A Waffen-SS fegyver- és csapatnemei, valamint felszereltsége 1939-1945 között

A Waffen-SS fegyver- és csapatnemei, valamint felszereltsége 1939-1945 között

A köztudatban a Waffen-SS-ről olyan általános kép alakult ki, mintha egy teljesen gépesített, igen korszerűen felszerelt és kiképzett, nemzetiszocialista szellemben nevelt szuper párthadsereg lett volna. Ez a felfogás azonban csak részben felel meg a hadtörténeti tényeknek.

(Arcanum)

A háború végén a Waffen-SS-ben hadosztálynak kiadott legmagasabb hadrendi szám a 38-as volt. Ez persze nem azt jelenti, hogy ennyi hadosztályt szerveztek volna összesen, hiszen több hadrendi számot (így például a 23-ast, a 26-ost és a 27-est) egymás után többször is kiadtak. Emellett a Waffen-SS-ben igen jelentős számú kisebb alakulat (dandár, ezred, önálló zászlóalj és osztály) került felállításra, amelyekkel a szakirodalom tekintélyes része sajnos alig, vagy egyáltalán nem foglalkozik.
Persze e helyütt nem célunk a Waffen-SS teljes fejlődéstörténetének tárgyalása, de arra rá kívánunk mutatni, hogy a csapatok közel sem voltak teljes mértékben gépesítve, még kevésbé korszerűen felszerelve.

A felállított vagy szervezni kezdett 39 hadosztály közül hét páncéloshadosztály volt (18 százalék) és másik hét páncélgránátos- (gépkocsizó gyalog-) hadosztály 21(18 százalék). Ezen kívül szerveztek hat hegyihadosztályt (15,3 százalék), három lovashadosztályt (7,7 százalék) és 16 gránátos- (fogatolt gyalog-) hadosztályt (41 százalék). Ebből tehát látható, hogy az SS-hadosztályok több mint 64 százalékának mozgékonysága alapvetően állati vagy emberi izomerőn alapult.

A fegyverzet tekintetében megállapítható, hogy a Waffen-SS alakulatait általában csapatnemüknek megfelelően, a német szárazföldi haderő hasonló kötelékeinél rendszeresített gyalogsági fegyverekkel, gyalogsági nehézfegyverekkel, tüzérségi eszközökkel, gépjárművekkel és egyéb felszerelésekkel látták el. A Heer azonban 1942-ig sikerrel akadályozta meg, hogy a vetélytársnak tekintett Waffen-SS páncélos haditechnikához is hozzá juthasson, mivel a fegyverzet elosztását a német szárazföldi haderő fegyverzetügyi hivatala (Heereswaffenamt) végezte. Az SS-csapatok 1942-ig harckocsikat nem is vethettek be.40 A gépkocsizó SS-hadosztályok egyetlen páncélos elemét sokáig csak egy-egy rövid csövű StuG. III rohamlövegekkel felszerelt üteg jelentette, amelyeket a csapatok 1940 májusa („LSSAH”) és 1941 szeptembere („Wiking”) között kaptak.

1942 tavaszától a Waffen-SS fokozatosan fegyverzeti egyenjogúságot nyert. Ez év őszén ugyanis a gépkocsizó gyaloghadosztályokat – úgy a Waffen-SS-ben, mint 1943 nyarán a német szárazföldi haderőben – páncélgránátos-hadosztályokká nevezték és szervezték át. A Wehrmacht szűnni nem akaró ellenkezése ellenére a „Leibstandarte”, a „Das Reich”, a „Totenkopf” majd a „Wiking” gépkocsizó SS-hadosztályokat harckocsikkal, rohamlövegekkel és lövészpáncélosokkal szerelték fel.

1943 elején, Harkov körzetében az ellentámadásba lendült szovjet csapatok ellen az SS már páncéloshadtest-kötelékben vetette be páncélosezreddel, Tiger E nehézharckocsikkal, rohamlöveg-osztállyal és lövészpáncélosokkal is rendelkező első három SS-páncélgránátos-hadosztályát. Az SS-csapatok harci teljesítménye kiváló volt ugyan, de a kíméletlen harcokban maguk is igen érzékeny veszteségeket szenvedtek. Ezzel együtt Hitlerben kialakult az a tévhit, 22hogy a Waffen-SS csapatai a keleti front minden nehézségén úrrá tudnak lenni. Nem csoda, hogy a nyárra tervezett kurszki ellentámadásban is ezeknek az SS-páncélgránátos-hadosztályoknak szánt főszerepet.

Ennek ellenére a Waffen-SS felszerelésében a háború egésze alatt meghatározó szerepet játszottak a különböző zsákmányolt fegyverek, gépjárművek és páncélosok. Ez alól még az SS-páncéloshadosztályok sem voltak kivételek.

A nem megfelelő mennyiségű, vagy éppen kifogásolható minőségű (zsákmány-) fegyverzet miatt az SS saját haditechnikai kutatást is végzett. A kutatás eredményeként tervezett fegyverek egy részét kisebb mennyiségben (csupán az SS-alakulatok számára) gyártották is, például különböző páncéltörő puskákat, géppisztolyokat és sorozatvetőket.

1944-re a Waffen-SS hét páncélos- és legtöbb páncélgránátos-hadosztálya nem csak elérte, de elméleti állománytáblája szerint több helyen meg is haladta a német szárazföldi haderő páncélos- és páncélgránátos-hadosztályainak előírt létszám- és fegyverzeti viszonyait. Az alábbi táblázat az 1944. mintájú német páncéloshadosztály és az SS-páncéloshadosztály állománytáblájának eltérő tételeit hasonlítja össze:46


Forrás:harcunk.info
Tovább a cikkre »