A kommunizmus legbizarrabb vonása volt, hogy bár hivatalosan az osztálytársdalom megszűnt – a marxizmus szerint ugyanis egyedül a tőketulajdonhoz való viszony osztályképező tényező -, sőt káros maradványai is lassan elhalóban voltak, valójában sokkal nagyobb tényleges osztálykülönbségek voltak, mint egy liberális-oligarchikus parlamentáris rendszerben.
A legfejlettebb kommunista rendszerben, az oroszban volt ez a legabszurdabb módon jelen. Még a vállalati üdülők szintjén is volt szigorú különbségtétel: ki melyikbe jogosult menni, hivatali beosztása szerint.
Magyarországon ilyen nem volt: csak a legfelsőbb szint volt elkülönítve, rajtuk kívül egyetlen szint volt.
Ami volt az a valuta szerinti elkülönítés: csak nyugatiaknak fenntartott létesítmények. Pl. élő magyar ember nem szállhatott meg a budapesti Hiltonban, ez “valutás” szálló volt ugyanis.
Valamilyen alakban ugyanez megvolt minden kommunista országban, az egyetlen Jugoszláviát leszámítva, ahol a pénznem eleve konvertibilis volt, azaz csak a mennyisége számított, mint nyugaton, s nem a minősége.
A legfelsőbb szint kiváltságai persze máig mindenhol léteznek, s jellemzően pénzzel se vehetők meg. New Yorkban pl. vannak olyan épületek, ahol a szupergazdag se vehet lakást, csak ha előzetesen megszavazza a meglévő tulajdonosok többsége, hogy az új embert maguk közé engedik, “befogadják”. Ahogy vannak olyan elit klubok is, ahová nem vehető meg a tagság, mert kizárólag ajánlás alapján lehet bekerülni.
A kommunista és a liberális társadalom között a fő eltérés: az előbbiben a hivatali/szociális státusz dönt mindenben, az utóbbiban a pénz, s csak a legfelsőbb szinten a szociális státusz.
Kubában pl. a 80-as években lehetett bármennyi pénze egy kubainak, új autót akkor se vehetett. Új kocsira csak bizonyos szakmák művelői – pl. orvosok – és az államapparátusban dolgozók voltak jogosultak adott szint felett, s ezek a tulajdonosok aztán csak más jogosultnak adhatták el az autót.
Bulgáriában új autóhoz kétféle módon lehetett jutni: a “magyar” módon, azaz Merkúr-típusú várolistával, vagy azonnal valutával, csakis legális valutával. Viszont a továbbadás szabad volt, így az a sajátos helyzet volt, hogy a használt autó ára magasabb volt, mint az újé: akinek nem volt ugyanis legális valutája, az hajlandó volt a bolti ár 120 %-át fizetni frissen vett, alig használt autóért, hogy ne kelljen kivárnia a 3-5 éves várólistát.
Hogyan reagál a valamilyen módon privilegizált ember? Alapvetően 3 módon:
- büszke sikerére, kifejezetten villog a többiek előtt,
- nem foglalkoztatja a kérdés, adottságnak tekinti,
- szégyelli helyzetét, él vele, de rossz a lelkiismerete.
Én mindig szégyelltem, s igyekeztem rejteni a tényt, hogy éltem helyzetemmel. A “villogókat” meg mélyen sajnáltam, hogy nevetségessé teszik magukat.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
