Alapvetően utálom a jelképi politizálást. Mert ez a dolgok sajátos folklorizációja, s szinte mindig hiányzik a tartalom mögüle.
Tuljadonképpen csak akkor állok ki jelképek mellett, ha azokat utálatos alakok szisztematikusan támadják. Azaz csak reakcióként.
De most van egy érdekes bolgár egy eset, mely jól mutat egy valós jelenséget.
Sokszor mondtam, a bolgár és a magyar szellemi élet sajátos időbeli eltolásban van: rossz is, jó is, minden átmegy Bulgáriába Magyarországból kb. 10-15 éves késéssel.
Ami teljesen hiányzott eddig Bulgáriából az a magyar jelenség, hogy az egyik politikai oldal mélyen magyarellenes. Enyhe formában ez a “szeressük az idegent” és a “merjünk kicsik lenni”, durva alakban a hazai fociválogatott meccsein az ellenfélnek drukkolás és a nemzeti jelképek gyalázása.
Bulgáriában mindez teljesen ismeretlen volt, egyik oldal se volt bolgárellenes, az ellentétekben nem játszott soha szerepet ez, semmilyen alakban. Pl. az ami Magyarországon zajlott, hogy az egyik oldal szabályosan kampányt épített a határontúli magyar kisebbségek elutasítására teljesen elképzelhetetlen lett volna Bulgáriában: ha volt is vita ebben a kérdésben, a vita abban állt, hogy mindkét oldal a másikat vádolta, az miért nem támogatja jobban a határontúli bolgárokat.
Most Bulgária kezd nagyon nyugatos lenni. Amióta a szófiai amerikai követség megcsinálta a két legerősebb, egymást utáló párt nagykoalícióját, súlyos jelenségek zajlanak. Egyre euroatlantistább Bulgária. Apró dolgok is, pl. idén volt az első alkalom, hogy a budapesti bolgár követség is beállt a budapesti homokmenet üdvözlői közé. De íme egy fontosabb ismert dolog magában Bulgáriában.
Pár éve lett egy ötlet: legyen az EU legmagasabb zászlaja Bulgáriában, megelőzve az eddigi rekorder Finnországot. A terv szerint egy 110 méter magas zászlórúd a Rodope-hegységben, a történelmi Macedónia legkeletibb részén, egy olyan helyen, ahol rendszeresen tartanak foklórfesztivált.
Alapból – ha minden normális lenne – ez egy megalomán marhaság. S ha már megalomán, legyen legalább a legmagasabb a világon, jelenleg Egyiptom tartja a világrekordot egy 202 méter magas zászlórúddal. Szóval röhögtem az egészen, meg a szövegeken, hogy “nemzetegyesítő zászlórúd” és hasonlók.
Aztán jöttek a nyugatos értelmiségiek, a “szépek és okosok”, a mindentudók, s elkezdték teljesen abszurd módon kritizálni az ötletet. S egyre hangosabbak lettek, a végén szabályos bolgárellenes gyűlölködés alakult ki, mintha csak Magyarországon lennénk egy belpesti SZDSZ-es sejtben. Ez persze csak erőt adott az ötlet híveinek, s csodák csodájára összejött a pénz a megvalósításra. Pedig nem volt kevés a pénz: ezen a magasságon el kell tudni, hogy álljon a legerősebb széllökéseknek, plusz fölrengésbiztonsági követelmények vannak, az egész szerkezet 55 tonnás, az összköltség 1,2 millió leva (kb. negyedmilliárd Ft).
2 hete átadták a zászlót. Most már persze annyira politikai esemény lett, hogy maga a köztársasági elnök adta át, aki a zászló tövéből kritizálta a kormányt annak túl ukránpártisága miatt.
Így lettem aztán a rozseni zászló híve.
Azóta is minden nyugatos értelmiségi magán kívül van. Egyrészt jöttek a humoros “leleplezések”, hogy pl. a zászlórúdat Törökországban gyártották, lásd “miféle bolgár hazafiak, a törökök csinálnak nekik zászlót”. Meg a gazdag képanyag az átadásról, gondosan kiválasztva onnan orosz zászlót lengető embereket, lásd “aha, a Kreml finanszírozta az egészet”.
A magyar helyzethez képest a bolgár egy dologban más: míg Magyarországon a magyarellenesség teljes mértékben “baloldali”, addig Bulgáriában a bolgárellenesség egyértelműen “jobboldali”.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
