Ha egy más bolygóról hazánkba érkezett idegennek a lehető leggyorsabban és a leglátványosabban akarnánk bemutatni, ki itt nálunk az igazi úr a virtuális szférában, nem lehetne szimbolikájában hatásosabb helyet találni a Szabadság-térnél.
Az amerikai nagykövetség az ország egyik legszebb terének egy részét már gyarmatosította, guantánamói kerítésekkel.
Igazán kíváncsi lennénk arra, vajon ha az iráni nagykövetség biztonsági okokra hivatkozva a Stefánia út közepe felé akarna kiterjeszkedni, az Orbán-kormány ugyanolyan lihegve felkínálná-e neki annak mondjuk a követség előtti járdarészét?
A Magyarország egyik igazi urának, az USA-nak a követségi épületével szemben látható a 2006-ban, a Gyurcsány-rezsim idején nevetséges összegért, 4,5 milliárd forintért egy kanadai befektetőnek elkótyavetyélt egykori tévészékház, amelyet a tulajdonosról elnevezett Tippin cég azért vett meg, hogy abban – hazudta akkor – luxuslakásokat építsen. Aki ma luxuslakásokat akar látni, csak oda ne menjen. Arról pedig a bukott neolib, szemkilövető kormányt kérdezze, kinek a zsebében landolt a gigaingatlanüzlet megolajozásáért kapott kenőpénz.
Azután ott van a tér egy-egy végén a két emlékmű. Az egyik a hazugságé. Az amerikai nagykövetség előtti „szovjet felszabadítási emlékműről” van szó.
Hogy mennyire szabadították fel a szovjetek Magyarországot, közismert. Mint ahogyan az is, hogy azt az emlékművet bármilyen felirattal vagy bármi módon megsérteni nem szabad. Novák Előd erről tudna beszélni. Amikor rendőrbanda fogta le őt fizikailag.
A helyzet teljesen más a tér másik oldalán. Ott egy tényemlékmű van. A felirat szerint egy olyan emlékmű, amelyet a német megszállás áldozatainak emelt az Orbán-kormány. Mint köztudott, minden megszállásnak vannak áldozatai. Az izraeli megszállásnak már 4,7 millió palesztin áldozata van, beleszámolva az őseik földjéről elüldözötteket is.
E „német megszállási emlékműnél” a zsidó szervezeteknek azt lehet csinálniuk, amit akarnak. Olyan mértékben, ami az ország bármely más pontján, közterületen elképzelhetetlen. Nem csak a szovjet emlékműnél.
Jogilag hulladéknak minősülő holmik tömegét helyezték el ezen speciálisan védett emlékmű elé. Azt a Belváros-Lipótváros közterület-felügyelet nemhogy elhordaná, mint ami kötelessége lenne, de még őrizteti is. Aki onnan az emlékművet neonácinak és Orbánt bűzlő fejű halnak nevező feliratokat elvinné, a törvénytelenséggel nézne szembe. Azaz még őt vegzálnák.
Miközben idegenvezetők hozzák percenként oda a csoportokat, bemutatva nekik a „náci kormány” emlékművét, meghamisítva tolmácsolva a szobor feliratát. Amit az Orbán-kormány mekegve tűr el, gyáva belügyminiszterét még az őt ócsárlók védelmére is idomítva.
Amiből tökéletesen látszik, ki a valódi úr Magyarországon. A valódi hatalomtól undort keltő gyávasággal reszkető hazai sajtó pedig inkább saját végtagjait harapná le, minthogy erről az ordító diszkriminációról és intézményesített jogsértésről akár egy szót is írna.
Megjegyzendő: a szalonképesedés kétes útjára lépett Jobbik is okosabbnak látja hallgatni az ordítóan kínos ügyről.
De a holokauszt-soásoknak ez sem elég. Miközben az Orbán-kormány holokausztügyi ülepnyalogatási praxisa részeként felépíteni akart Sorsok Háza undort keltő torzóként várja, hogy végül a Mazsihisz-Karsai-féle érdekcsoport habzsolja fel a Schmidt Mária holokirálynő öncélú ötleteként kiagyalt bizniszt, a Dob utcai sorstalanoknak újabb agresszió fogant meg az agyában.
Tudva azt, hogy az Orbán-kormánnyal azt csinálnak, amit akarnak. Ott rúgják fenéken, ahol csak nekik tetszik. A Kovács Zoltán-Halász János-Fellegi-Fónagy-féle „antiszemita” „polgári” Orbán-kormányról van szó, amelynek másfél milliós gázsiért az exmunkásőr, ex-Mazsihisz-elnök Zoltai Gusztáv ad olyan tanácsokat, amelyek lényege, hogy ha x-nek – legyen az zsidó személy vagy zsidó egyesület – újabb adag lóvét csorgatnak, akkor az nyilván be fogja fogni a pofáját antiszemitizmusügyben. Ami természetesen soha nem történik meg. Illetve úgy megtörténik, hogy a polip egy másik csápja ragad tollat, nehogy az üzenet egy hétre is elfáradjon.
Szóval, most pénteken a Mazsike nevű zsidó kulturális egyesület sajtótájékoztatóján jelentette be, hogy „Egy kő, egy név, egy emlékezet – Botlatókő/Stopersteine 2016” néven a Mazsike maga, a miniszterelnökség (!) és a Zachor Alapítvány a Társadalmi Emlékezetért programsorozata keretében augusztus 9-én Miskolcon elhelyeztek huszonöt botlatókövet. Budapesten szintén aznap és szombaton 11, Győrben pedig öt botlatókövet.
Amit – ígérték – Nyíregyházán 24, Debrecenben 28, Abonyban két botlatókő elhelyezése követ.
A botlatókő természetesen német találmány. A magával minden nap szembe néző, de azt még mindig nem elég sikeresnek találó német nép egy alázattól megtébolyodott fia, Gunter Demnig „álmodta meg” ezt a Stolpersteinnek nevezett gyaloglati akadályt. Ezek macskakő méretű réz-, és nem kőtáblák, azaz még a nevükben is hazugok, és amelyeket egy-egy holokauszt idején nyoma veszett zsidó utolsónak kikiáltott lakhelye bejárata elé teszik, jól-rosszul a járdába süllyesztve.
Demning annyira önostorozó, hogy saját maga évente több száz ilyen követ helyez el.
Európa 22 országában több mint 1600 településen eddig mintegy 65 ezer botlatókövet és hasonló funkciójú botlatóküszöböt helyeztek el.
Hogy miért kellett egy sajtókonferencián e program álmegindítását bejelenteni, azt azok kérdezzék meg, akik azt hiszik, ilyenekre ezek válaszolnak. Ugyanis hazánkban már eddig is négyezer ilyen sétazavaró „rézkövet” helyeztek el.
Mivel a járda közterület, az illetékes önkormányzat előzetes engedélye szükséges, amelyet egy rövid kérelemben lehet igényelni, megjelölve a megemlékezés célját, valamint a kihelyezni tervezett botlatókő pontos helyét és elhelyezésének körülményeit.
Itt kellene most már a nem virtuális, de hús-vér magyar társadalom józan és bátrabb tagjainak megálljt parancsolnia. Ugyanis ez az újabb ötlet már nem csak az ismételt megalázást célozza tíz és tízezer helyen, de biztosak lehetünk abban is, ha ezeknek a réztábláknak a legkisebb baja történik, a zsidóuralmi világsajtó azonnal ráugrik népünkre.
Mégpedig úgy kellene a megálljt parancsolni, hogy a botlatóköves önkormányzatokat kérvényekkel kellene meglepni, amelyben botlatótáblák elhelyezését kérnék a kérvényezők a szovjet lágerekbe elhurcoltak és ott meghaltak emlékére. A visszautasítást pedig e portálon kellene közzé tenni. Vagy más helyen, ha valaki ettől tart.
Egyben pedig megkezdeni a Szabadság téri, a zsidó szervezetek által „Eleven emlékműnek” nevezett szeméthalmaz zsákos elvitelét. Jogilag ugyanis nincs az az instancia, amely erre ténylegesen büntetést tudna kiszabni.
De jó alternatíva az ottani szemét kirugdalása a keskeny útra, hogy a Belváros-Lipótváros önkormányzata észlelje, életveszélyes közlekedési balesetet okozhat jogszabályellenes magatartásával.
Hiszen megtörténhet az, amit a mellékelt fotón is láthatunk: egy ilyen hulladékbőröndöt valaki éppen az út közepére rúgott. Feltehetőleg hatalmas élvezettel.
Szalonna János – Kuruc.info
– Folytatódik a botlatókő-biznisz: idén 95-tel bővül a "holoemlékmű", Miskolc és Nyíregyháza van soron
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
