259 éve, 1765. december 12-én született galántai herceg Esterházy II. Miklós magyar gróf és birodalmi herceg, katonatiszt, műgyűjtő és diplomata, aki műkedvelése és pazar életmódja mellett számtalan szerelmi kalandjáról vált ismertté.
Bécsben született Esterházy Miklós Ferdinánd néven. A hagyományosan Habsburg-hű Esterházy-család más tagjaihoz hasonlóan a császári hadseregben kezdte pályafutását ifjúként, még II. József (ur. 1780-1790) idején.
1790-ben alezredesként már részt vett a török elleni harcokban, 1791-ben, 26 éves korában megtették a Mária Terézia által alapított magyar királyi nemesi testőrség parancsnokává. 1803-ra az altábornagyi, 1817-re a táborszernagyi rendfokozatot is elérte.
A Francia Császárság ellen vívott háborúk során Napóleon a tudtára adta, hogy felajánlaná számára a független Magyarország koronáját, amennyiben a magyarok vezetőjeként hadat üzen Bécsnek. A herceg az ajánlatot visszautasította, indokai azonban ma már kifürkészhetetlenek – egyaránt szerepet játszhatott az Esterházyak hagyományos császárhűsége és a herceg politikai éleslátása is, illetve lehetséges az is, hogy egyszerűen nem kívánt uralkodni.
Mielőtt azonban megkezdte volna fegyveres szolgálatát, a korabeli arisztokrata szokás szerint körbeutazta Európát, angliai, itáliai és francia útjai során nagyapjához, Esterházy Miklós Józsefhez, azaz „Fényes Miklóshoz” hasonló ízlése alakult ki a művészetekben és az élet szép dolgaiban.
Esterházy II. Miklós portréja
A „Pompakedvelő” ragadványnévvel is illetett nagyapja idején fénykorát élt kismartoni udvari zenekart is újjáalapította 1794-ben, és ő tette meg karmesterévé Joseph Haydnt, akit később Johann Nepomuk Hummel helyettesített. Miklós ezen kívül is hatással volt a zenetörténetre: Beethoven C-dúr miséjét 1807-ben a herceg kérésére komponálta.
A zene mellett a festmények és más képzőművészeti alkotások kedvelője is volt, az általa felhalmozott galériát 1871-ben vásárolta meg a magyar állam. E gyűjtemény vált a Magyar Tudományos Akadémia épületében elhelyezett Országos Képtár alapjává, amely aztán később a Szépművészeti Múzeum gyűjteményével egyesült. A festmények, rézmetszetek és rajzok mellett a könyvek elkötelezett gyűjtője is volt.
A kismartoni kastélyon nagyszabású felújításba fogott, Charles Moreau tervei alapján a barokk rezidenciából klasszikus stílusú épület lett, és elkészült a ma ismert Haydn-terem is. Mivel Napóleon csapatai Kismartont is elérték a harcok során, az átépítés félbeszakadt, így a tervezett operaház és galéria végül nem készült el.
1783-ban kötött házasságot a Maria Josefa Hermenegilde von Liechtensteinnel, aki szintén a művészetek (és különösen Haydn) pártfogója volt. A házasságból három gyermek született: Pál Antal, Miklós Károly és Mária Leopoldina. A harmonikusnak nem mondható kapcsolatban a herceg félrelépései rendszeresek voltak, ezeket a kismartoni kastélyban folyó pezsgő társasági élet igencsak megkönnyítette.
A kismartoni Esterházy-kastély tervezett, végül meg nem épített kerti homlokzata (1812)
A hercegné eltűrte férje hűtlenkedéseit, egészen a francia Madame Plaideux-vel folytatott viszonyból kirobbanó botrányig – ebből a tartósabb kapcsolatból három gyermek is született. A botrányt követően a megszégyenített hercegné visszavonult a társasági élettől.
Esterházy II. Miklós 67 évesen, 1833. november 25-én hunyt el a lombardiai Comóban. Élete végére pazar életmódja, illetve a nagyszabású építkezés miatt az Esterházy-vagyon súlyosan eladósodott, ennek rendbehozatalához Salomon Mayer von Rothschild bankár segítségét kérték a későbbiekben.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
