2016-ban Komárom első számú embere Polgármesteri díjban részesítette, tavaly a Femine Fortis – Erős Nők Polgári Társulás Példakép-díjában részesült. A legutóbbi komáromi képviselő-testületi ülésen döntöttek arról, hogy 2021-ben Klemen Terézia kapja az egyik legmagasabb városi kitüntetést, a Pro Urbe-díjat.
Történelem–magyar szakos tanár, volt iskolaigazgató, érettségi vizsgabiztos és elnök. Két sikeres leány édesanyja, feleség, és máig gondoskodó gyermek. A Lehár Ferenc és a Szlovákiai Civil Becsületrend polgári társulások alapító elnöke, a rend díjának alapítója. Lehár Ferencről és Házy Erzsébetről is írt könyvet, kiállításokat, énekversenyeket szervez. Nem tősgyökeres komáromi, mégis vitathatatlanul oszlopos tagja a városi közösségi élet szervezésének. Milyen érzés, hogy Komárom városa ilyen rangos díjjal tünteti ki?
Az egyetem után kerültem Komáromba, nagyon régen, még 1976-ban. A városomnak érzem, hiszen az életem nagy részét itt töltöttem. Nagy múltú város, történelem és magyar szakos lévén tisztában voltam vele, mit jelent Komárom, mit jelent itt élni. Később, amikor már megtehettem, felnőttek a lányaim és a munkahelyemtől is szabadabb voltam, igyekeztem hozzátenni Komárom kulturális életéhez. Ezek szerint sikerült, mert többen felfigyeltek a tevékenységemre és számomra nagyon megtisztelő, hogy elismerik azt. Ez visszaigazolása annak is, hogy talán a megfelelő színvonalon csinálom. Bár az ember nem a díjakért, kitüntetésekért dolgozik, van erre egy belső igénye is.
Meg lehet ezt a belső igényt fogalmazni?
Szeretem, ha boldog emberek vesznek körül, szeretek örömet szerezni. Annyi rossz éri az embereket, ezért szeretem, ha a környezetemben kikapcsolódhatnak, jól érzik magukat és én tehetek ezért. Szeretek ünnepelni, mert az ünneplés az életet jelenti.
Aki ismeri, tudja, hogy tele van energiával, tenni vágyással. Az elmúlt egy évben a járvány határozta meg az életünket. Mennyire korlátozta a tevékenységét? Hogyan éli meg, hogy a kulturális rendezvények gyakorlatilag egy éve szünetelnek?
Tavaly utolsóként, március 8-án még több száz résztvevőnek nőnapi koncertet szerveztünk Hölgyek örömére címmel. Fellépett Takács Nikolas, Kökény Attila, Szeleczki Artúr és Szondi Tamás. Ez volt a városban az utolsó nagyszabású esemény szombaton, hétfőn pedig bezárt az ország. Lehár Ferenc születésének 150. évfordulója is tavaly volt, sajnos az ebből az alkalomból szervezett rendezvények közül számos program elmaradt. De nem maradtam tétlen.
Május 22-én megszerveztük a Köszönet-koncertet, amelyet a Duna-rakpart személyi kikötőjéből élőben közvetítettünk a Visual Team segítségével, valamint Mayer Tibor és Olláry Viktor támogatásával. A járvány első hullámában úgy éreztem, meg kell köszönni az embereknek, hogy fegyelmezett és felelősségteljes viselkedéssel vészelték át a bezártságtól nehéz heteket. Köszönet volt ez a Duna mindkét partján élőknek, az egészségügyben dolgozóknak, a banktisztviselőknek, szociális dolgozóknak, pedagógusoknak, futároknak, gyógyszerészeknek, postásoknak, rendőröknek, tűzoltóknak, eladóknak, újságíróknak, sofőröknek, katonáknak, hivatali dolgozóknak, tehát mindenkinek. Fellépett Vadkerty Imre, Bernáth Tamás, Valach Tünde és a Zsákovics-féle Memoria Társulat. Külön csodálattal adózom és köszönettel tartozom azoknak a fiatal szülőknek, akik home office-ban dolgozva még a napi 24 órás gyermeknevelés gondjait is viselik heteken-hónapokon keresztül.
A nyár folyamán végül zavartalanul tudták megtartani a Klapka téri ingyenes koncerteket, ősszel megjelent egy könyve, kiállítást is tudott szervezni…
Így van, a Lehár Nyár koncertjeit sikerült még megtartani, de a tavaszról őszre halasztott Katonai Fúvószenekarok Fesztiválját már nem. Most már a magyar, szlovák, cseh katonazenekarok száma bővül a lengyelekkel: négy hadügyminisztérium katonazenekarai jönnek koncertet adni, először június 18-án szombaton Pozsonyban, majd vasárnap Komáromban is. Sajnos elmaradt a Házy Erzsébet Nemzetközi Tehetségkutató Énekverseny ötödik évfolyama is, amelyet most tavaszra tettünk át. Majd a tovább romló járványhelyzet miatt ismét módosítani kellett az időpontot, így került át 2021 szeptemberére. Itt szeretném megjegyezni, a Házy Erzsébet Énekversenyre továbbra is lehet jelentkezni. Aki szeretne, csatlakozzon augusztus elsejéig a szeptember 3. és 5. között megrendezésre kerülő tehetségverseny résztvevőihez.
A Szlovákiai Civil Becsületrend szokásos díjátadóját 2020 áprilisáról áttettük szeptemberre és sikerült Icso Valériának átadnia díjat. Előtte Füleken a Femine Fortis díját pedig én vehettem át. Szeptember végén az Operettkirály címmel megjelent a Lehár Ferencről szóló könyvem és megnyílt ezzel kapcsolódóan a Duna Menti Múzeumban a Lehárról szóló kiállítás. Ez év januárjában, a magyar kultúra napján a Magyar Kulturális Intézetben is megnyílt ennek a kiállításnak a vándorló másolata. Ebből virtuális kiállítás is készült, amely megtekinthető az intézet honlapján. Most februárban Koltai Gábor filmrendezővel elkezdtük a Monostori erőd által megrendelt és finanszírozott 80-90 perces Lehár-dokumentumfilm forgatását. Itt kezdtük, komáromi helyszíneken. Ha a járványhelyzet engedi, bécsi, bad ischl-i és budapesti helyszíneken folytatódik.
Úgy tűnik, tombolhat bármilyen világjárvány, Klemen Teréziát nem állítja meg.
Annak ellenére, hogy a munkát tekintve termékeny volt az elmúlt 12 hónap, mégis azt mondom, a járvány engem is megvisel. Nagyon sok ismerősöm elment. Olyanok hagytak itt bennünket, akik még nyugodtan élhettek volna és meggyőződésem, hogy éltek is volna, ha nem jön ez a járvány. Értékes emberek távoztak, és a felvidéki magyarság meggyengült a sok veszteségtől. Ahogy másokat, úgy engem is megvisel a bezártság, a szeretteim távolléte. Közel két éve nem láttam a gyermekeimet és az unokáimat. Ez érzelmileg megvisel, ettől függetlenül teszem a dolgom és szervezem a koncerteket, mert a zene gyógyír, a jó zene pedig orvosság.
(Szalai Erika/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
