A Kultúra és Nevelés Dikasztériuma altitkára, Antonio Spadaro jezsuita szerzetes szerint a pápa legújabb enciklikája kijelöli az alapvető értékeket a konfliktusokkal és érzéketlenséggel sújtott világ számára. A mai felgyorsult életritmus közepette újra meg kell találnunk azt a központi egyesítő erőt, amely értelmet ad az életünknek, vagyis a szívünket, és éreznünk kell, hogy Isten szeret minket.
Ferenc pápa mindig úgy érezte magát, mint egy bűnös ember, akit üdvözített az Úr szeretete, a Dilexit nos (Szeretett bennünket) kezdetű enciklika pedig arra szólít minket, hogy újra fedezzük föl Isten irgalmasságát, értsük meg, hogy az Úr az érzéseinken keresztül szól hozzánk. Így nyilatkozott a vatikáni médiának Antonio Spadaro olasz jezsuita szerzetes, a Kultúra és Nevelés Dikasztériuma altitkára, aki 2011 és 2023 között a rangos olasz folyóirat, a La Civiltà Cattolica igazgatójaként tevékenykedett. Az új dokumentum tulajdonképpen Ferenc pápa lelkiségének foglalata, amely megadja a kulcsot egész pápasága megértéséhez. Spadaro atya elmondta, hogy ő adta a Szentatya kezébe azokat a Szent Szívről szóló írásokat, amelyeket Diego Fares atya, Jorge Mario Bergoglio lelki gyermeke írt halála előtt – a dokumentum első fejezetét ez ihlette. Új enciklikájával a pápa azt kéri a világtól, mely kezdi elveszíteni a szívét és minden emberi érzékenységét, hogy találjon vissza az alapvető értékekhez.
Antonio Spadaro arra is figyelmeztet, hogy ne felejtsük el, Ferenc pápa hirdette meg az irgalmasság szentévét.
mely a megkülönböztetéssel halad előre. Megkülönböztetni, mit akar az Úr mondani a belső érzéseken keresztül, amelyek egyértelműen a szívnek szólnak. Spadaro atya szerint tehát ez az enciklika is, akárcsak a Gaudete et exsultate kezdetű apostoli buzdítás, Ferenc pápa lelkiségét fejezi ki, és megvilágítja egész pápaságát.
Megválasztása után nem sokkal Ferenc pápa egy Antonio Spadarónak adott interjújában így definiálta önmagát: bűnös ember, akit megmentett az Úr szeretete. A legfontosabb tehát Isten szeretete, a megtérés pedig ennek a szeretetnek a gyümölcse. A szívről enciklikát írni azt jelenti, hogy „Krisztus szívébe belépve” megérezhetjük egy emberi szív szeretetét, mely tele van olyan szeretettel és érzelmekkel, mint a miénk. Ferenc pápa lelkisége ebben az értelemben távol áll a testetlen és az erkölcsbírói formáktól.
Ez a spiritualitás aztán konkrét gesztusokban fejeződik ki. Itt kapcsolódik össze Ferenc pápa tanításának szociális dimenziója és Krisztus szívének szeretete. Ebben az enciklikában rámutat: meg kell szánnunk a sebzett földet. Jézus kinyújtja a kezét, és gyógyít. A Fratelli tutti kezdetű előző enciklikában szereplő testvéri kötelékeket az teszi lehetővé, hogy az Úr szeretetéből táplálkozunk.
Az első fejezetet ihlető Diego Fares jezsuita szerzetespap erősen kötődött a Szent Szív tiszteletéhez. Spadaro atya jóbarátja, a La Civiltà Cattolica neves szerzője volt, aki Ferenc pápa megválasztása után érkezett Rómába, hátrahagyva Argentínában végzett munkáit. A latin-amerikai országban egyrészt filozófiát tanított az egyetemen, másrészt végső stádiumban lévő betegek és hajléktalanok számára létesített befogadó intézményekkel foglalkozott. Élete utolsó hónapjaiban írt Krisztus szívéről, ami tevékenységét és lelkiségét mindvégig meghatározta. Ezt a nagyon szép szöveget adta át Antonio Spadaro atya Ferenc pápának, aki maga is ismerte Diego atya szép munkáját, és úgy gondolta, hogy érdemes teret adni szavainak. Diego Fares akkor lépett be a Jézus Társaságába 1975-ben, amikor Jorge Mario Bergoglio volt az argentin provinciális, ismeretségük tehát igen mély volt, és évtizedekig tartott.
Az enciklika két fő mozgatórugójáról szólva Spadaro atya elmondta:
Ezt a társadalmat vissza kell vezetni az alapvető értékekhez. Másfelől pedig az a célja az enciklikának, hogy újra visszataláljunk egy központi egyesítő erőhöz, ami értelmet ad annak, amit élünk: a szívhez. Ma ugyanis egyre inkább a piac, az algoritmusok, a haszonelvűség rabszolgái leszünk, és ezzel egy időben egy ösztönösebb, teljesen szabad és féktelen dimenzió áldozatai.
Ferenc pápa gyakran emlegeti a népi ájtatosság különböző formáit, ami azért különösen lényeges, mert az egyszerű, népi hit az ájtatosságon, a képi világ rendszerén keresztül fejeződik ki.
A népi lelkiség tehát szorosan összefonódik a történelemmel, az emberi érzékenységgel. Félő, hogy a túlságosan értelmiségi, racionális érzékenység kivonja az embert a saját valóságából. Fennáll a veszélye, hogy a hit gnózissá válik, csupán kevés kiválasztott számára. A népben viszont ott dobog a hit melengető szíve – fogalmazott a Kultúra és Nevelés Dikasztériumának altitkára a most megjelent Dilexit nos kezdetű enciklikával kapcsolatban.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican Media
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
