Pörzse Sándor 2010-ben csaknem elküldött engem melegebb éghajlatra, amikor (többek közt) azt a kérdést mertem neki feltenni, hogy ő, mint a Magyar Gárda egyik alapító tagja, mért nem volt ott egy szintén Magyar Gárda alapító tagjának a temetésén. Válasza lényegében az volt, hogy ehhez semmi közöm; ilyen kérdéseket akkor se tegyek fel neki, ha netán Jobbik szavazó vagyok; mert ez se jogosít fel engem erre. A továbbiakban kérte, hogy ne zavarjam.
Ilyen volt az egyik jobbikos országgyűlési képviselő már a parlamentbe kerülésük első évében. Ez egy macskajancsi, aki széles gábor által vezetett ECHO Tv egyik munkatársa, műsorszerkesztője volt korábban.
Mivel levéltitkot nem ajánlatos felfedni, így alább csak az én válaszlevelemet teszem itt közzé, melyből sok érdekes dologra fény kerül.
Íme a levelem:
Tisztelt Képviselő Úr!
Kérem tisztelettel, engedje meg, hogy néhány gondolatot fűzzek az Ön nem éppen udvarias, nem kimondottan kapcsolatápoló válaszleveléhez.
Mindenekelőtt nagyon fontosnak tartanám teljesen egyértelművé tenni, hogy Ön van miértünk, 800 ezer ismeretlen választópolgárért, nem pedig fordítva! Ebből az alapállásból kiindulva vettem a bátorságot, hogy sokat szenvedett hazánk felemelkedésére hivatott mozgalomnak és politikai pártnak egyik parlamenti képviselőjét (jelen esetben Önt) jobbító szándékkal bíráljam. Tettem ezt saját drága időmből, teljesen önzetlenül, szívem minden melegével és szeretetével.
Én ugyanis nem vagyok jól fizetett országgyűlési képviselő, nem voltam újságíró, nem voltam jól fizetett TV-s műsorvezető; nem szolgáltam egyetlen percig se hazánk közismert ellenségeit! Ehelyett sokkal inkább vállaltam volna az éhkoppot!
Tehát én egy senki vagyok! Ennek ellenére mégis nagyon sokan adnak a véleményemre, és kíváncsian várják körleveleimet, melyekben a Jobbik jó hírét gyakran nem egészen megalapozottan keltem s viszem tovább.
Képzelje el, én, a SENKI is! — kapok naponta közel 100 levelet! Ezeket ha mind nem is olvasom el, de mindegyikbe beleolvasok; a nekem szóló leveleket kivétel nélkül mind megválaszolom, és persze mindenből levonom a tanulságot. Talán ennek is betudható, hogyha bármiről véleményt mondok, azt előtte jól átgondolom, ha kell, a tények, történések után nézek, így nemigen mondok hülyeségeket.
Hál’ Istennek gyalázkodó levelet nagyon ritkán kapok, de azokat is mind, végtelen türelemmel, nagyon udvariasan megválaszolom. Ha nem így tennék, akkor legfeljebb csak a saját renomémat rontanám, és így nem tartoznék senkinek számadással. És mégsem teszem, mert mindenkinek a véleményére kíváncsi vagyok, hiszen soha nem tudhatom azt, hogy ki fogja megmondani nekem a “frankót”!
Az Ön leveléből sajnálattal azt a következtetést vontam le, hogy Ön egyike azoknak a Jobbikos országgyűlési képviselőknek, kik erősen kifogásolható nyilatkozataikkal, helytelen magatartásukkal, s cselekedeteikkel végső soron tönkre is tehetik ezt a pártot. Azt a PÁRTOT, amelyhez nagyon sokan óriási reményeket fűznek még. A Jobbik felelőssége: ezen belül ÖNÉ!!! — tehát óriási! Kizárólag a Jobbikon múlik, hogy szétszaggatott hazánk, ez az agyongyötört picinyke Magyarország feltámad-e! — avagy, szépen leereszkedik saját népe, nem utolsó sorban az Ön által is megásott sírjába.
Az Ön helyében én nagyon, nagyon szépen megköszöntem volna a bizalmat, az őszinte kritikát, és magyarázatot adtam volna minden felvetett kérdésre. Ott, ahol meakulpázni kellett volna, ott semmi pénzért nem mulasztottam volna ezt el. Azt is nagyon nagyra értékeltem volna, hogy a kritika belülről jött, s nem kívülről! — telekürtölve ezzel a Jobbikkal ellenséges világot.
Nagyon kíváncsi lennék arra, hogy az Ön velem szemben tanúsított magatartását vajon hány képviselőtársa tartaná helyesnek! Mit szólna ehhez pl. Vona Gábor; mit szólna ehhez mondjuk Murányi Levente, Balczó Zoltán? Vagy mit szólna ehhez az a Morvai Krisztina, aki szerint mindnyájunknak küldetése van e világon!
Tudja mit? Saját lelkiismerete megnyugtatásául küldje meg az említett uraknak és hölgynek norma kontrollra, és kérem, ne felejtsen el tájékoztatni engem az eredményről, hiszen nekem is pontosan tudnom kell azt, hogy kiknek keltem jó hírét, kikért vállalom azt, hogy hazánk esküdt ellenségeinek céltáblájává váljak akkor, amikor nyugdíjas éveimet élhetném biztonságban, jó anyagi, s egyéb kedvező körülmények között!
Csak egyetlen egy kitételére válaszolok konkrétan: Igen én az Ön számára ismeretlen vagyok, de ugyanebben a minőségemben, az “ismeretlenség homályába burkolódzva” tettem ki a szívemet, lelkemet azért, hogy a Jobbik a parlamentbe bekerüljön! De Önnek nincsenek meg azok a nemes tulajdonságai, amelyekkel a haza ügyét híven, kellő alázattal, de mégis emelt fővel szolgálni tudná, önzetlenül. Nem akarok részletesen kitérni az Ön rendkívül otromba levelének minősítésére. De ha ebben a levelében foglaltakat Ön még mindig helyénvalónak tartja, akkor nekünk valóban nincs többé miről beszélnünk. Ennek megfelelően, az Ön kérésének eleget téve, őszinte kritikáimmal többé nem zaklatom: e-mail címét a címlistámról töröltem.
Honfitársi üdvözlettel:
Vattay Szabolcs
Forrás:internetfigyelo.wordpress.com
Tovább a cikkre »
