A libanoni Lea Akoury 2007-ben vesztette el a férjét, aki katonaként szolgált, és egy terrorizmusellenes műveletben esett el. Özvegye fájdalmából erő és jótékonyság fakadt: létrehozott egy egyesületet, amely a libanoni árvákat, az elesett katonák gyermekeit egyesíti a béke és barátság üzenete jegyében.
„Egy keresztény faluban születtem, amelyet muszlim települések vettek körül. Amikor megismertem a férjemet, aki a libanoni hadseregben szolgált, felfedeztem, milyen különleges kötelék köti össze őket, bajtársakat: az ember számított, nem a vallása” – osztotta meg Lea a Fides missziós hírügynökség munkatársával. Férje halála után úgy döntött, a katonatársak családjait fogja segíteni, és nem csak a keresztényeket, ezáltal szereteten és kölcsönös segítségen alapuló közösséget hoz létre. A 2008-ban megalapított egyesületet férjéről nevezte el.
„A vallásunk azt tanítja, hogy szeressünk és támogassunk mindenkit – mondja –, és ez az az üzenet, amelyet szeretnénk átadni, amelyet az Egyház tanít nekünk, és amelyet Ferenc pápa megtestesít: hit, remény, mások befogadása. Ma arra van szükség, hogy meghalljuk az ő szavát, és béke legyen.”
2015 óta Lea egy kórust vezet, amely eredetileg azért jött létre, hogy megemlékezzenek a gyerekek és fiatalok édesapáiról a libanoni Apák napján. Az éneken keresztül ezek a fiatalok letették a megrászkódtatás terhét, túljutottak a veszteség traumáján, és elmondhatták történetüket a világnak.
A kórus 80 gyerekkel és fiatallal indult el, akik arab nyelven énekeltek; az UNIFIL (United Nations Interim Force in Lebanon), az ENSZ békefenntartói támogatásával fejlődhettek tovább; felléptek Franciaországban és Olaszországban is. A vallásközi kórus különböző felekezetekhez tartozó tagjai arab, olasz, angol, francia és spanyol nyelven énekelnek.
A közelmúltban olaszországi útjukra készültek, ahol 15 fiatal libanoni énekesük adott koncerteket egy római és egy forlìi kórházban. A kórust Alessandro Salvi máltai lovag támogatja évek óta, aki emellett libanoni árvák olaszországi tanulmányaira is lehetőséget biztosít.
„Ez az út az ellenálló-képesség jelképe – magyarázta Lea Akoury. – Veszélyes utakon kell eljutniuk a gyerekeknek a repülőtérig, de vendéglátóink lelkesedése nekünk is erőt ad.”
Olasz „kéksisakosok” segítségével a gyerekek bővítették az olasz repertoárjukat, ami nem csupán egy művészeti ugrást jelent számukra, de kulturális híd is. „Az olasz katonák referenciaszemélyekké váltak a fiataljaink számára, kicsit olyanok lettek, mint az édesapáik, akiket elveszítettek – emelte ki Lea.
„Napjainkban fontosabb, mint valaha a békéért énekelni, és kijelenteni: Elég most már! Jogunk van hozzá, hogy békében éljünk. Oly sok áldozatot hoztunk, átéltünk háborúkat és sok szenvedést. Most itt az ideje, hogy újjáépítsük országunkat, hogy erős állammá tegyük, ahol minden ember egyenlő a törvény előtt” – fogalmazott Lea.
Egyik utolsó koncertjük alkalmával Lea azt mondta:
Libanon, melyet hajdan „a Közel-Kelet ékkövének” is hívtak, ma súlyos krízist él át.
„Félelemben és bizonytalanságban élünk, csak a gondviselésben bízhatunk – ismeri be Lea. – Csapdába estünk egy sötét alagútban, de hazánkban maradunk, kitartunk.”
Lea maga is tragikus veszteséget élt át: férje meghalt a terroristákkal való összecsapásban egy menekülttáborban, s ő egyedül maradt négy kicsi gyerekével. „Az éneklés segített nekünk túljutni a fájdalmon, üzenetté alakítva azt a világ számára: Békét akarunk!”
„Libanon kis ország, de tele van szépséggel, és vendégszeretőek vagyunk. Reméljük, barátaink szerte a világban szót emelnek, hogy végre békében élhessünk” – mondja.
Forrás: Fides.org
Fotó: Association of the Martyr Lieutenant Colonel Sobhi Al Akoury/Facebook
Verestói Nárcisz/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
