Szent György legendáját dolgozza fel Jevgenyij Svarc A sárkány című darabja, melyet holnap este mutat be a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház társulata Vladimir Anton rendezésében. A felnőtteknek szóló mesejáték valójában nem a sárkányölő lovag hősiességéről szól, a szovjet író csupán ürügyként használja ezt a közismert történetet ahhoz, hogy a diktatúrák működéséről, elnyomókról és elnyomottakról, érdekekről és fondorlatokról értekezzen. A bemutató előadást 19 órától tartják a Tamási Áron Színház nagytermében.
A darab főhőse Lancelot lovag (Parti-Nagy Lajos átiratában Láncz L. Ottó), akinek története nagyon hasonló a Szent Györgyéhez. „A sárkány itt is rátelepszik a városra, s csak akkor hagyja békén annak lakóit, ha minden évben odakísérnek a palotája elé egy fehér ruhás szüzet kifürösztve, felcicomázva, orvosi papírral, két váltás fátyollal” – áll a színház ajánlójában. Miután a polgármester összeadja az ifjú párt, a sárkány felnyalábolja menyasszonyát és behurcolja palotájába, ahonnan még senki sem jött vissza, mert már a nászéjszakát sem élik túl… Lassan négyszáz éve uralkodik a városon első és utolsó Drakon Őfőförtelmessége, amikor megjelenik a hős lovag, aki szembeszállna vele, de úgy tűnik, a városka lakói nem gyűlölik elnyomójukat, nem akarnak szabadulni tőle, megszokták sorsukat. Mi több, a városvezetők próbálják megakadályozni a lovagot abban, hogy legyőzhesse a fenevadat. Talán vidám meseként is értelmezhető ez a történet, de inkább mégis keserű példázatnak tűnik a zsarnok és köpönyegforgató elöljárókról, akiket minden helyzetben csak egyéni érdekeik vezérelnek, valamint a szolgalelkű elnyomottakról, akik passzivitásukkal legitimálják a diktátorokat – fogalmazza meg a társulat.
„A világjárvány és a szomszédunkban zajló háború miatt rendkívül nehéz időket élünk, melyben felértékelődött a színház szerepe és a színházi alkotók felelőssége, ezért sokáig keresgéltem, míg végül erre a szövegre esett a választásom. Úgy gondolom, hogy a néző és a színész találkozására ma rendkívül nagy szüksége van társadalmunknak, és meg kell próbálnunk minél mélyebb értelmet adni ennek a találkozásnak. A jó és a rossz egyre homályosabb fogalmak, ezért jó lenne tudni, hogy kik is valójában a mai Sárkányaink, akik körülöttünk vagy éppen bennünk léteznek? Az általam elképzelt előadás nem ad határozott választ erre a kérdésre, de bízom benne, hogy arra készteti majd a nézőt, hogy komolyan vegye ezt a problémát, magába nézzen” – vallotta a készülő előadással kapcsolatosan Vladimir Anton rendező.
Lapunknak arról is beszélt, hogy régi álma vált valóra azáltal, hogy együtt dolgozhatott a Tamási Áron Színház társulatával: „Körülbelül húsz éve szeretnék már dolgozni ezzel a társulattal. Még diákként láttam a Rómeó és Júliát, aztán az Ilja próféta és az Yvonne, burgundi hercegnő című előadásaikat, és lenyűgözött az a sajátos univerzum, mely ennek a társulatnak az előadásait jellemzi”. Mint mondta, öröm volt számára az is, hogy együtt dolgozhatott Márton Erika díszlettervezővel, Bocsárdi Magor zeneszerzővel és Vass Zsuzsanna koreográfussal. Dálnoky Réka dramaturg nevét is hangsúlyozta, akivel már több előadást készített. „Még van néhány jelenet, ahol keressük a lehetséges megoldásokat, de jó érzésem van az előadás végső formájával kapcsolatosan” – tette hozzá.
A szovjet író, Jevgenyij Svarc (1896–1958) több mint húsz színdarab és bábjáték szerzője, nyolc játékfilm forgatókönyvírója. A húszas évek végén kezdett el filozofikus, meseszerű színműveket írni, melyekben valóság és fikció keveredik egymással. Több művének alapanyagául is mesét választott, de ezek gondolatisága a felnőttekhez szól. A hatalom nem nézte jó szemmel, több drámájának bemutatását is megtiltották. Nem alaptalanul, hisz az 1940-ben született Az árnyék vagy az 1943-ban, a leningrádi blokád idején írott A sárkány című színműveibe például a sztálini politikával szembeni ellenérzését is egyértelműen belelopta.
Vladimir Anton fiatal román rendező, Bukarestben született, apja színész, anyja pedig – aki félig orosz, félig magyar – rendező és tanár. 2006-ban végzett a bukaresti színház és filmművészeti egyetemen, jelenleg ugyanott rendezést tanít, és a Csíki Játékszín művészeti vezetője. Segédrendezőként dolgozott Francis Ford Coppolával, Jurij Kordonszkijjal, Liviu Ciuleijel, művészeti vezetője volt az Országos Független Színházi Fesztiválnak és az Ideo Ideis nevű „művészeti és társadalmi manifesztumnak”. Pályája kezdetén televíziós sorozatokat is rendezett, de a színház területén otthonosabban mozog: Bukarestben, Brăilán, Brassóban és Székelyudvarhelyen is dolgozott, mielőtt a Csíki Játékszínhez szerződött volna.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
