkertünket.”
Vagy gondolatébresztő kérdésekkel áll elő: „Nem gondolod, hogy valakinek le
kellene vinni a szemetet?” Olykor pedig látnoki képességet kíván Ádámtól:
„Hideg van odakinn (végy fel kabátot).” Úgy szeretné elérni, amit akar, hogy a
felelősséget ne kelljen felvállalnia, és egyúttal a férfiú beleegyezését és
jóindulatát is elnyerje, az esetleges visszautasítást elkerülje.
Ádám, ha értékelik szolgálatait, majdnem mindenre hajlandó Évájáért.
Rángatni azonban nem hagyja magát. Éva mesterkedését nem kérésként, hanem
parancsként, rosszabb esetben hibáztatásként értelmezi. Ilyen esetekben
hajlamos visszadobni a labdát: „Gondoltam rá, hogy leviszem a szemetet, de
engem nem Valakinek hívnak.”
Kedves Évák! Ha egy magára valamit is adó férfiút befolyásolni próbáltok,
tulajdonképpen hozzáértését, férfiúi mivoltát vonjátok kétségbe: „Te még az
Egyfejű Szemetesedénnyel sem tudsz elbánni…” Gondoljátok hát meg, mielőtt
ilyen módon akartok valamit elérni Megmentőtöknél.
Hogyan kérhet Éva bátran, mégis nő módjára?
„Küzdj meg, kérlek, a Szemetesedénnyel. A kedvemért…”
„Csakhogy ez a nap is elmúlt!” (Mark Twain: Ádám és Éva naplója).
Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »
